Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

9.fejezet Beki

Az elmúlt egy héten nagyon sokat gyakoroltam. Csodálkozom azon, hogy az ujjaim még bírják. Körte nagyon büszke volt rám, hogy bejutottam erre a versenyre. Igen, ő volt a második, aki tudta, hogy mi ez. Most a repülőn ülök, és várom, hogy felszálljon a gép, miközben Márkkal irogatok.

Márk😏😍😉:
Szívem annyira hiányzol! Mikor jössz haza?

Beka❤️💕🥺:
3 napos a verseny, azaz szerdán megyek haza. Még nem hiányozhatok annyira, mert kb. 20 perce köszöntünk el a kapunál😒

Márk😏😍😉:
Hát épp ez az. Ha 20 perc után ennyire hiányzol, akkor mi lesz 3 nap után?

Beka❤️💕🥺:
Márk nem vagy kisgyerek, akinek én vagyok az anyja, tehát simán ki kéne bírnod nélkülem 3 napot.

Márk😏😍😉:
Jó. De mivan, ha valakinek megtetszel és elkezd rád nyomulni, de te terhesen nem tudsz mit kezdeni?

Beka❤️💕🥺:
Akkor majd felmutatom a gyűrűm. És mielőtt azt mondanád nem hiszem, hogy megtámadnának.

Márk😏😍😉:
De akkor legalább azt mutasd meg, hogy ki ül melletted!

Beka❤️💕🥺:
Márk nem fogok idegeneket lefotózgatni neked!

Márk😏😍😉 videóhívást indított.
  - Na Beka, fordítsd csak oldalra a kamerát! - a mellettem ülő srácot kicsit sajnáltam, de ez van, ha Nagy Márk féltékeny.
- Idefigyelj! Ha egy ujjal is hozzáérsz Bekához, vagy elkezdesz rá nyomulni, akkor nagyon megbánod! Ha leszállsz a repülőről betöröm az orrod. Úgyhogy jegyezd meg, hogy Bekára még rá sem nézhetsz! Világos voltam? - hadarta el idegesen Márk. Olyan cuki  amikor féltékeny. Az más kérdés, hogy most teljesen fölöslegesen.
  - Ohm, do you speak English? - itt kitört belőlem a nevetés, mert Márk ordibált a mellettem ülővel, miközben az semmit nem értett belőle. Mielőtt Márk megint elkezdett volna magyarázkodni gyorsan elköszöntem tőle és leraktam. Nem csak azért, hogy ne ordibáljon hanem, mert el kellett tenni a telefonokat a felszállás miatt.
  - A barátod nagyon dúrván féltékeny. Mindenkinek így leordítja a fejét?
  - Te tudsz magyarul?
  - Persze, csak nem tudtam mit válaszolni, ezért tettem a hülyét. Beni vagyok - mutatkozott be.
  - Budai Rebeka - mondtam én is. Bár lehet, hogy ezt nem kellett volna, mivel csodálkozás ült ki az arcára.
  - Te vagy Bexi? Akkor az előbb Nagy Márkkal beszéltem? Úristen, hogy lehetek ennyire hülye, hogy nem ismertem fel Nagy Márkot! - csapott a homlokára.
  - Igen régen Bexi voltam, de kérlek hívj Bekinek. Márkkal meg ne foglalkozz, csak ideges.
  - Igazak a hírek, miszerint megkérte a kezed?
  - Igen. De kérlek inkább valami másról beszéljünk. Márkból már elég sok jutott nekem otthon.
  - Csak még egy dolgot szeretnék megkérdezni, utána lapozhatunk - nézett rám kérlelőn.
  - Mondjad.
  - Tudsz nekem szerezni egy aláírást tőle?
  - Persze, asszem múltkor maradtak nálam autogramkártyák a legutóbbi koncert után. Tessék itt van - vettem ki a kártyát a táskámból.
  - Nagyon köszönöm, Beki! - utána már csak a versennyel kapcsolatosan beszélgettünk. Hogy milyen számot adunk elő, hányan lesznek stb. Beszélgetés közben végig néztem rajta. Kigyúrt testalkat, sötét barna haj és zöld szem. Egész helyes volt, de nem igazi Nagy Márkos. Magamban nyugtáztam, mint minden helyes fiúnál, hogy az én Márkomat senki sem tudja utolérni kinézetben. Meg persze egoizmusban, de azt már megszoktam.