Fagyos szerelem

20

Kezemen erős szorítást éreztem, majd egy meleg csókot. Hirtelen azt hittem a mennyországba vagyok de mikor ki nyítottam a szememet ott ült az ágyam szélén Diego. Úgy éreztem mintha ki cserélték volna ezt az embert tegnap még szavakkal bántott ma már szavakka-tettekkel bókol nekem.

-Hogy érzed magad?-az arcomra simította kezét, másikka meg erősen fogta a kezemet.

-Jól vagyok.-motyogtam magam elé.

-Mióta vagy itt?-kérdeztem tőle.

-Tegnap mikor úgy viselkedtem meg vártam míg el alszol és vissza jöttem hozzád.

-Egy fél nap szinte?-bólintott én pedig csak mosolyogtam.

-Köszönöm Diego.

-Ugyan, nagyon csúnyán viselkedtem veled ez volt a legkevesebb Azura.-mondta és meg csókolta a kezemet.

-Fönök, azonnal jönnie kell.-mondta egy maszkos férfi.

Majd Diego rám nézet és azzal a lendűlettel el is viharzott, így érezni lehetett férfias parfümjének mámorító illatát. Lassan ki keltem az ágyból és fel öltöztem és oda sétáltam a párkányhoz majd ki néztem aza ablakon és láttam Diegot el hajtani a fekete Mercedes G-osztályal. Majd ki mentem a hatalmas kertbe egyedül de nem szóltam senkinek hogy hol vagyok gondoltam nem lesz belőle baj. Ki tudja mennyi ideig lehettem kint mikor egy hölgy jött ki hogy Diego engem keres és hogy nagyon ideges.

-Te!-mutatott rám, majd hirtlen elém lépet.

-Mégis merre voltál?-fröcsögte aza racomba a szavakat.

-Csak a kertben-mondtam és a földet néztem.

-Ki adott rá engedélyt?-morogta a fülembe.

Se-se..senki.-mondtam halkan.

-Én vagyok itt a fönök nem de?-kérdezte.

-De.-hangom egész halk volt, majd fel emelte az álam így arra kényszerítve hogy a szemébe nézzek.

-Igen kibaszottul én vagyk a fönök.-kiabálta teljes hangjával.

-Kérlek ne kiabálj.-mondtam a szemébe nézve.

-Te itt kussolsz!-ordított rám.

Majd hirtelen a szeméből mintha el szált volna a harag és nem ordított tovább velem.

-Megpuítasz Azura.-nyeltem egy nagyot és rá néztem.

-Nem szándékosan teszem ezt.- a hangom megremegett a férfi közelsége miatt.

-Le fekszünlk?-kérdezte.

A nagy ágyra feküdt, kezeit a feje alá helyezte így kicsit megemelve azt, úgy így tettem én is kivéve hogy a kezeimet a hasamra tettem. Majd oldalra fordúltam és Diegot kezdtem bámulni.

-Van valami rajtam?-kérdezte csukott szemmel.

-Semmi.-hangom ismét halk volt.

-Milyen hírt kaptál?-szemem sarkából láttam ahogy rám néz.

-Semmi közöd hozzá.-mondta reszelős hangon.

Anyád nem fog fizetni, a rendőrsghez akar menni csak nem tudja hogy ott is én irányítok.

-Viszont nem akarlak bántani.-mondta és a kezét felem nyútotta.

Miután nem nyújtottam a kezemet csuklón ragadott és magára húzott.

-Biztos hogy nem lennél képes bántani?-kérdeztem halkan.

-Nem tudom, tudod mie vagyok képes.-suttogta maga elé.

-Nagyon ver a szíved.-mondta a témát terelve.

-Csak nem zavarban vagy Azura?-kérdezte mosolyogva.

-Én nem tudom.-dadogtam össze vissza.

Majd csókot lehelt a nyakam hajlatába és egyre lejebb halat.

-Ez nem helyes.-mondtam és karcos hangon fel nevetett.

-Tudom hogy élvezed.-mondta és hirtelen le lökött magáról és ki ment az ajtón.

Egész este arra vártam hogy mikor jön vissza, de egyszer sem volt bent és a közelben sem.