Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

2.fejezet Márk

A film vége után  beültünk az autómba és hazaindultunk. Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon kinek írhatott, és miért tagadta le. Az nen lehet, hogy Tomónak írt, mivel neki van barátnője. Más exe csak Geri van, de az nem lehet... Vagy mégis? Talán éppen megzavartam őket, mikor félrelöktem azt a szemétládát? Csak lehet, hogy ezt Beka nem merte elmondani? Nem akarom őt elveszíteni. Többször már nem.
Ilyen, és hasonló gondolatok cikáztak át az agyamon. A ház előtt megálltunk, de mielőtt kiszálltam volna odaszóltam neki.
  - Beka... Nagyon szeretlek!
  - Én is téged, Márk, én is téged - mondta halkan, majd hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az ajtómat, felálltam és átmentem az ő oldalára segíteni kiszállni az autóból. Magamhoz húztam és mélyen a szemébe néztem.
  - Mindig is szeretni foglak, akármi is történjen én melletted maradok - válasz helyett megcsókolt a puha kis ajkaival, miközben beletúrt a hajamba. Én a derekára csúsztattam a kezem, és alig tudtuk elengedni egymást.
Az ajtónál elém vágott, és eltűnt a sötétségben.
  - Beka... Hol vagy? - szólaltam meg bizonytalanul, mire váratlanul valaki megnyomta a villanykapcsolót, és világos lett a házban. Ekkor megláttam, hogy minden barátunk a házat feldíszítve várt minket
  - Meglepetés!!! - ordítottak, majd Beka jelent meg előttem, és egy gyors puszi után a kezembe nyomott egy csomagot.
  - Ezt miért kapom? - csodálkoztam el. Most Lili jött ide, és szorosan megölelt.
  - Mert ma van négy éve, hogy újra együtt vagytok - ujjongott a legnagyobb márker. Ó... Nekem ez teljesen ki is ment a fejemből, mert hónapok óta csak a holnapi meglepetésre készültem. Csak arra gondoltam, hogy most ismerjük 5 éve egymást. Az viszont kiesett, hogy 4 éve jöttünk össze újra.
  - Körte, mostmár megehetjük a sütit? - kérdezte Pepe, aki érdekes módon még nem volt ittas állapotban.
  - Üljünk le, együnk! - szólalt meg mostmár Körte is, aki eddig némán figyelte az eseményeket. A torta után kinyitottuk a többiektől kapott ajándékokat. Bekától egy csokit és egy kis fésűt kaptam, Evelintől egy jeggyel (a következő koncertjükre) ajándékozott meg. Bogyótól, Pepétől és Pudingtól pedig egy-egy korsó sört, amit félig megittak. Inkább nem szóltam semmit, tőlük ezt már megszoktam. Viszont Daniella ajándékánál nem tudtam kitalálni, hogy miért ajándékoz egy baseball ütőt.
  - Ezt miért adod nekem?
  - Ezzel üsd le Nádort - rögtön vettem az adást, és el is raktam, hátha később még tényleg hasznomra lesz.
A sok ajándék kibontása után többen hazamentek, így csak mi, "Alapítók" maradtuk. Puding felvetette azt az ötletet, hogy játszunk felelsz vagy merszet. Bogyó kezdett, Bekára mutatott az üveg.
  - Felelsz vagy mersz?
  - Merek.
  - Akkor dislikeold Márk egyik posztját.
  - Nem, ezt nem teszi meg! Mondj másikat! - ellenkeztem rögtön. Tudom, hogy az én tökéletes képeimet lehetetlen dislikeolni, mivel csodálatosan festek rajtuk, ezért segíteni akartam Bekának, hogy ne kényszerítsék rá erre a szörnyűségre.
  - Beki, ha nem teszed meg, akkor büntetés jár!
  - Megteszem.
  - Beka, csalódtam benned! - duzzogtam be, és tettetett sértődöttséggel vonultam fel az emeletre. Bementem a szobánkba, és megnyitottam az instagramot. Egyszer csak hallom, amint Beka feljön a lépcsőn, és hátulról megölelt.
  - Tudtam, hogy ha feljövök, akkor nem teszed meg - mosolyogtam, majd márkcsintottam egyet. Megmutattam a telefonomon a bizonyítékot. Erre felnevetett.
  - Túl jól ismersz - gondolkodott, majd felállt, és a fürdőszoba felé vette az irányt.
Én addig befeküdtem az ágyba, mert hosszú napom volt, és elfáradtam. Nagyon sokat gyakoroltam ma a  holnapi számra. Ez az első saját írásom, de erre az eseményre nem is akarok mást. Csak azt, hogy Beka boldog legyen velem. Amikor befeküdt mellém az ágyba már félálomban voltam, ezért susogtam egy jó éjszakát, és fél karommal magamhoz húzva átöleltem.