Fagyos szerelem

18

Befelé kezdtünk sétálni, és a melletem lévő férfira pillantottam majd vissza a földre. Miközben lassan sétáltunk el kezdet csepergni az eső is, nem beszégetttünk egymással csak néha egymásra pillantottunk. Annyira morgorva és hideg maradt sőt talán sokkal jobban hidegebb lett velem szemben, biztos meg bánta a csókot legszivesebben vissza tekerném az időt de hát nincs ilyen képességem. De hiába én újra érezni akarom az ajkainak érintését. Majd véletlen össsze értek a kezeink, és akkor már mindketten össze néztünk. nem mondot semmit csak gyorsított a tempóján, amit én nehezen tudtam tartani.

-Diego várj meg kérlek!- mit sem reagálva ugyan úgy haladt tovább.

Diego olyan gyorsan ment hogy én nem tudtam tartani a tempót, így teljesen el tűnt előlem. Mjad meg láttam nemessze tőlem Diego tornyusoló alakját, lassan fel néztem az arcára és haragon kivül mást nem véltem felfedezni rajta.

-Még is hol voltál?-morgott rám.

-Lemaradtam.-mondtam halkan.

-Máskor szólj!-nézett a szemembe.

-De én szóltam neked.-mondtam kicsit hangosabban.

-Ne emeld fel a hangodat!-köpte felém a szavakat.

-Ne haragudj.-kezdtem pásztázni a földet.

-Nem akartam veled így beszélni, csak azt hittem elszöktél.-nyúlt az állam alá.

-Nem jutnék messzire Diego.-mondtam, ő pedig elmosolyodott.

Hirtelen egy apró puszit nyomott a fejem tetejére, amitől a pillangók meg mozdultak a hasamban. Majd az ajtó felé billentette a fejét, kinyitotta nekem az ajót és maga elé engedett engem. Vízes kabátomat le vettem magamról és fel akasztottam, sáros-nedves csízmámat is le vettem magamról és le raktam a helyére, majd ő is ugyan így tett.

-Fel fogsz így fázni.-mutatott a lábamra.

El indultam nevetve és ő egyszerűen felkapott s elindult velem vissza a szobába. Nevetve csapkodtam a hátát , már lassan be pisiltem a nevetéstől.

-Tegyél le.-kacagtam fel és a hátsómra csapott .

-Nem,soha.-mondta nevetve.

Végre meghalottam az ajtót nyitódni s nem sokkal később az ágyon landoltam mint egy krumplis zsák. Barna hajamat el túrtam az arcomból, hogy láthassam Diegot, aki sötét szemekkel figyelt engem.

-Remélem nem fogsz meg fázni.-nézet a pólómra.

-Zuhanyozz le Azura.-válaszomat meg sem várva ment ki a szobából.

Csöndes szobát az eső halk kopogása töltőtte be. Nagyot sóhajtva el indultam fürdőbe, mindem ruhámat le aptam magamról és be léptem a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vízet. Zuhanyzóban csak Diegora tudtam gondolni, kis gondoltaimból vissza térve a valóságba és meg törölköztem. Majd be léptem a sszobába és Diego az ágyon feküdt háttal, melettem pedig a ruhák voltak. Oda léptem és el vettem a ruhákat és vissza siettem a fürdőbe. Majd visza mentem és Diego már aludt az ágyamon így be feküdtem mellé, és engem is el nyomott az álom.