Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

4.fejezet Beki

Beszálltunk az autóba és Márk beindította a motort. Egész úton nem szólt semmit, nagyon elgondolkodott. Amikor megkérdeztem, hogy minden rendben, akkor csak rám mosolygott, és márkcsintott egyet. Utána visszafordult az út felé, és ugyanúgy elmerült a gondolataiban. Amint megérkeztünk a helyszínre, rögtön kipattant az autóból, és átszaladt az én oldalamra. Kinyitotta az ajtót, és illedelmesen a kezét nyújtotta, hogy segítsen kiszállni. Nem tudtam megállni, hogy ezt ne tegyem szóvá.
  - Milyen illedelmes ma valaki! - húztam mosolyra a számat, mire ő is elmosolyodott, és hozzám hajolva megcsókolt.
  - Tudod, azért segítettem, mert szeretnélek megkérni, hogy énekeld el velem a legújabb dalt, amit írtál. Tudod, azt a duettet - nézett rám boci szemekkel.
  - Hát, régen énekeltem közönség előtt, nincs is itt a gitárom. Nem hiszem, hogy így menni fog.
  - A gitár miatt ne aggódj, itt van a csomagtartóban.
  - Szóval ilyen biztos voltál benne, hogy énekelni fogok? Mi van ha nemet mondok?
  - Nekem nem tudsz nemet mondani - majd magához húzott, és mégegyszer megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam, majd mikor elváltak ajkaink, beleegyeztem az éneklésbe. Elindultunk hátra, ahova be is engedtek a kártyánkat felmutatva.
  - Oh, Nagy Márk! - rázott kezet Márkkal a koncert szervezője. - Bexi! - mosolygott rám.
  - Jó napot! - köszöntem vissza.
  - Uram! A koncert végén előadnánk Bekával egy duettet, ami még nem publikus. Lehetne, hogy addig Beka is a színpadon van, és kísér engem gitárral?
  - Persze, pompás! 20 perc múlva kezdetek - majd elsétálva otthagyott minket.
  - Hé, arról nem volt szó, hogy végig gitározok! - akadtam ki.
  - De tudom, hogy te is szeretnéd! - mosolygott, majd elindult a színpad felé. Követtem őt, de eléggé meglepett a látvány, mert nem is tudtam, hogy az Üres Utcáknak van itt koncertje Márk előtt. Várakozás közben még elment egyszer a szervezővel egyeztetni valamit. Amikor Márk visszatért Körtétől kaptam egy telefonhívást.
  - Szia Körte, mi a baj?
  - Gyerek, hiányozni fogsz - szól bele a telefonba elérzékenyülten, majd letette. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de úgy voltam vele, hogy biztos megint felment a vérnyomása. Mielőtt felmentünk volna a színpadra Pablo odajött sok sikert kívánni, és mondott valamit Márknak, amit nem nagyon értettem. Nem volt időm ezzel foglalkozni, mert mi következtünk. Amint Márk fellépett a színpadra fülsüketítő sikítást hallatott a közönség, de amikor megláttak engem is, akkor még jobban elkezdtek sikítani, ordítozni. Márk hozta a szokásos formáját, és márkcsintott egyet. Elkezdtem játszani, ő pedig énekelni. Minden jól ment, majd amikor a koncert végénél jártunk, akkor Márk a közönség számára váratlan bejelentést tett.
  - Kedves márkerek! Szeretnénk Bekával egy meglepetés duettet előadni. Fogadjátok sok szeretettel az új dalunkat! - a rajongók megint hangosan felsikoltottak, hogy mennyire örülnek neki. A dal után már készültem lemenni a színpadról, amikor Márk megragadta a karomat, és a szemembe nézett.