Fagyos szerelem

26

Reggel alhasi fájdalomra keltem, nem csodálkoztam hogy ennyire fáj hisz tegnap este Diego nem volt velem valami kedves, sírni tudtam volna és üvölteni a fájdalom miatt de valahogy egy hang sem jött ki a torkomon. Mikor a fehér paplanon megpillantottam a vörös vér pontot egyből eszembe jutott a tegnapi nap összes apró rezenete. Mikor le húztem az ágyneműt Diego lépet be a szobába és észre vettem a lila foltokat a testemen és vért a takarón.

-Látom végre valaki nővétett téged-mondta és ki is ment.

Annyira fájtak a szavai hogy el kezdtem sírni, fájt amit a testemmel tett de valalhol mégis jobban fájt amit mondott nekem. Egésznap nem találkoztam vele valamikor a dolgozó szobájában volt de egyik pillanatról a másikba pedig teljesen eltűnt.

Két héttel kesöbb

Szinte minden nap részegen jönn haza és valamikor nem egyedül hanem viháncoló lányokkal. Aligha beszéltünk párszót teljesen megváltozott úgyérzem rosszab lett min amilyen volt, vagy valójában ő tényleg ilyen. Viszont napok óta hányingerem van és az utóbbi két napban hánytam is, és pont akkor mikor Diego nyított be hozzám.

-Jól vagy, vagy csak részeg vagy?-kérdezte szórakozottan.

-Jól vagyok és nem vagyok részeg.-mondtam két hányás között.

-Akkor menjünk l el orvoshoz.-mondta és nézett engem továbbra is.

-Nem megyek veled sehova.-mondtam.

-Nem kérdés volt, 5 perc múlva indulunk.-mondta

Mikor nagy nehezn abba hagytam a hányást össze keszülődtem és meg mostam a fogamat. Ahogy ki értem az autóhoz már nyílt az ajtó én pedig be szálltam és már indultunk is.

-Diego gyorsam megyünk.-néztem rá.

-Ne szólj bele abba, hogy hogyan vezetek. válaszolta.

-Szállj ki!-mondta mikor megállt a kórház előtt.

Mikor ki szálltam és el indultam befele néhány percel kesőbb ő is meg érkezett, furcsáltam hogy szabadon mozoghatok de gondoltam le vannak fizetve hogy egy árva szót se szóljanak rólam. Mikor oda értünk egy orvoshoz Diego el kezdett vele beszeélgetni és pár percel késöbb már be is hívott magához.

-Kedvesem mi a panasza?-kérdezte a doktor.

-Hányinger, néha fáj a fejem és szedülők.-mondtam.

-volt nemi érintkezése az utóbbi két hétben?-kérdezte.

-Igen.-válaszoltam halkan.

-Akkor nezük meg kit rejt a pocakja.-mondta mosolyogva.

Mikor fel feküdtem az ágyra és hideg zselét rá kentek a pocakomra kicsit meg ugrottam de hamar hozzá is szoktam. Majd pár kép vilanással kesöbb egy szív hang terítette be az üres orvosi szobát. Hirtelen azt se tudtam hogy sírjak vagy nevessek.

-Maga anyuka lesz.-mondta doki határozottan.

Késöbb be hívták Diegot, és furcs módon odasietett hozzám.

-Jól van doktor úr?-kérdezte Diego aggódva.

-A legjobban, a hölgy terhes úram.-mondta és Diego hirtelen az ajkaimra tapadt.

-Köszönöm.-mondta Diego két csók között.

Ahogyan ki ertűnk a kórházból Diego arcáról le se lehetett vakarni a mosolyt.

-Sajnálom hogy így történt.-mondta hiretelen és láttam az arcán át futni a megbánást.

Hamar haza értűnk, és Diego főzött valamit vacsorára.

-Szeretném édesanyukámat fel hívni.-mondtam neki.

-Rendben, hozom a telefont.-mondta és fel is állt érte.

-Tessék itt van.-mondta és a kezembe adta.

Be írtam a számot és el kezdtem csengetni, hosszú csengés után valaki bele szólt.

-Igen tessék?-hallottam meg a hangot.

-Drága anyukám, én vagyok Azura.-mondtam sírva.

-Jaj drága kislányom, mond jól vagy?-kérdezte.

-Igen anya jól vagyok, tudnod kell hogy nagyon hiányzol.-mondtam elcsukló hangon.

-Te is nekem lányom, hol vagy?-kérdezte.

- Nem mondhatom el, de tudnod kell hogy unokád lesz.-mondtam alig halhatóan a sírógörcs kerülgetése miatt.

- Istenem, tényleg kislányom?-kérdezte de halottam hogy örül a hírnek.

-Igen tényleg.-mondtam már mosolyogva.

Majd hirtelen meg szakadt a hívás és hiba beszéltem nem jött válasz, és az ételt ott hagyva mentem sírva a szobába majd kesöbb álomba sírtam magamat.