Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

20.fejezet Márk

Nincs is jobb, mint reggel arra ébredni, hogy a barátnőd édesen puszilgatja az arcod, miközben hasadra süt a nap, csiripelnek a madarak és ágyba kapod a reggelit. Aha, ez mind szép és jó, de elég nagy szerencsésnek kell lenni, hogy minden reggel így induljon. Ugyanis ma arra keltem, hogy Beka kivágta a kis fürdőszoba ajtaját, majd rám kiabált. Hamar magamhoz tértem és rájöttem, hogy az előbbi kép csak álom volt.
  - Komolyan? Ennyit jelentek neked? Magyarázatot kérek! - Bármennyire is ideges vagy mérges volt(ki tudja miért) nem tudtam megijedni tőle. Nekem ő mindig csak a cuki kis Beka lesz. Felültem az ágyban és lassan felé fordultam.
  - Mi van?
  - Te csak ne mi van-ozzál. Tudni akarom, hogy ki az a lány, aki az előbb hívott és milyen kapcsolatban állsz vele! - háborodott fel. Várjunk csak, ugye nem? Ó, basszus. Próbáltam nyugodt maradni, annak ellenére, hogy Beka valószínűleg beszélt azzal a csajjal.
  - Beka, nyugi van. Ki hívott, mi van? - keltem ki az ágyból és közelebb mentem hozzá. Ő erre az arcomba tolta a telefonomat. Ekkor már tudtam. Már csak azt reméltem, hogy nem szólta el magát a lány.
  - Jaj nem, ő csak a büfés csaj - legyintettem.
  - Aha, akkor miért mondta nekem azt, hogy reméli, tudok rólatok? - gyanakodott.
  - Honnan a jó égből tudjam? Nem százas a csaj. Egyszer rámárkcsintottam és azóta azt hiszi, hogy bejön nekem. Én meg nem bírom lerázni - magyaráztam. Amúgy tényleg idegesítő a lány.
  - Ahhaa. Oké, ezt értem. És mi van azzal, hogy múltkor nála voltatok? Fent a lakásán? De miért?
  - Mi van? - vágtam rá. Most valahogy ez a kérdés ugrik be folyton a fejembe. De ugye nem mondott semmi hülyeséget?
  - Márk! Mit titkolsz előlem? Azt hittem mindent elmondunk egymásnak - hajtotta le a fejét az én Bekám. Rossz volt látni, hogy sír. Pedig erre semmi oka nincs.
  - Na jó, tényleg egyszer voltam nála, de azért mert... - próbáltam javítani, de ezzel csak rosszabb lett. Hogy lehetek ennyire hülye?
  - Mert?
  - Azt nem mondhatom el - motyogtam.
  - Tudod Márk, én szeretlek. És azt hittem, hogy te is engem. De úgy látszik, tévedtem - nézett megint a föld felé. Beka most azt hiszi, hogy megcsalom, pedig szó sincs ilyenről. Miért kellett felvennie azt a rohadt telefont? Ezután megfogta a sajátját és Körtét hívta.
  - Szió. Igen, felkelt. Oké, jó, adom - adta a kezembe a saját telefonját. Körte a fülembe kiabált, amitől majdnem megsüketültem.
  - Szia Körte.
  - Márk, mi folyik ott? Te komolyan megcsalod a Gyereket, pont most, az előtt? Magyarázd meg, hogy miről van szó! - mondta parancslóan, de én nem akartam Beka előtt.
  - Jó, várj egy kicsit - motyogtam, majd megkértem Bekát, hogy legyen szíves és fáradjon ki a folyosóra. Azért őt küldtem ki, mert nem akartam, hogy mindenki hallja kint a beszélegtésemet Körtével, viszont Beka se hallhatta. - Na, itt vagyok. Szóval, ez a csaj, tudod, az Adél vagy ki.
  - Ja, vágom. Jó, először is nagyon ráijesztettél a Gyerekre, remélem azt tudod. Másodszor pedig add oda, majd én beszélek vele. - Bólintottam egyet, de rájöttem, hogy Körte ezt nem láthatja, így mondtam egy okét. Bekát visszahívtam, de majdnem fellökött. Hát, úgy tűnik ideges. A kezébe nyomtam a telefonját.
  - Szia Körte.
Beka mereven nézett maga elé, majd gondolkozni kezdett. Láttam, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében, de nem szóltam hozzá. Egyébként egész felháborító az, amit gondolt. Én valójában mindent csak az ő érdekében csináltam. De ezt még nem tudhatja. Majd nemsokára kiderül... Addig meg vissza kell hozni Bekát a jelenbe, mert mára sok programot terveztem, de így nem fog menni. Először csak simán a nevét kezdtem el mondogatni, de amikor nem reagált, akkor meglóbáltam a kezemet a szeme előtt. Erre felkapta a fejét és felém nézett, majd oldalra döntötte a fejét és úgy figyelt. Mindenek előtt el kell benne oszlatnom a kételyeit.
  - Figylej, kérlek higgy nekem, soha nem tudnálak megcsalni. Te vagy nekem a világon a legfontosabb. Sőt, te jelented nekem a világot - suttogtam a füle mögé. Lassan magamhoz húztam és erősen megöleltem(de azért nem úgy, hogy összeroppanjon), ezzel azt mutatva, hogy nem fogom őt sosem elengedni. Kicsit eltoltam, hogy a szemébe tudjak nézni és rávigyorogtam. - És már be is bizonyítottam - ezt a mondatot lehet, hogy át kellett volna gondolnom, mert Beka ellökött és az én tökéletes felsőtestemre akkorát csapott, hogy az visszhangzott. Najó, annyira azért nem tud erőset ütni, de már fejlődik. Viszont fájdalmasra sikeredett, ezért felkiáltottam. - Aú. Pont a díjnyertes felsőtestem.
  - Így jár, aki ilyeneket mond. - A szemén láttam, hogy mosolyog és ebből már tudtam, hogy felengedett. Ezért is akartam megcsókolni, de ő kitért előlem. Zavartan kapta el a fejét, amit nem tudtam mire vélni. De nem mondott semmit, csak kivett pár ruhát és a fürdőbe sietett. Najó, miért megy be oda öltözni? Hisz itt kint is megteheti. Nem tudom mit félt, láttam már ruhátlanul. Végülis nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ezért én is gyorsan felkaptam magamra valamit, majd írtam Evelinnek.