Fagyos szerelem

19

Reggel arra keltem hogy a melletm levő hely teljesen üres. Álmos szemeimmel az éjjeli szekrény felé néztem ahol egy fém táca foglalt helyet. Fel ültem az ágyon és nagyot nyújtózkodtam és a tálcáért nyúltam, de rögtön kiszúrtam a melette lővő kis fehér cetlit.

Edd meg a reggelit, később találkozunk csak van egy-két el intézni valóm

Diego

Miután el olvastam a kis fehér levelet vissza helyeztem a tálcára, és neki láttam a reggelim elfogyasztásának. Majd hirtelen Diego rontott be az ajtón.

-Szia.-suttogtam és félre raktam a tálcámat.

-Csak szeretném tisztázni a dolgokat Azura.-mondta és belevágott.

-Felejsd el Azura, sosem volt semmi és sose lesz köztünk semmi ezt pegid nagyon vésd az eszedbe, ne hidd hogy meg fogok változni vagy hogy jobb ember leszek csak a te kedvedért.-mondta gúnyosan.

-Remélem fel fogtad amit az előbb el mondta nem ismétlem meg magamat többször, te is csak egy ribanc vagy és ezért az csinálok veled amit akarok.-suttogta a fülembe.

-Nem birtam tovább sírni kezdtem.-felfogtad?-erősen megfogta az arcomat, én pedig el kezdtem bólogtani.

-Beszélj ha kérdezlek-mondta mérgesen.

-Értettem.-el engedte az arcomat majd felállt és hátrébb lépet pár lépést tőlem.

-Miért csinálod ezt velem?-gondolkodás nélül kérdeztem meg tőle.

-Parancsolsz?-kérdezett vissza meglepetten.

-Miért?Egyszer közel engedsz magadhoz máskor meg ellőksz engem.-mondtam és közelebb mentem hozzá.

-Mindig is ilyen voltam.-mondta én pedig oda sétáltam és ő pedig hátrébb lépet.

-Kérlek..hagyd hogy meg ismerjelek.- suttogtam és a szemébe néztem.

-Csak maradj távol tőlem ha jót akarsz magadnak.-próbált nyugodt lenni de mintha még idegesebb lett volna.

-Nem tudok, én azt hiszem szeretlek Diego.-mondtam.

-Akkor probálkozz bassza meg!- hátat fordított és már nyította volna ki az ajtót mikor épp meg szólaltam.

-Kérlek Diego.- a karjában aza izmok megfeszültek, jobbra és balra mozgatta.

Nagy lépésel már előttem is volt és le nyomott az ágyra majd rá ült a derekamra és a kezeimet a fejem fölé rakta és szórította a csuklómat. Dühös tekintetét rám vezette, nem birtam nézni így az ajam szélébe haraptam.

-Ne akarj meg ismerni, főleg ne akarj megpuhítani-morogta az arcomba.

-Kérlek.-suttogtam elhaló hangon.

-Azt mondtam nem és kész!-le szállt rólam és az ajtó fele lépet és ki ment rajta de olyan erővel hogy hatalmasat csapódott a falnak.

Egy idióta emeber vagyok hogy megakarom ismerni de egyszerűen telejesen elvszek benne. Utálnom kéne mert el rabolt és megölte apámat de egyszerűen nem megy, fegyeverekkel kereskedik és embereket öl, de valamiért az embert mindig vonzza a rosszat nem?