Fagyos szerelem

14

Lassan nyítógatni kezdtem a szemeimet, mikor sikerült teljes egészében kinyitnom a szeme rá jöttem hogy még élek, és hogy úgyan abban a szobában vagyok amiben tegnap Diego nekem esett. szemem sarkából láttam hogy nyílik az ajtó és be lép valaki rajta, kinek alakja ismerős volt a számomra. Fejemet az ismerős alak felé fordítottam, és így megláttam azt az embert akit soha többet nem akartam látni.

-Már nem is örülsz nekem Azura?- kérdezte tőlem, az arcán ördögi mosollyal.

Kérdést figyelmen kívül hagyva továbbra is őt bámultam. majd ismét hozzám szólt.

-később hozók neked fájdalom csillapítót.-suttogta, mire én hálásan bólintottam.

Majd lassan közelíteni kezdett felém, mire rögtön húzódtam hátra az ágyon, reakciómat látva inkább csak le ült egy székre .

-Figyelj, ami tegnap volt sajnálom az nem én voltam.-mondta zavartan, tegnap ittam egy kicsit és úgy döntöttem hogy fel jövök hozzád, de mikor nem találtalak a szobádban akkor azt hittem hogy megszöktél.

-Butaság lenne a részemről elszökni, mivel esélyem se lenne.-mondtam a szemébe nézve.

-Igen valóban, még csak gondolni is butaság lenne a részedről.-mondta mély figyelmet kérő hangon.

-Félsz tőlem Azura?- kérdezte de a nem várt kérdés teljesen meglepett.

-Nem.-válaszoltam miközben közelebb jött, és az araca már szinte súrolta aza enyémet.

-Most?-suttogta az ajkaimra.

-Nem.-válaszoltam neki kimérten.

Lassan a tekintetét, majd megcsókolt én pedig le hunytam a szemeimet. Tudtam hogy nem jó dolog ami történik mert egy kegyetlen maffia vezér aki bármire képes.

-Ez nem történt meg, ezt felejtsd el mint a múltkori!- mondta majd bele túrt a hajába idegesen és el indult az ajtó felé de egy hatalmasatt bele vágott mielőtt ki ment volna rajta. majd egy hangos ajtó csapodás zavarta meg a csendet ami ki ült a szobára.