Fagyos szerelem

2

Mikor éppen készültem az asztalokat fel pakolni hallottam hogy az ajtó fölé szerelt csengő megszólalt.
Hirtelen oda kaptam a fejem és az a látvány ami ott fogadott teljesen el varázsolt. Egy férfi jött be fekete öltönybe ami csak úgy feszült izmos felső testén. Éppen szólni akartam hogy már készülök zárni mikor egyre közelebb jött a pulthoz.
Ezért csak úgy nem küldhettem el.

-Mit adhatok?-szólaltam meg.
-Magadat egy csodás éjszakára.-szólalt meg hirtelen.

Lesütöttem a szemem de gyorsan vissza néztem az igéző smaragdzöld szemeibe.

-Na haragudjon de maga ezt hogy képzeli?-emeltem fel a hangomat.
-Te velem nem beszélhetsz így, tudod ki vagyok?-kérdezte idegesen.
-Nem.-feleltem egyszerűen.
-Akkor majd most meg tudod!-mondta és azzal a lendülettel fel kapott a vállára és ki fele kezdett vinni egy fekete autóhoz.

Majd be dobott az autóba és el indította azt és útnak indultunk a vaksötétben.
-Most ott maradt a kávézó nyitva.-mondtam neki.
-Ne aggódj az embereim el intézik.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Hogy ne aggódjak van egy beteg anyám és most nem lesz munkám hogy tartom el?-kérdeztem tőle.
-Azt is el intézik az embereim.-mondtam és továbbra is az utat bámulta.
-Engem most hova viszel?-kérdeztem.
-Elég legyen ebből a kurva sok kérdésből vagy be tapasztom a szádat ha nem tudod be fogni.-mondta és rátaposott a gázra.

Hamar oda értünk egy fekete vas kapuhoz amit fegyveres örök védtek. Miután meg bizonyosodtak hogy csak a főnökük jött ,be engedtek minket. És a szemem elé tárult egy hatalmas telek és egy szinten hatalmas modern ház amit fegyveres emberek védtek. Amint le állította az autót, oda jött az én oldalamra majd ki rántott engem az autóból és erősen kezdte szorongatni a karomat.

-Hé ez nagyon fáj engedj el!-kezdtem rángatni a karomat ezzel ő meg jobban meg szorította és be felé kezdett rángatni.
-Te itt kussolsz és nem engedlek el.-mondta és be vitt egy szobába.

Mostantól itt fogsz lakni, most zuhanyoz le majd én is jövök.
Igen együtt fogunk aludni, mert mostantól én vagyok aki meg mondja mit csinálhatsz érte vagyok?-kérdezte.
-Igen.-mondtam és le hajtottam a fejem.
-Ne legyél szomorú ha teljesíted amit kerék nem lesz bajod.-mondta és az állam alá nyúlt.
-Hogy hívnak?-kérdeztem tőle.
-Diegonak hívnak.-mondta és el vette a kezét.

-Most fürödj, ha nem akarsz büntetést akkor csinálod amit mondok MOST!-üvöltötte el magát.
Én pedig sírva neki álltam le zuhanyozni hamar végeztem de annyira fájt a fejem a sok sírástól, hogy elnyomott az álom.