Emlékszem-Bexi-sorozat folytatás

4.fejezet Márk

Egész úton azon gondolkodtam, hogy biztos jó döntés-e, ha ma megteszem. De úgy éreztem hogy ha most nem teszem meg, akkor talán soha. A parkolóban segítettem Bekának kiszállni. Rögtön az arcomba mosolygott a kedvességemen.
  - Milyen illedelmes ma valaki! - én is visszamosolyogtam rá, és lágyan megcsókoltam.
  - Tudod, azért segítettem, mert szeretnélek megkérni, hogy énekeld el velem a legújabb dalt, amit írtál. Tudod, azt a duettet - néztem rá könyörgőn.
  - Hát, régen énekeltem közönség előtt, nincs is itt a gitárom. Nem hiszem, hogy így menni fog - bizonytalanodott el.
  - A gitár miatt ne aggódj, itt van a csomagtartóban.
  - Szóval ilyen biztos voltál benne, hogy énekelni fogok? Mi van ha nemet mondok? - gondolt bele a másik eshetőségbe, amit kizártnak tartottam. Most komolyan, ki ne akarna előadni egy duettet Nagy Márkkal?
  - Nekem nem tudsz nemet mondani - adtam meg a számára is egyértelmű választ, majd mégegyszer megcsókoltam. Persze benne volt az énekléseben. Elindultunk hátra, amikor valaki megállított a színpad felé menet.
  - Oh, Nagy Márk! - jött oda hozzánk a szervező. - Bexi! - vigyorgott a mellettem álló lányra.
  - Jó napot! - hangzott a válasz.
  - Uram! A koncert végén előadnánk Bekával egy duettet, ami még nem publikus. Lehetne, hogy addig Beka is a színpadon van, és kísér engem gitárral? - tettem fel neki a kérdést.
  - Persze, pompás! 20 perc múlva kezdetek - majd elsétált.
  - Hé, arról nem volt szó, hogy végig gitározok! - kezdett el durcizni Beka.
  - De tudom, hogy te is szeretnéd! - néztem rá. Elindultam a színpad felé, és ő követett engem. Amikor oda értem, ahol látom a színpadot, de a közönség engem nem, akkor visszanéztem Bekára, akinek az arcára csodálkozás ült ki. Öt perc múlva Körte írt, hogy menjek vissza a színpad mögötti részhez, mert még szeretne velem pár szót váltani. Azt mondtam Bekának, hogy még megbeszélek valamit a szervezővel. A válasza az volt, hogy siessek. Körte ott várt, ahol beszéltük. Kicsit távolabb álltak a többiek. Ott volt az EÉAFBA, Beka és az én szüleim, Lili, György, Betty, az ikrek, Anti, Daniella, és Lili barátja, Dávid. Persze ők csak a háttérből figyelték a beszélgetésünket.
  - Biztos, hogy jól átgondoltad ezt, Márk?
  - Igen.
  - Nem fogsz neki csalódást okozni?
  - Nem.
  - Őszintén szereted őt?
  - Mindennél jobban.
  - Akkor áldásom rátok. Sok sikert!
Még mindenkire rámosolyogtam, aztán indultam is vissza Bekához, aki a színpad mellett várt rám. Még Pablo sok sikert kívánt, és mondta, hogy mindent elintézett. Megköszöntem a kedvességét, majd felléptem a színpadra, Bekával az oldalamon. A márkerek hatalmas sikítozásba kezdtek, főleg mikor meglátták, hogy nem egyedül vagyok. A koncert jól ment, Bekát sem zavarta meg, hogy most közönség előtt játszik.
  - Kedves márkerek! Szeretnénk Bekával egy meglepetés duettet előadni. Fogadjátok sok szeretettel az új dalunkat! - minden márker elkezdett eszeveszetten ordibálni. A dalt sikeresen előadtuk, Beka már indult volna le a színpadról, amikor visszarántottam, és a szemébe néztem.