Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

09. - Első virrasztás

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Ha elveszettnek, magányosnak érzed magad melletted leszek, hallgasd a hangom. Hívj, bárhol is légy, melletted termek.

---------------------------------------------------------

Nagyon sokáig ültünk kint az udvaron. Csendben voltunk mindketten. Ráadásul még mindig öleltél, aminek én rettenetesen örültem. Fejedet lassan a vállamra hajtottad, majd egy nagyobb sóhaj szaladt ki a szádon. A következő pillanatban pedig kezed a combomon landolt. Lassan a lábamon pihenő kezedre tettem az enyémet, majd megszorítottam a jéghideggé vált mancsodat.

-Menjünk be. Jéghideg a kezed. Meg fogsz fázni. - mondtam, de nem törődtél vele.

-Olyan jó itt. - közölted halkan. - Ma fényesebben ragyognak a csillagok. - néztél fel az égre, amint fejedet felemelted a vállamról.

Egyedül Te hitted annak.
Fényesebb, ragyogóbb?
Számomra nem a csillagok voltak azok, hanem Te.

-Csodálatosak igen. De ennél van csodálatosabb is. - közöltem.

-Micsoda? - kérdezted kíváncsian.

Te...

-Bent lenni a meleg házban. - mosolyodtam el. – Na, gyere.

Felkeltem a padról, viszont Te megragadtad a karom.
Nem akartad, hogy elmenjek.
Nem akartad, hogy bemenjünk.

Megállapodtunk abban, hogy tovább fogunk beszélgetni a nappaliban. Kettesben.

Csak így tudtalak berángatni. Hiába voltam fáradt, de mivel egyből megindultál ez miatt, így a fáradtságomat megpróbáltam a háttérbe szorítani.

Közel 10 perc múlva a nappaliban ültünk a kanapén egymás mellett, miközben egy meleg pléden osztoztunk meg.

Sokáig beszélgettünk. Lassan hajnalodott, mikor már csak pár szót szóltunk egymáshoz. Szörnyen fáradtak voltunk. Fejedet ismét a vállamon pihentetted, majd szóltál egy utolsót:

-Köszönöm, hogy fent maradtál eddig velem.

-Ugyan. Veled virrasztok bármeddig. - mondtam halkan, majd nem sokkal rá meghallottam a halk szuszogásodat.

Nem volt valami kényelmes így aludni. Örültem volna, ha a kényelmes ágyamban aludhattam volna, viszont ezért a pillanatért teljes mértékben megérte.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

     
Már akkor vigyáztál rám.
Nem akartad, hogy megfázzak, ráadásul még fent is maradtál a kedvemért.
Túl sok áldozatot hoztál értem.
Én pedig nem tettem semmit. Bár mindig azt mondtad nekem, hogy a puszta létezésem többet ér mindennél...
De... Tényleg elég volt ez neked?