13.fejezet Márk

320 7 2
                                    

Miközben pakoltam gondoltam, hogy készítek egy szelfit, amit el is küldtem Bekának. Válaszul ő is küldött magáról egy képet, amin a gyűrű is látszik. Ezen rögtön elmosolyodtam, hiszen boldogsággal tölt el az, hogy igent mondott. Ilyenkor mindig eszembe jut az a pillanat, amikor a színpadon állva felhúztam a gyűrűt az ujjára és megcsókoltam. Akkor este elhangzott kettőnk közt egy párbeszéd is.

  - Márk - fordult felém az ágyban.
  - Igen? - kérdeztem álmosan.
  - Életem egyik legjobb napja a mai volt. Én vagyok a világ legboldogabb embere, amiért megkérted a kezem. Igazából senki mással nem tudtam volna elképzelni a jövőmet rajtad kívül. Gerivel úgy voltam, hogy egy átmeneti időszak, és a gimi után majd szét fogunk válni. Hát ez előbb bekövetkezett. Viszont Tomival csak miattad voltam együtt. Azt akartam, hogy ez fájjon neked és hiába voltam rád mérges, szerettelek. És mindig is szeretni foglak, bármibe kerüljön ez. Biztos vagyok benne, hogy te lennél a világon a legjobb apa, ha lennének gyerekeink.
  - Te meg a legjobb anya - csókoltam meg a sötétben. Majd elhúzódtam tőle és elkezdtem méregetni. - Szóval te azt szeretnéd, hogy gyerekeink legyenek? - vigyorogtam.
  - Igen, majd igen - nevetett a majd szót kihangsúlyozva.

Kopogtattak. Megnéztem, hogy ki az, aki ilyen későn zavar, de nem hittem a szememnek. Nádor állt az ajtóban, eléggé ittasan.
  - Mit akarsz itt hülyegyerek?
  - Hol van Beki? - kérdezte.
  - A jó édes anyádba, ott van. Nincs itthon, és nehogy mégegyszer felkeresd, vagy kibelezlek! Megértetted? - kiabáltam vele.
  - Nyugi, Hullócsillag. Beki nincs itt? Már elhagyott? - röhögött. Erre tökön rúgtam, majd rácsaptam az ajtót. Felmentem a szobába, ahol csörgött a telefonom. Körte volt az.
  - Hali. Mikor indulunk? - kérdeztem derűsen.
  - Márk már megmondtam, hogy reggel. De idefigyelj! Az a rohadék tényleg az, akinek gondoltuk - idegeskedett a menedzserem.
  - Hú, csak várja ki a reggelt, akkor megtépem - szorult össze a kezem.
  - Jól van, hajnali 4-kor indul a gép, a reptéren találkozunk. Szia Márk - köszönt el.
  - Szia.

Sziasztook! 💜
Tudom, megint volt egy nagyobb kimaradás, amit sajnálok. Nem akarok semmit sem ígérni, hogy mikor rakom ki a következő részeket, de amint tudom hozom. Köszönöm, hogy továbbra is olvassátok a könyvem és vote-oltok.
Eszti❤️

Emlékszem-Bexi-sorozat folytatásWhere stories live. Discover now