Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

16. - Első vallomás

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Nem engedem, hogy mosolyod elhervadjon. Nem elég a holnap, nem elég az öröklét hogy szeresselek.

---------------------------------------------------------

Mint utólag kiderült, mindketten vártunk már erre a pillanatra.
Mindketten szerettük egymást. De még mennyire.

Hamar megszakítottam az első csókunkat, majd hátradőltem a kanapén. Levakarhatatlan mosoly került arcomra, miközben vártam tőled valami megjegyzést.
És meg is kaptam.

-Te aztán tényleg rosszul lehetsz. Megzavarodtál? - kérdezted, majd sóhajtva néztem rád.

-Ha én megzavarodtam, akkor Te is, mivel viszonoztad. - mosolyogtam.

Arcod színe a paradicsoméval versenyezhetett. Pillanatok alatt jöttél zavarba, ráadásul a szavakat sem találtad. Én viszont találtam.

-Mi lenne, ha igazuk lenne a fanoknak? - kérdeztem tőled mosolyogva.

-Nem tudom... Igazuk? - kérdezted nevetve, majd a szemeimet megforgattam.

Lassan felültem a kanapén, miközben a szemeimet folyamatosan rajtad tartottam.
Egy másodpercre néztem csak el rólad. Ketten voltunk az egész teremben.
Kettesben voltunk, és ez most kapóra is jött nekem.

-Szeretném, ha szeretnél. - mosolyodtam el, majd értetlenül néztél rám.

-Csak szeretnéd? - kérdeztél vissza.

-Akarom, hogy szeress. - javítottam ki magam.

Arcod éreztette velem azt, hogy gondolkodni kezdtél. Gondolkodtál, de nem tudtam, hogy min.
Ám hamar rájöttem, ugyanis megcsókoltál, ami számomra egyértelművé tette azt, hogy tényleg viszonzod az érzéseimet.

-Akkor ezért lógsz rajtam ennyit? - kérdezted.

-Mintha Te nem ezt tennéd. - vágtam vissza.

-Szóval szeretnéd, ha létezne a MinSung. - néztél rám mosolyogva.

-Nem lenne ellenemre. - vallottam be.

Váratlan dolog történt a számomra.
Pillanatok alatt keltél fel a földről, majd egyenesen rám vetetted magad, végül ajkaidat újra az enyémekre nyomtad. Belementél.

Aznap végre az enyém lettél.
Te, kire oly' régóta vártam viszont szerettél. Teljes szívedből szerettél.

„Nem elég a holnap, nem elég az öröklét hogy szeresselek."

Hosszabban foglak, mint az öröklét.
Ezt jól jegyezd meg Jisung.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

Nem ilyen elképzeléseim voltak az első és a második csókunkról.
Egyáltalán nem ilyen módon szerettem volna.
Ennek ellenére így is tökéletes volt minden.

Hosszabban, mint az örökké?
Ez az ígéreted fáj a legjobban.
Fáj a mai napig.

És ez fájni fog tényleg hosszabban, mint az örökké...