Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

12.fejezet Márk

  - Sziasztok - köszönt el Beka a telfonban. Szóval holnap megyünk hozzá megmenteni őt és a kislányunkat. Majd miután leszállunk a repülőről én a reptéri parkolóban beugrok egy autóba, Körte mellém és Aszádék hátra. Padló gáz, és irány a hotel. Berontok a raktárba, elbánok az őrökkel, leütöm Beka fogvatartóját, majd kap tőlem egy első osztályú gyomrost. Mindeközben tökéletesen be van állítva a hajam, az öltözékem makulátlan és még jóképű is vagyok. Odalépek Bekához, leveszem a szájáról a kendőt, és eloldozom. Beka felpattan, a nyakamba ugrik és megcsókol. Aztán elkezd hálálkodni, de én azt felelem, hogy...
  - Márk! - kiabál rám Körte.
  - Mi van? - fordultam meg.
  - Itt próbálom lebeszélni Aszádékat arról, hogy ők is jöjjenek, erre te tíz perce nézed mosolyogva az ablakban a semmit, miközben csak motyogsz magadban. Te is meghülyültél?
  - Nem, én csak...
  - Márk, nem érdekel a magyarázkodásod. Betty szólt, hogy hajnalban indul egy gép, menj haza összepakolni! - parancsolt rám, én meg kimentem a házból és haza indultam. Felhívtam a Pop/rock sztár leszek rendezőjét:
  - Halo. Nagy Márk? - szólalt meg.
  - Igen. Sajnos sürgősen el kell utaznom, ezért szombatig nem tudok bemenni a stúdióba. Szíves megértését köszönöm. Vissz ha...
  - Nem mehetsz el Márk! Ennyi erővel ki is tehetnélek a zsűrik közül - tombolt.
  - Tudom, hogy nem tenné meg, mert azzal nagy nézettséget veszítene. De tegye, amit jónak lát. Na viszont hallásra - köszöntem el.
Elővettem egy utazó táskát és elraktam néhány ruhát. Nem nagyon figyeltem rá, hogy mit pakolok be, de nem is nagyon érdekelt. Csakis Beka járt a fejemben és, hogy nem esett-e baja. Volt egy olyan érzésem, hogy nem kellene egyedül elengednem, de azt gondoltam, hogy csak feleslegesen aggódom.

Sziasztok! 💜
Sajnálom, hogy mostanában nem volt rész.😔 Megpróbálok mostanában aktívabb lenni, minél több részt hozni. Köszönöm, hogy a pozitív visszajelzéseket és, hogy ilyen sokan olvassátok a könyvem!
Eszti💞