Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

7.fejezet Márk

A konyhában leülve elkezdtünk Bekával beszélgetni.
  - Előtte szeretnéd az esküvőt, vagy utána? - tettem fel az első kérdésem.
  - Mindenképpen szeretném a szülés előtt. Szeretnék minél hamarabb a feleséged lenni - nézett a szemembe őszintén, amin nem tudtam nem vigyorogni.
  - Én is szeretnék összeházasodni veled, még a kislányunk születése előtt - viszonoztam az előbb elhangzott mondatát egy márkcsintás kíséretével.
  - Honnan tudod, hogy kislány? - hökkent meg.
  - Nem tudom, de érzem - márkcsintottam megint. A márkcsintást soha nem lehet megunni, olyan jól áll nekem. Átmentem a nappaliba és leültem a kanapára, Beka pedig, nem érdekelve, hogy sok hely van még a kanapé másik felén, egyszerűen beült az ölembe, amit persze nem bántam. A hasára tettem a kezemet és elkezdtem azt simogatni.
  - Szívem, ha lesz egy kisbabánk, akkor melyik szobát kapja meg? - fordult felém.
  - Szerintem a nagyobbat, ami közelebb van hozzánk. Attól félek, hogy mi lesz, ha Aszádék ittasan jönnek haza, és mi már alszunk, ők meg mennek a kicsihez játszani vele - gondotam bele egy eléggé valószínű szituációba.
  - Hát akkor biztos, hogy azon az éjszakán nem nagyon tudunk majd aludni. De én mindenképpen azt szeretném, hogy az első hónapokban még a mi szobánkban aludjon.
  - Mikor legyen az esküvő?
  - Szerintem tavasz elején. Addig van időnk megrendezni, és még bőven a baba születése előtt van. Hol házasodjunk össze?
  - Régen anyukámékkal sokat voltunk Lillafüreden, a mamáméknál. Ott van a Palotaszálló, biztos tudod. Én kiskoromban mindig is ott képzeltem el az esküvőmet egy gyönyörű lánnyal - modtam.
  - Akkor a Palotaszállóban lesz, kora tavasszal. Jó, nekem jövő héten nem kell bemennem az egyetemre, mert őszi szünet lesz. Addig elkezdhetem megtervezni a díszítést, meghívókat - gondolkodott előre.
  - Jövő héten nekem is csak szombaton kell bemenni, úgyhogy segítek - futottam át a fejemben a heti próbákat. Egyik sem fontos, úgyhogy kihagyom őket. Majd Beka hirtelen megcsókolt. Már nem nagyon beszélgettünk, ezért bekapcsoltam a tévét, és elindítottam a filmet. Beka felállt, hogy hozzon nasit. A film végére elaludt, ezért gondoltam, hogy felviszem. A lépcsőn kicsit mozgolódott, de nem hiszem, hogy felébredt. A szobánkban óvatosan letettem az ágyra, és átöltöztettem. Levettem a ruháit, majd pizsamának való pólót kerestem neki. Aztán azt vettem észre hogy két kis kéz ér hozzám, mire megijedtem, hogy egy szellem az. Nem hiszek az ilyesmikben, de nem tudtam mást elképzelni. Megfordultam, de láttam, hogy csak Beka az, így megnyugodtam. Megcsókoltam amolyan 'szeretlek te lány' csókkal, amit annyira szeret. Utána visszamentünk az ágyhoz, és én is kibújtam a felesleges ruháimból. Majd Beka egy elismerő bicentéssel nyugtázta, amit lát és folytattuk, amit elkezdtünk.