Fagyos szerelem

17

Éppen hogy fel keltem már nyílt az ajtóm és be lépett rajta Diego.

-Jelenésed lesz a kamera előtt.-közölte velem rezzenetes hangon.

Diego hiretelen megfogta a csuklómat és megszórította azt. Majd gyorsan meg megfordított engem.

-Nem fogok meghatódni Azura,hiába próbálkozol, akkor is beszélni fogsz.-szorította össze az állkapcsát.

Engem még erősebben fogott azt hittem menten ketté töri a csuklómat. Elkezdett hzni az ajtó felé, látásom homályos lett, minden körbe-körbe forgott velem.

-Azura mi van veled?- hallotam meg a tompa hangot.

Majd a lábaim össze csuklottak és a földre zuhantam.

Hirtelen fel keltem és egy zölden csillogó szempárral talátam magamat szembe.

-Hogy vagy?-kérdezte Diego a szemembe nézve.

Válaszként csak gyögtem egyet és bólinottam.

körbe néztem a szobában, de egyáltalán nem volt ismerős a hely a falak zöldek voltak a bútorok pedig fehérek.

-Mi történt,hol vagyok?-kérdeztem a velem szembe lévő személyt.

-Össze estél és ide hoztalak, mivel itt volt orvos,megvizsgált szerencsére nincsen semmi bajod.-mondta a szemembe nézve Diego.

Ajtó felöl kopogást hallotunk ezért mondketten oda néztünk, fehér ajtó szépen lassan nyílni kezdett, és egy ápoló lépett be rajta.

-Jobban van hölgyem?-kérdezte a középkorú hölgy.

-Igen köszönöm.-válaszoltam halkan

Majd ki is ment az apoló nő a szobából, és ismét csak ketten voltunk bent Diegoval. Ki takartam magamat és el kezdtem fel állni de kicsit meg inogtam, de szerencsére nem estem el. Elindultam a férfi felé, s csak őt néztem a szemeit amik folyton engem páztáztak, de ő is észre vette hoy engem néz úgy ahogy én őt. majd ő ki lépett egy ismrős szűk folyosóra és a kezembe nyomott egy fehér kabátot.

-Vedd fel kint hideg van.-szólt ellent nem mondásos hangon.

Kérését teljesítve bele bújtam a fehér kapucnis kabátba. Egy fekete boka csízmát is elém rakott, mjad azt is fel vettem. kinyitotta az ajtót és végre hosszú idő után először voltam kint a szabadba. aszzitem égész végig egy kórházban vagyok de mint kiderült hogy nem végig a házben voltunk, amit fegyveres őrök őriznek.

-Ez a hátsó kert sokat járok ide gondolkodni.-mondta Diego.

Kis idő múlva meg ált előttem én pegid mellé léptem. Szemeim meg pillantóttak egy kicsike halas tavat ami be volt fagyva. Diego le ült egy barba fa padra, én pedig le ültem mellé.

-Hogy vagy?-ismét tette fel ezt a kérdést nekem szánva.

-Jobban.-válaszom után nem nagyon szólalt meg csak nézett maga elé. nem szokásos azt mondan egy férfira hogy gyönyörű de viszont Diego számora gyönyörű teremtés volt. Hirtelen felém nézett és nagy vigyorra húzta a száját, amitől kicsit zavarba is estem.

-Nem fogsz kamera elé kerülni újra Azura.-mondta Diego.

-Mi..miért?-kérdeztem dadogva.

-Mert nem szeretem látni mikor szenvedsz Azura.-modta és a szemembe nézett.

Majd fel állt és elém sétált, közelebb hajolt hozzám és éreztem a leheletét az ajkaimon, majd végleg be szüntette a köztünk lévő távolságot.

Úgy éreztem aki el lopta életem első csokját hogy nem csak azt lopta el hanem a szívemet is.