Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

17. - Első hiba

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Azt mondják, a szeretlek már egy üres szó mégis, ki kell mondjam, mert nincs nálad fontosabb.

---------------------------------------------------------

Szeretlek ma, holnap, s örökké.
Én ezt az eleje óta gondolom, mégis aznap mondtam neked először.

A nagy csókcsatánk közben nem észleltük azt, hogy a többiek visszajöttek. Még az ajtó nyitódására sem figyeltünk fel. Aztán valaki egy hatalmasat vágott be rajta, amit most nem tudtunk nem észrevenni.

Mindketten zavartan néztünk rájuk, majd megtettem az év legnagyobb kijelentését, ami ahányszor szóba került, a többiek mindig nevetni kezdtek.

-MinSung is real. - hangzott el tőlem.

Mindenki döbbenten nézett hol rám, hol rád. Végül pedig mindenkiből kitört a nevetés.

-Most akkor tényleg? - kérdeztél vissza halkan, majd értetlenül néztem rád.

-Miért, nem úgy fest?

-Na, végre. - kiáltott fel Hyunjin. - Hol ez nyavalygott, hol a másik... Már azt hittem, hogy sosem lesz vége. Büszke vagyok rátok fiaim.

Hyunjin boldogan csapta össze a két kezét, és tényleg olyan volt, mint egy büszke apuka.
Egy mosoly kíséretében álltam fel, miközben az egyensúlyom megingott.
Te voltál az, aki megtartott.

Aznap haza lettem küldve. Mindenki azt állította, hogy ha kipihenem magam, akkor rendbe jövök.
Csak aludnom kell?
Csak fáradtság minden?
Jó lett volna...

A nap maradék részét végig aludtam. Másnap újra mentem veletek. Egy darabig minden rendben volt. Ismét a tegnapi tüneteket éreztem magamon, miközben egyre jobban kezdett el fájni a szívem.
Sokszor ültem le pihenni, ráadásul mindent magamban tartottam. Nem akartam, hogy aggódjatok értem. Nem akartam, hogy aggódj értem.

Azt hittem, hogy megerőltettem csak magam. Viszont ahogy teltek a hetek egyre rosszabb lett minden. És ez már nektek is feltűnt. Nektek, a menedzsernek, és a vezetőnek is. Így hát orvos elé dugtak, hátha kideríti, hogy mi van velem.

A helyzet pedig súlyosabb volt, mint gondoltam. Súlyos volt, mégsem érdekelt. Titokban akartam tartani mindent, így megkértem az orvost, hogy ne tájékoztasson senkit semmiről.
Nem akartam, hogy tudjátok.
Nem akartam, hogy aggódjatok.
Veletek akartam lenni, minden gond nélkül.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

Iszonyatosan boldog voltam, mikor összejöttünk. Viszont rettenetesen aggódni kezdtem érted.
Éreztem, hogy titkolsz valamit, ráadásul hetente jártál az orvoshoz, ami még jobban megrémített.
Minho... Miért mentél a fejed után?