Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

19.fejezet Márk

Délelőtt, mielőtt indultunk volna, Beka összepakolta a ruháinkat. Én az ágyon fekve szurkoltam neki. Nem azért nem segítettem, mert lusta vagyok, hanem, mert csak hátráltatnám és nekem is jobb őt bámulni.
  - Szerinted ez segít? - fordult felém kérdőn. Úgy tűnik, ő ezt nem élvezi annyira.
  - Nem. De jó nézni téged - nevettem fel hangosan. Erre mérgesen odajött hozzám és ütögetni kezdett.

Ebédre pizzát rendeltünk, de meg is bántam, mert Beka megint gusztustalankodott az ananásszal. Ebéd után bepakoltam az autóba és Bekával együtt elmentünk a Pop/rock stúdiójába. Körte említette, hogy jobb lenne, ha Beka otthon maradna. De mi történne vele? Körte nem lesz ott az előadáson, és amiről nem tud, az nem fáj.

Az autóból kiszállva lassan sétáltunk a stúdió felé. Messziről kiszúrt a sajtó, de már nem fordulhattunk vissza. Kezdem érezni, miért mondta Körte, hogy Bekát ne hozzam magammal. Az ajtónál azonnal ránk támadtak.
  - Rebeka, hogy hogy itt?
  - Beülsz az adásra?
  - Igaz, hogy gyereket vársz? Nagy Márk apa lesz?
  - Mi történt két hónapja?
  - Mikor lesz az esküvő?
  - Rebeka, esetleg visszatérsz Bexiként?
Beka rideg arccal tűrte a kérdéseket és mellettük elhaladva bementünk az épületbe. Az emberek felháborodottságára Beka ennyit válaszolt :
  - Nem nyilatkozom.
Kezdett kicsit bűntudatom lenni, mert miattam jött el és kérdezgették. A folyosón megállítottam az a bizonyos raktár előtt. Nem figyelt senki, ezért gyorsan besurrantunk.
  - Figyelj, Beka, ne foglalkozz velük. Csak ülj le a nézőtérre, olyan helyet kértem neked, ahol nem vesz a kamera - bíztattam. Ő hálásan nézett rám vissza.
  - Köszönöm - motyogta és lágyan megcsókolt. Sajnos ez nem tartott sokáig, mivel valaki nyitotta az ajtót, mi meg távolabb húzódtunk egymástól. Körte volt az ajtóban. De ő hogy került ide? Ó, biztos a telefonunk alapján talált meg minket.
  - Már megint itt? És Márk, mit keres itt a Gyerek? -  kérdezte egyre ingerültebben. - Ha ezt a sajtó kiszagolja, szétszedi őt. Vele lesz tele minden. Érted? MINDEN.
  - Körte, az a baj, hogy szerintem már tudják - mondta halkan Beka. Úgy tűnt, hogy kicsit megrémült Körte agresszív látványától.
  - Jó, nem érdekel, Márk tünés a szemem elől, Gyerek te meg végig mellettem maradsz. Világos?
  - Igen - bólintottunk. Körte és Beka a nézőtér fele mentek, míg én elindultam a sminkeshez. A fiatal lány nagyon lelkes volt, örült, hogy a képembe vigyoroghat. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert tudtam, hogy az én Bekám kint vár.

A többiek közé leülve köszöntöttem őket.
  - Hali.
  - Cső Márk. Mi a pálya? - kérdezte Marci.
  - Semmi különös.
  - Látom a menyasszonyod is itt van - sandított hátra Enikő. - Én a helyedben jobban figyelnék rá. Már mindenki észrevette és szerintem Laci ki is fogja hívni.
  - Ó, basszus - motyogtam. Ez eszembe se jutott. De már nem volt mit tenni, mert elsötétült minden és Laci jelent meg előttünk.
  - Üdvözlök mindenkit, itt szombat este a Pop/rock sztár leszek előadásán.... - kezdte az unalomig ismételt szövegét.
  -... És emellett szeretném köszönteni a meglepetés vendégünket, Budai Rebekát, egykori Bexit! - mondta. Hátrafordultam és Bekára néztem, akit megvilágítottak a fények és mindenki őt nézte. Basszus, ezt tényleg elszúrtam. Némán káromkodtam és szídtam magam, amiért elhoztam őt. Eközben Bekát kihívták a színpadra. A számat rágva néztem, ahogy kimegy Laci mellé és közben rám pillantott. Laci vidáman köszöntötte Bekát, de tudom, hogy valójában utálja őt. Csak hát a vezérlőből ezt mondták be neki, így nem tehetett mást.
  - Minek köszönhetjük, hogy most itt vagy velünk? - tette fel az első kérdését Laci. Beka zavarban volt és láttam rajta, hogy jól átgondolja a válaszát.
  - Üdvözlök mindenkit. Én... Nekem sok emlék fűződik ehhez a helyhez és az egyik barátomat kísértem el - mondta félénken. Szép mentés volt.
  - Igazak a pletykák, miszerint gyereket vársz? - Na, ezt nem kellett volna. Az biztos, hogy Laci ezután kap tőlem egy első osztályú gyomrost. Beka félve rám pillantott, de én csak megráztam a fejem.
  - Erről nem nyilatkozom - válaszolt kimérten. Laci felém kapta a fejét, gondolom velem kapcsolatban is kellett volna még kérdeznie valamit. Szerintem gyilkos tekintetemből rájött, hogy jobb ha végre szabadon engedi Bekát.
  - Nos értem. Akkor további jó szórakozást kívánok - köszönt el erőltetetten. Végre Beka visszamehetett a helyére és amikor mellettem elhaladt, lopva rám pillantott. Én egy bíztató mosollyal ajándékoztam meg, majd márkcsintottam egyet, de azt már nem látta, mert elfordult. Én is előre néztem, mert következett az első fellépő. Mellettem még Enikő odamonta, hogy ezt jól megcsináltam. Nem reagáltam semmit.

Az adás végeztével összepakoltam és kimentem a folyosóra. Beka és Körte már várt rám, ezért hamar el is indultunk. Körte körül csak úgy vibrált a levegő, így éreztem, hogy nemsokára kapok egy nagy letolást. És ez be is igazolódott. Ugyanis Körte beült mögénk a hátsó ülésre és felém fordulva belekezdett.
  - Márk te normális vagy?! Elhozod ide a Gyereket, amikor tisztán elmondtam, hogy hagyd otthon! Ez nem elég, mert kihívták élő adásba, ahol kérdezgették, olyanról, amit eddig sikerült ügyesen elkerülni! Komolyan mondom, ha visszajöttetek szétszedem a fejed! - ordított a menedzserem. Áu, sajnos igaza van. Lesütöttem a szemem, majd halkan ennyit mondtam:
  - Bocs.
Végül Körte mondta, hogy induljunk, mert már várnak. Ja, ő intézte nekünk a szállást. Beka némán meredt maga elé, de én egy idő után meguntam a kínos csendet.
  - Figyelj Beka, tudom, hogy ez az én hibám. Nem kellett volna elhozzalak. Bocsi - néztem rá bűnbánóan. Tényleg zavart, hogy megint nem gondolkodtam, de Beka csak mosolyogva nézett vissza rám. Úgy látszik, ő nem haragszik. Ellenben Körte...
  - Nincs semmi. Egyszer így is, úgy is sor került volna erre.

Ezután nem beszéltünk, én bekapcsoltam a rádiót és zenét hallgattunk. Vagyis hallgattam, ugyanis Beka elaludt.

Lillafüredre érve a fejemet rögtön átszelték az emlékek. Hogy én régen mennyit voltam itt... Leparkoltam a szálló előtt és az autóból kiszállva körbenéztem. Ismerős volt minden. A szálló, a tó, az erdő. A most takarásban lévő vízesés, a barlang, és a kisvonat. Kiskoromban sokat utaztam rajta, egyszerűen sosem tudtam megunni. Szerintem egy idő után már a nagyiék kikészültek a folytonos utazástól, de a kedvemért minden alkalommal felszálltak velem. Viszont most a jelen van és ideje felkeltenem az én Bekámat. Kinyitottam a kocsi ajtaját és hozzá hajolva puszilgatni kezdtem. A haját simogattam, amikor már kezdett ébredezni.
  - Beka. Gyere, kelj fel, megérkeztünk. - Erre gyorsan kipattantak a szemei, majd aranyosan elmosolyodott és megcsókolt. Az autóból kiszállva tátva maradt a szája és úgy csodálta a tájat.
  - Hol vagyunk?
  - Lillafüreden - válaszoltam, miközben a bőröndért mentem a csomagtartóhoz. Miután Beka kicsodálkozta magát, előttem indult befelé. A szobába érve a fal mellé támasztottam a bőröndöt. Én még bementem a fürdőbe beállítani a hajam, mert valaki beletúrt.... khm Beka.

Az asztalnál ülve leadtuk a vacsora rendelésünket a pincérnek, így ketten maradtunk.
  - Szóval, itt lesz az esküvőnk? - kérdezte Beka.
  - Ühüm - hümmögtem, mert közben kihozták a vacsorát, amibe én bele is kezdtem.
  - És azért hoztál el ide, mert... - várta, hogy fejezzem be a mondatot. Gyorsan lenyeltem a számban lévő falatot, majd válaszoltam.
  - Mert szeretném, hogy majd akkor tudd már, hogy mi hol van. Hova megyünk, mit nézünk meg, satöbbi. Meg így el is tudod képzelni, hogy mi hogyan lesz. Viszont a szervezéssel kapcsolatban is el kell még intézni pár dolgot személyesen.
  - Oh, értem. Holnap mehetünk a kisvonattal? - váltott témát hirtelen, mire felröhögtem. Na, kb én is ugyanezt csináltam hat évesen.
  - Persze.
Beka felől egy kislány érkezett felénk, lehajtott fejjel.
  - Sziasztok. Nagy Márk... csinálhatok egy képet? - nézett rám, de én csak mosolyogva márcsintottam egyet felé. Mindig szeretem a lelkes rajongókat.
  - Igen, gyere - hívtam magam mellé. Csináltunk vagy tíz képet, a legjobbak mentek instára. A fiatal márkernek még egy kis ajándékot is adtam. Boldogan ment vissza szüleihez, megmutatni a szerzeményét.

Utánam Beka is elment zuhanyozni én meg kényelmesen elterültem az ágyon és úgy vártam őt. Mellém érve bebújt a meleg paplan alá.
  - Holnap mit nézünk meg? - nézett a szemembe.
  - Anna barlang, Szent István barlang és kisvonat. Meg utána csónakázunk egyet - márkcsintottam.
  - Oké. És hétfőn?
  - Miskolc felé vesszük az irányt, hazafelé megállunk a Diósgyőri várnál és az Avasi kilátónál.
Beka még kérdezett pár dolgot a környékről én meg lelkesen válaszoltam neki. Mindig is szerettem itt lenni és ezek a hetek voltak a nyaraim lejobb részei. Majd nagyot ásítva Beka közelebb hajolt hozzám.
  - Jó éjt - mondta halkan és megcsókolt.
  - Jó éjt, Bekám - pusziltam meg mégegyszer. Beka úgy fordult, hogy a hátát mutatta nekem, így én könnyen átkaroltam hátulról, miközben a derekánál fogva magamhoz húztam. Belepusziltam a nyakába, de ő már édesen szuszogott, amiből rájöttem, hogy elaludt.

Sziasztook!
Gondolom sokan tudjátok, hogy ma van a Nemzetközi Márkernap, ezért kicsit hosszabb részeket hoztam.
Esztii💜