Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

« Prológus »

-Srácok. - lépett be Chan a dorm bejárati ajtaján, majd egyből felé kaptuk a fejünket.

Mindannyian a nappaliban ültünk. Némák voltunk, szinte egész nap szótlanok.

Szomorúan, felhúzott lábakkal ültem a kanapén, miközben egy párnát szorongattam. Nagy erővel öleltem magamhoz, miközben a szemeim ismét könnyekkel gyűltek.

-Hivatalosan is megjelent a Neverending Story. - folytatta halkabban.

Lassan leengedtem lábaim, majd az ölemben lévő párnára fogtam. Magam mellé tettem, végül a másik oldalamon fekvő naplóra tereltem tekintetem. Pillanatok alatt vettem kezembe, s sietősen indultam vele az ajtó felé, ahol cipőim felhúzása után Chan megállított.

-Jisung... - szólított meg halkan.

-Jól vagyok. - néztem rá. - Csak... Szükségem van rá. - indult útnak egy könnycsepp a szememből.

-Ne maradj el sokáig. Rengeteget vagy kint.

A lehetetlenre kértél. A nap minden percében mellette akartam lenni.

Látni akartam Minhot. Látni, s hallani a hangját. Ölelni akartam. Jó szorosan magamnál tartani, és soha el nem engedni. Érezni akartam. Érezni a csókját, a gyengéd érintéseit.

És, hogy mit akartam még?

Azt, hogy újra átéljem ezeket. Ezeket, vagy akár csak egyetlenegyet.

Hiszen akartalak.
Hiszen Te voltál az egyetlenem.

Hiszen... Te voltál, s vagy is mai napig a mindenem.

================================

Sziasztok^^

Meg is érkeztem azzal a ficivel, amit a napokban említettem nektek. Köszönöm a rengetek visszajelzést, és remélem, hogy tetszeni fog nektek.❤️

Mivel tényleg rövidek a részek (ennél viszont hosszabb mindegyik), így minden nap hozok egy részt, hogy ne várjatok sokat ilyen kis falatnyi fejezetekre.😄