Karácsonyom egy másik világban

24.

  Berontottam a házba, és apa fogadott.
- Mi az, kicsim? Valami baj van? - fordult hozzám. Rávillantottam egy kamu mosolyt.
- Nem, semmi. Csak szeretnék valamiről beszélni anyával és Timmel. - Megpróbáltam mellette elsétálni.
- Engem miért hagysz ki? - kíváncsiskodott.
- Meeert... Meglepi! Igen... - Nevettem egy kicsit. - Neked adunk valami meglepetést.
  Megfogta a két vállam, és a szemembe nézett. Nem úgy tűnik, mint akit meg tudtam győzni...
- Kérlek mondd el, mi bánt. Hogy miért nem vagy boldog.
  Szememet könnyek lepték el. Muszáj elmondanom.
- Apa... Miért kellett idehoznod minket? Miért kellett ezt tenned velünk?
  Hátrébb álltam tőle. Nem láttam magam, viszont éreztem, ahogy arcom kivörösödik a düh feltörésével.
- Miért akarod tönkretenni az életünket...?
- Én csak jobbá akartam te–
- TÖNKRETESZEL, MEGÖLSZ MINKET! - kiabáltam rá. Anya és Timmy kijöttek a szobából.
- Mit kiabálsz? A szobába is behallatszódik! - szólt rám anya, mire én felé fordultam.
- Muszáj elmennünk innen minél hamarabb. Muszáj visszatérnünk a valóságba...
- Jól éreztem, hogy valami itt nem stimmel. Rendben, hogy jutunk haza?
- Várjatok! - szólt ránk apa. - Ne menjetek el.
- Mégis miért ne? - kérdeztem tőle.
- Itt boldogak lesztek. Nem lesz semmi ba–
- Aha, nem lesz semmi baj, csak meg fogsz holnap szűnni létezni! Konkrétan meghalsz... Ha mi is itt maradunk, hamarabb halunk meg!
  Láttam, ahogy Timmy anya mögé bújva figyel engem. Egy kicsit vissza kéne fognom magam.
  Elkezdtem kutakodni a házban.
- Most mit keresel? - figyelt engem anyu.
- A szert, amivel visszajutunk.
  Kivettem a cukorral teli zacskót egy fiókból, majd adtam egyet-egyet anyának és Timmynek. Magamnak is vettem elő.
- Apa nem kap? - nézett fel rám a kisöcsém.
- Túl rossz volt, hogy kapjon jutalmat.
  Csak már késő, azért nem kap. De erről nem kell tudnod... - fogadtam meg magamban, hogy nem mondom el neki. Nem akarom, hogy jobban tönkremenjen a gyerekkora.
- Kérlek, ne menjetek el! - Apa megpróbálta kivenni a kezünkből, viszont szorosan tartottuk a markunkban. Anya Tim cukrát is elvette, mert ő nyugodt szívvel odaadta volna neki.
- Tudod mit? Alkudjunk meg... Holnapig itt leszünk, és megünnepeljük a karácsonyt. Csak mi négyen. Viszont utána elmegyünk.
  Az apám sóhajtott egyet.
- Rendben. Legalább itt lesztek még egy kis ideig.
  Anya vonakodva, de elfogadta. Timmynek pedig nem volt választása.
  Így hát még egy napig itt maradtunk.

  Másnap korán keltem fel. Megcsináltam a hajam - az elöl lévő tincseimet hátrafogtam egy kisebb kontyba, a többi viszont szabadon lógott a vállamon -, elmentem reggelizni, és a kisöcsémmel feldíszítettem a karácsonyfát. Nagyon szép lett, meg kell mondanom. Apa kitette alá az ajándékokat, majd anyának segített a főzésben. Rántott csirkemell és krumplisaláta volt az ebéd. A kedvencem!
  Utána elmentünk kibontani az ajándékokat. Tim egy pókemberes pulcsit kapott. És persze nagyon örült neki. Mellé egy cuki bögre társult.
  Anya egy hajvasalót kapott tőlem, és egy turmixgépet apától. Tudni illik, hogy nagyon szeret új ételeket, italokat kipróbálni. Így ez tökéletes lesz neki. Meg gyakran a kinézetével is sokat foglalkozik.
  Apa pedig kapott egy szerszámosládát. Anya nem vett neki semmit.
  Én pedig egy takarót kaptam. És egy új könyvet.
  Elolvastam a címét és a tartalmát, majd kicsit kikerekedett a szemem és elmosolyodtam.
- Nem tudom, hogy kik a dreamerek, a nightmarek, a ginzek, meg az efféle lények, de mivel a könyved folytatása, ezért megvettem neked - közölte apa.
  Letettem a könyvet, majd szorosan megöleltem.
- Köszi.
  Miközben öleltem őt, eszembe jutott, hogy holnap már nem lesz velünk. Hogy többet nem láthatom őt...
  Könnyek szöktek a szemembe, viszont észrevétlenül letöröltem őket. Majd elkezdtem olvasni az új könyvem. Annyira jó olvasni arról, hogy mik történtek a mellékszereplőkkel, nagyon érdekes karaktereknek találom őket! És nagyon jó személyiségük van. Cameron, a dreamerek vezetője az egyik kedvenc karakterem (ne mondjátok el senkinek, de szerelmes is lettem belé*). Örülök, hogy többet olvashatok róla.
  Később kiléptünk az ajtón, és az óriás karácsonyfa felé vettük az irányt. Rengeteg ember vette körül. És mindenki nagyon boldog volt. Lehet felük nem is tudja, hogy mi vár rájuk. Vagy akár egyikőjük se...
  Díszeket osztogattak nekünk, hogy tegyük fel a fára. Vannak, akik szárnyakat kértek, hogy fel tudják tenni jó magasra. Én megelégedtem azzal, hogy az egyik alsó ágra tettem.
  Majd egy középkorú, szakállas és szmokingos pasas lépett a fa elé, és megkezdte mondandóját.
- Köszöntök mindenkit aki megjelent, hölgyeket és urakat, fiúkat és lányokat egyaránt! Köszönöm, hogy ennyien eljöttek. Örömmel jelenthetem, hogy idén is rengeteg személynél teljesült be az örök boldogság!
  A tömeg örvendezni kezdett.
- A következő percben is segítünk, hogy több embernek teljesüljön be. Tegyétek össze kezeiteket, szemeiteket csukjátok be, és mondjátok utánam...
  Megböktem anyát. Itt az idő.
  Mély levegőt vettem, és elővettem a cukrot. Mielőtt megettem volna, körbenéztem. Mindenki azt tette, amit a csávó kért. Johnékat is megláttam. Ők is így tettek. Apa is. Bár nem tudom hogy jól láttam-e, de azt hiszem fél szemmel néha nézett engem.
  Mindenesetre nem törődtem vele. Anya és Timmy már eltűntek... Most rajtam a sor.
  Bekaptam a portcukrot. És a kép kezdett elsötétülni. Az emberek hangja eltompulni.
  Mielőtt teljesen eltűntem, hallottam apa hangját. Viszont nem az imát ismételte. Megállította...

  Otthon találtam magam épségben. Tim és anya rám várt.
  Megöleltem őket, és elkezdtem zokogni. Anya sem bírta ki, bár ő inkább csak sírt, mint zokogott. Timmy nem tudta mi a helyzet, ezért ő nem csatlakozott a könny hullajtáshoz.
  Eltelt egy pár perc, mire elengedtük egymást. Szemünk kicsit kivörösödött.
  Anya rám nézett, majd mögém. Szeme kissé kikerekedett. Megfordultam, és apát láttam meg...
  Mielőtt bármit szólhattunk volna, egy mondatot ejtett ki a száján:
- Segítsetek...

Vége

Sajnálom hogy így eltolódott ez a rész :( nem értem rá ezeken a napokon. Viszont remélem ettől függetlenül tetszett ez a rész, és az egész könyv. Ha egy ilyet akarnék írni, szerintem előre megtervezem és megírom, hogy ne legyenek ilyen másnap kitett és késő részek... ^^'
(Tervezek egy epilógust is írni, mielőtt valaki szólna, hogy fura és hiányos a befejezés)

* Veletek is volt már, hogy szerelmesek lettetek egy könyvből egy karakterbe? Vagy akár egy általatok készítettbe?😂