Fagyos szerelem

8

Foggalmam sincs meddig lehettem lent abban a koszos lyukban, talán egy hetet. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a rozsdás vas ajtó nyilni kezd, a szemem lassan nyitogatni kezdtem,de az erős fény miatt, ami a helységbe beszűrődött, rögtön vissza csuktam. Újra probálkoztam, nem nyitottam ki teljesen a szemem csak annyira hogy lássam ki jött be az ajtón. Nem más volt ki be jött a vas ajtón, mint Diego. De akkora fájdalom hasított a fejembe hogy az utolsó emlékem hogy a karjában cipel egy folyosón, aztán ismét teljes sötétség. Arra eszmétem fel hogy kenyelmes paplan és párnák között vagyok elhelyezve, de egy perc nyugtom sem volt mert azonnal be lépett Diego egyik kutyája.

-Öt perced van, mert vár a főnök!-mondta a számomra ismeretlen testőr.

Azonnal neki álltam az öltözködésnek, gyorsan is végeztem hála istennek. Oda léptem az ajtóhoz és le nyomtam a kilincset és el indultam a folyosón, majd egy hatalmas ajtóhoz érkeztem gondoltam csak itt lehet Diego. Az ajtó előtt két nagyon izmos középkorú férfi állt, majd kopogtam és be nyitottam, a Diego irodájának vélt szobába. Ott ült szembe velem és majd le vetköztetett engem a gyönyörű szemeivel amik csak úgy csillogtak a vágytól. Széles izmos vállai voltak fesőtestét egy fehér ing takarta,minek felső három gombja ki volt kapcsolva. Fel sem tűnt mennyi ideje bámulom, csak mikor fel ált a székből és a mögötte lévő hatalmas ablakhoz sétált.

-Szóval biztosan gondolkodtál amióta el raboltalak hogy hol is vagy és miért.-hangja mély volt és reszelős.

-Egyszerű.-tapsolt egyet majd teljesen felém fordult. Arcán keserű mosoly jelent meg, barna tincsei közé túrt és az asztalra ült. reszkető lábaimon álltam az iroda közepén azért imádkozva, hogy ne essek össze előtte.

-Ülj le Azura,-ahogyan kimondta a nevem, szívem még gyorsabban kezdett verni, de nem ellenkeztem rögtön leültem az asztal elé helyezett székre.

-Tudod az apád hogy is hívják? Oh,igen, George.-kacagott, még nekem a szívem össze szorult. Hangjában hallani lehetett az undort, egy féreg apád volt.

-Jó emberem volt apád, sok mindent meg tanított és segített nekem. Szinte a jobb kezem volt, de át vert engem és hogy életbe maradhasson oda adott nekem téged ha betöltötted a tizennyolcadik élet évedet. Így tehát az én tulajdonom vagy.- mondta rezzenéstelen arcal.