Neverending Story ᵐⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✓]

11. - Első segítség

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

---------------------------------------------------------

Szerelmed örökké velem marad. Ez ad erőt, hogy tovább éljek.

---------------------------------------------------------

Hellevator
Spread My Wings
School Life
Yayaya
És még sorolhatnám.

Az első albumunk számunkra egy áldás volt. Egy kész csoda, főleg azért, mert végre megszületett.
Megtanultuk a szövegeket, a koreográfiákat. Teljesen elsajátítottunk mindent.
Mindenki boldog volt. Vagyis... Majdnem mindenki.

-Jisung. - állítottalak meg az automatánál, ahová titokban követtelek.

-Hagyj békén. - morogtad, ami miatt a kezeimet ökölbe szorítottam.

-Nem foglak. Sosem foglak békén hagyni.

Ez a kijelentésem Téged teljesen lesokkolt. Amint tekintetedet rám vezetted, a szomorúságot fedeztem fel szemeidben. Nem tudtam, hogy mi ütött beléd abban a hónapban. Folyton kerültél, és még szólni se nagyon szóltál hozzám. Egyenesen kerültél. Teljesen jogos volt a feltételezésem, miszerint utálsz.

-Fáj, ha kerülsz. - vallottam be halkan, ami miatt szemeid könnybe lábadtak.

-Nekem meg az fáj, ha közel vagy. - válaszoltad, majd otthagytál az automatánál.

Idegesen, és csalódottan ütöttem egyet az automatába. Nem tudtátok mitől fájt utána a kezem. Hát ettől. Rettenetesen idegesített a viselkedésed, ráadásul nem tudtam hova tenni a kijelentésed. Az elején minden szavad egy áldás volt számomra. Akkor fájdalmas döfés volt a szívemnek.

Bántottál. Bántottak a szavaid.

Tehetetlenül dőltem neki az automatának, miközben a kezemet fájlaltam. Szemeimből pedig megindultak a könnyek. Egyre jobban csúsztam lefelé, majd lassan megéreztem magam alatt a padlót. Felhúzott lábakkal ültem az automata előtt, miközben fejemet az átkarolt lábaimon pihentettem. Teljesen magam alá kerültem.

Fájt a kerülésed, neked pedig a közelségem.
Mindketten szenvedtünk.
Rettenetesen szenvedtünk.

A szívem egy hónapja fájt érted. Nem bírtam tovább.
Úgy éreztem, hogy ha ezt így folytatod, akkor belehalok.

Akkor jött a képbe Hyunjin. Innivalót szeretett volna venni, de helyette engem kapott meg, mint barátot. Rengeteget beszélgettünk az automatánál. Igaz, először alig akartam hozzászólni, de végül megtörtem. Elmeséltem neki mindent, ami történt.

Az első találkozásunkat.
Az első esténket.
Az első szenvedésünket...

Meghallgatott. Segített. Támaszom lett ebben az időben, végül pedig a legjobb barátom.

╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮~╰☆╮

░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░░

Én nem ezt akartam.
Nem tudtam, hogy így szenvedtél miattam.
Én csupán csak féltem a kialakuló érzéseimtől.
Bár visszatekerhetném az időt....