Alvilág

19.

Jiyong gyermeki énje, amit engedett megvillani egy röpke kis időre, hamar tova is szállt. Újra átvette helyét arcán a közöny és a házasságunk visszaállt a jól megszokott kerékvágásba, ami annyit tesz, hogy én és Jiyong éltük életünket egymás mellett, mint két idegen. Sőt, talán ez rosszabb volt, hisz nagyon sokat veszekedtünk. Jiyongot egyre jobban lefoglalták a bandával kapcsolatos ügyek, fáradt volt és frusztrált, senkihez és semmihez nem volt kedve, örült ha beesett az ajtón. Aztán persze jöttem én is nyaggatni őt jó feleség módjára, mert hát miért ne? De könyörgöm, már a saját lábamat sem láttam, akkora hasam volt, nem tudtam mindent egyedül elintézni, szükségem lett volna rá, ha nem is férjként, legalább engedelmes szolgálnak megtette volna.

Egyik nap a kicsi szokatlanul sokat fészkelődött bennem, azt hittem lerúgja a vesém, akkorákat talpalt apró kis lábával. Fáradt voltam és nyúzott, éjszaka alapból nem tudok sokat aludni, de most még az apróság és férjem távolléte is rátett erre egy lapáttal. Bizony, Jiyong egy hete haza se tolta a képét. Mondjuk nehéz is lett volna a szerencsétlennek, mivel Kínában volt. Ha csak városnézésre ment volna, vagy csajozni-ebben a helyzetben még ennek is jobban örültem volna-, még akkor sem aggódtam volna ennyire. Most viszont az apámmal találkozott és sanszos volt, hogy nem jön egyben haza. Igazából nem tudom mitől féltem jobban, hogy nem jön haza és egyedül kell felnevelnem a gyerekünk, vagy attól, hogy apám tudomást szerez a gyerekről. Mind a kettő szörnyű opció, de éreztem, hogy az egyik meg fog valósulni. Az élet nem egy tündérmese, pláne nem az enyém. Én a virágokkal tarkított út helyett, izzó parazsat kaptam és néhány vasvillát az oldalamba, ez a pokol volt, nem pedig egy mesébe illő tündérkert.

A nyomott hangulatomra a kint zuhogó eső is rányomta bélyegét, abszolút nem volt kedvem még élni sem. Arra gondoltam, ha már ilyen semmi az idő meg a kedvem is, megnézek egy filmet némi nasi társaságában. Na jó igazából azt terveztem felzabálok mindent, amit csak találok. Épp, hogy leültem, még a rohadt zacskót sem volt időm kibontani, a bejárati ajtó olyan erővel vágódott ki, hogy azt hittem megszülök a sokktól.

Odaszaladtam megnézni melyik idióta nem tudja használni a csengőt vagy a kicsi kacsóját kopogásra. Semmi gond majd én megtanítom használni, de az biztos, hogy az öt ujjából hat ágú csillagot csinálok.

-Mi a jó büdös fran... - megakadt bennem még a levegő is, amint megláttam Jiyongot. Vérben ázott még a haja is, tekintete üveges volt, zilált és a lábai remegtek. - Mi történ? Mi a baj? Mi lett veled? Szólalj már meg, az ég szerelmére!

De Jiyong nem szólalt meg, csupán összeesett, vértől és esőtől áztatott teste kiterült a padlón. Könnyeim azonnal útnak eredtek még véletlenül sem engedve, hogy lássak is valamit. Azt sem tudtam mit csináljak, nem tudtam hol kéne őt megfogni és elvonszolni legalább a kanapéig, nem akartam több kárt okozni neki. Viszont az sem volt jó ötlet, hogy hagyom a padlón elvérezni.

Óvatosan a hátára fordítottam őt és megkerestem pontosan hol voltak sérülései. Nos, lehet jobban jártam volna, ha azt keresem hol nem sérült meg. Konkrétan az egész testét sebek borították, ezért ott fogtam meg őt, ahol nem voltak súlyos sérülései és úgy cibáltam el testét a kanapéig. Levettem a vizes ruháit és lekezeltem az összes sérülését. A bordái közt, a bal lábánál és még a jobb mellkasánál is iszonyat mennyiségű vér dőlt belőle, mind lőtt seb volt, amivel én nem tudtam mit kezdeni. Rögtön tárcsáztam az orvost és szinte üvöltöttem, hogy kapkodja magát, mert ez az ember mindjárt kimúl. Annyira megijesztett, ahogy megjelent, hogy azt is elfelejtettem nekünk biza orvosunk is van. Nem is kellett neki sok idő, itt is volt és ellátta férjemet. Bevarta és bekötözte a lövések helyét, miután kihalászta belőle a töltényeket.

-Nem kérdezem meg mi történt, mert gondolom nem kapok rá választ -csak bólintottam- Nagyon legyengült és már az is csoda, hogy eddig életben maradt. Pihennie kell és a kötéseket rendszeresen cserélni. Egy hét múlva újra benézek, de addig is ha bármi van hívjon nyugodtan.

-Köszönöm doktor úr! Köszönöm - hajoltam meg illedelmesen. - Mégis mit csináltak veled, csórikám?

Férjem felé fordultam és csak néztem fehér kötésekkel tarkított testét. Fájt őt így látnom. Bármennyire is legyen egy barom arcú seggfej, azért ezt még ő sem érdemli meg. Óvatosan a kanapé mellé térdeltem és kezemmel simogatni kezdtem hol a vizes haját, hol a zúzott arcát. Éreztem a forróságot, amit bőre ontott. Remek, ha nem lett volna elég baja, még be is lázasodott a szerencsétlen. Egy takaróval nyakig betakartam csupasz testét és hideg vízzel kezdtem borogatni láztól izzó testét.

Boldog Új évet mindenkineeeeek!  Remélem ez az év minden kedves olvasóm számára valami csodálatosat tartogat! ❤️
Hoztam így ajándékba egy elég gagyi részt nektek😅 elég unalmas is lett mellé. Na sebaj, a következő résztől elég sokminden vár a mi kis pokoli párosunkra, de az még a jövő zenéje 🙄❤️
Mégegyszer boldog újévet nektek. Ölel és szeret benneteket, Kwonie🌟