Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

02. - Első szavaim

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Váltsák egymást mosolyok, könnyek védelmezni foglak (téged). Nincs mi kettőnk közé állhatna.

---------------------------------------------------------

Emlékszem az első Neked szánt szavaimra...

Mikor feszengve kezdtünk el mindannyian beszélgetni, Te meg sem próbáltál csatlakozni hozzánk. Lassan mindenki megszólaltatta hangját, de Te nem tetted. Szótlanul álltál tovább a falnál és hallgattál minket. Sorjában mutatkoztunk be, majd mindannyian Rád néztünk.

A padlót fürkészted megállás nélkül. Mi pedig összenézve, felhúzott szemöldökkel néztünk, hol egymásra, hol pedig ismét Rád. Chan megköszörülte a torkát, majd sóhajtva kérdezte meg tőlünk a korainkat. Viszont ezt is hamar letisztáztuk.

Te, pedig még mindig nem szólaltál meg.

Mai napig nem tudom, hogy miért csináltad ezt. Talán féltél? Talán elsőre nem voltunk szimpatikusak? Talán... Nem érezted magad közénk valónak?

Akkor eldöntöttem, hogy véget vetek a csendnek. Elhatároztam, hogy igenis tenni fogok Érted. Tenni azért, hogy megszólalj. Meg akartalak ismerni Téged is. Kíváncsivá tett a szótlanságod. S az is, hogy kinek fogsz először megnyílni. A többiek elkezdtek szétszóródni. Egy ember csak eggyel beszélgetett tovább. Kétszemélyes beszélgetések jöttek létre, plusz egyetlenegy hármas.

Viszont én egyedül maradtam. Egyedül álltam, ahogyan Te is.
Talán ez volt az első jel.
Talán a sors akarta ezt a felállást.

Melléd sétáltam és én is a falnak dőltem. Elkezdtelek utánozni. Kezeimet a zsebeimbe tettem, majd egy darabig csak álltam egyhelyben. Figyeltem a többieket, akik már feloldódva beszélgettek és nevettek. Lassan feléd néztem, majd egy halvány mosoly keletkezett arcomon. Csak figyeltelek és figyeltelek. Végül számat lassan szóra nyitottam.

-Tudod... Mi egy nagyobb család leszünk. Egy családban általában szoktak lenni háziállatok. Szerinted kit fogunk kinevezni annak? - kérdeztem Tőled, miközben próbáltam visszatartani a nevetést. - Nem tudom ki lesz a nagyobb állat a későbbiekben, de remélem, hogy nem rágja szét a cipőimet.

Eddig bírtad. Nevetésbe kezdtél.
És tudod, a nevetésed mindig is édesnek találtam.

Szerettem hallani a nevetésed.
Szerettem látni a mosolyod.
Szerettelek boldognak látni....

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

    
Hogy miért nem szólaltam meg?
Titeket tökéletesnek találtalak.
Főleg Téged Minho...
Úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg a nekem szánt szavaidat.
De Te az ellenkezőjét mutattad. Hiszen... folyamatosan kerested a társaságom.