Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

6.fejezet Márk

Reggel hajnalban már felkeltem, de Beka még aludt, ezért csak néztem a gyönyörű arcát. Fél órával később csipogott az ébresztőm, azaz indulhattam a stúdióba. Beértem és egy órával később Beka neve villogott a kijelzőmön. Azt mondta, hogy reggel hányt, de nem tudja, hogy mitől lehet. Azt válaszoltam neki, hogy készülődjön össze, mert elviszem az orvoshoz. Ha Beka terhes, akkor Körte biztos kitekeri a nyakam. Beka pont akkor jött ki a házból, amikor megérkeztem, így gyorsan bepattant és már indulhattunk is. A kórház parkolójában nem voltak sokan, ezért nem kellet sokáig keresni parkolóhelyet. Bent a váróban azon gondolkodtam el, hogy milyen szerencsés ember vagyok. Tegnap kértem meg Beka kezét, ma meg lehet, hogy kiderül, hogy terhes. Aztán elkezdtem lepörgetni a szemem előtt a kapcsolatunk meghatározó pillanatait, amikor Beka rángatott vissza a valóságba.
  - Te örülnél neki? - mosolygott rám.
  - Minek? - gondolkodtam el, mert nem tudtam elképzelni, hogy miről beszélhet.
  - Ha terhes lennék - válaszolt, mire felé fordultam.
  - Akkor én lennék a világ legboldogabb embere - vallottam be neki, majd lágyan megcsókoltam.
  - 418! - kiáltották a számunkat. A szobában Beka levette a pólóját, ráfeküdt az asztalra, és egy kis ügyködés után a doki már a képernyőn figyelte Beka hasát. A monitort nézve végig össze volt kulcsolva a kezünk Bekával, aki erősen szorította a kezem izgalmában.
  - Gratulálok hölgyem és uram! Maguk szülők lesznek! - még nem teljesen fogtam fel, amit az orvos mondott, de azért bátorítóan Bekára néztem - Hány képet kérnek?
  - Ötöt kérünk szépen. Mennyi idős a kisbaba? - csevegett Beka az orvossal. Én még mindig nem tudtam elhinni azt, hogy apa leszek.
  - Körül-belül egy hónapos - tippelt a doktor, akivel még szelfiztem egyet, mert ilyen kedves volt velünk. Az autóban hosszasan megcsókoltam Bekát, aki persze azonnal viszonozta. Most komolyan, ki ne csókolná vissza Nagy Márkot? Aztán eszembe jutott valami.
  - Egyetlen egy gond van - komorodtam el.
  - Mi az? - esett kétségbe Beka, mert biztos azt gondolta, hogy nem szeretném a kisbabát.
  - Ha ezt Körte megtudja, akkor valószínűleg kitekeri a nyakam - fordultam felé idegesen.
  - Emiatt ne aggódj, majd én beszélek vele. Este, az eljegyzési bulinkon közöljük szerintem velük a nagy hírt - vázolta fel terveit, amibe beleegyeztem.
Otthon kiraktam Bekát, én szaladtam vissza a Pop/rock-ba. Hatra hazaértem, és indulhattunk is Körtéékhez. Mindenki ott volt már rajtunk kívül. Aszádék már azelőtt leitták magukat, hogy megérkeztünk volna, de ez különösebben nem zavart. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Pepe mindenképpen alkoholt akar tölteni Bekának. Rászóltam és végre békén hagyta a lányt. A süti után felálltunk Bekával és a többiekre néztünk.
  - Bekával fontos bejelenteni valónk van - kezdtem bele, de úgy éreztem, hogy jobb, ha ő mondja el a nagy hírt.
  - Márkkal gyereket várunk - hadarta el a mellettem álló lány, miközben megsimogatta a hasát. Körte közeledett felénk, majd rám nézett.
  - Márk gyere, beszélgessünk - szólított meg Körte. Tudtam, hogy miért akar velem beszélgetni, és azt is tudtam, hogy jobb ha követem.
  - Csak kérlek ne belezd ki! - hallottam halkan Bekát miközben kiléptünk az ajtón.
  - Márk biztos, hogy jól meggondoltad ezt? Hisz a Gyerek még csak 22, te meg már teherbe ejtetted.
  - Körte, ez nem direkt volt. Tudom, hogy jobban is vigyázhattam volna, de már megtörtént, nincs mit tenni. De én végül örülök, hogy pár hónap múlva a kezemben tarthatom az én gyönyörű kislányomat.
  - Honnan tudod, hogy lány?
  - Megérzés - vontam vállat.
  - Figyelj Márk, értem én, hogy boldog vagy, meg minden, de attól még ez hatalmas felelősség. Nem elég, hogy feleségül veszed, még teherbe is ejted. Lassan el kéne mondanod a Gyereknek, hogy mi történt pár hónapja.
  - De nem érted! Részeg voltam, és nem jelentett semmit. Nem akarom őt emiatt elveszíteni.
  - Márk, akkor ha te nem mondod el, akkor én fogom. Egy hónapot kapsz rá - zárta le a beszélgetést Körte. Elindultunk befelé, én rögtön Bekához mentem.
  - Beka, szerintem indulunk kéne - jelentettem ki, majd a többiektől elköszönve haza indultunk.