Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

13. - Első siker

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Közös történetünk soha nem ér véget. Végtelen napjaink örökké ragyognak.

---------------------------------------------------------

Kockáztatni pedig kell.
De mi van, ha ez nem az volt?
Mi van akkor, ha csak azt tettük, amit mindig is akartunk?

A nap hátralévő részét együtt töltöttük.

Próbáltunk megnyugodni, majd folytattam a gyakorlást veled.
Az elején félve értem hozzád kijavítani, végül egyre bátrabban tettem.
Úgy vettem észre, hogy ez Téged nem zavart.

Estig bent gyakoroltunk, viszont megérte.
Újra a régi lettél.
Úgy táncoltál, mint az elején.
Tökéletesen. Gyönyörűen.

-Köszönöm. – hagyta el a szádat, mikor kikapcsoltam a számunkat. – Nélküled elvesztem volna.

-Jó, hogy vagyok, mi? – kérdeztem mosolyogva, keresztbe font kezekkel.

-Jó. – válaszoltál zavartan.

Megállíthatatlanul mosolyogtam onnantól kezdve.
Levakarhatatlan volt a mosoly, ami csak is miattad létezett az arcomon.
Mintha minden visszaállt volna a normális kerékvágásba.
Mintha minden kezdett volna újra szép lenni.

Talán úgy történt. Hiszen veled voltam.
Olyankor pedig minden szebb volt.

A dormba visszaérve úgy zuhantam az ágyba, mintha egy hete nem aludtam volna.
Sok idő után ismét tudtam aludni. Kipihentebben és boldogabban keltem fel utána napokig.
Ráadásul a félelem, amit eddig éreztem az első színpadon lévő fellépésünk miatt, teljesen eltűnt.
Semmitől sem féltem, mikor mellettem voltál.

Sikeresen debütáltunk. Hibátlan előadást nyújtottunk, hatalmas sikerrel.
Rengetegen eljöttek, mi pedig úgy éreztük magunkat, mint még soha.
Szerettek minket az emberek, ahogyan mi is szerettük őket.

Sosem felejtem el a debüt napját.
A befejezést, mikor meghajoltunk és köszönetet mondtunk.
Végig a kezedet fogtam. Végig rád gondoltam.
A szívem eszeveszettül kalapált és nem csak a kimerítő koreográfiák miatt.
Miattad is. Mert szerettelek. Egyre jobban szerettelek Jisung...

Úgy éreztem, hogy a régóta várt boldogságot melletted tapasztalhatom meg.

És ez így is történt. Melletted éltem csak igazán.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

   
Te nem féltél, én viszont rettegtem.
Ha akkor nem fogod a kezem, én összeestem volna a színpadon.
De Te ott voltál, és akkor is velem voltál.

Mindig ezt tetted.
Most miért nem teheted ezt?