Két ember, két külön világból. A szülők döntése miatt megpecsélődik sorsuk. Rengeteg mindenen kell keresztül menniük, de a kölcsönös utálat csak megnehezíti a fiatalok dolgát. Élet és halál között örlődnek a nap minden percében.
"-Válassz hát. Vagy...
A tükörben figyeltem a hátamra tetovált tigris mintát. Annyiszor láttam már az évek során ezt a rajzot, most mégis annyira idegennek tűnt. Úgy éreztem, hogy ezzel a házassággal teljesen elárultak engem. A legrosszabb az egészben az volt, hogyha belül millió darabokban is hevert a lelkem, kívül mégis mindenki egy erős, határozott és magabiztos nőt kellett lásson. Oldalra pillantottam, ahol a gyönyörű menyasszonyi ruhám volt felakasztva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tényleg szép darab volt, kár, hogy nem viselhettem boldogan. Más lányok epekedve várják életük nagy napját, hogy oltár elé léphessenek életük párjával, örök hűséget fogadva egymásnak mondják ki a boldogító igent. Én viszont szívem szerint elmenekültem volna, úgy látszik apámnak mégsem sikerült minden érzelmet elfolytani bennem. Végül nagyot sóhajtva leemeltem a csodaszép ruhát és belebújtam. Hajam már rég készen volt és a sminkem is tökéletesen díszelgett arcomon. Boldognak kellett volna lennem, mégsem tudtam az lenni. Egy utolsó pillantást vetettem még magamra a tükörből. Nem is volt olyan rossz az összkép, sőt kifejezetten tetszett, már csak meg kell próbálnom mosolyogni. Kezembe vettem a csokrot és kiléptem az ajtón. Lent már vártak rám, hogy elindulhassunk. Az esküvőt egy étterembe tartottuk, a helyhez egy gyönyörű kert is tartozott, ott fogunk képeket csinálni. A lépcsőn megjelenve anya és apa azonnal rám kapta a tekintetét. Anya szemeiből potyogtak a könnyek és mosolyogva nézett meg magának, apa pedig büszkén állt mellette, szája sarkában ott bujkált egy apró görbület.
-Fordulj meg, hadd nézzelek!- mondta anya kezével mutogatva mire is gondol. Eleget téve kérésének megpördültem párszor, hogy jól megnézhesse egyszem lányát.- Gyönyörű vagy!
-Köszönöm- bólintottam és egy halvány mosolyt erőltettem magamra. Igyekeztem, hogy valódinak látszódjon
-Indulhatunk?- kérdezte apa és meg sem várva válaszom már nyújtotta balját, hogy belekarolhassak.
-Igen- bólintottam egy aprót.
Ahogy közeledünk az étteremhez, egyre idegesebb lettem. Már az ujjaim tördeltem és mély levegőket vettem, hátha segít lenyugodnom. Igyekeztem arra gondolni, hogy legalább túl leszek ezen az egészen és ha házas is leszek, szerintem egyikünk sem fog törődni a másikkal. Annyi fog változni, hogy egy házban fogunk élni, na meg ő ide költözik, de én attól még ugyanúgy fogom élni az életem. A kocsi kezdett lassulni jelezve, hogy megérkeztünk. Segítettek kimásznom, mert a ruha nem engedte, hogy olyan könnyen mozogjak. Hallottam amint elkiáltják "megjött a menyasszony", amitől csak még idegesebb lettem. Ideje megjelenni az emberek előtt. Anya előre ment és helyet foglalt a nekik fenntartott székeknél. Remegő kézzel karoltam apába és minden erőmmel kapaszkodtam belé. Ő csak lágyan megsimogatta kézfejem és elindult. A szertartást abban a gyönyörű kertben tartottuk. Az idő csodás volt, a kert szépen rendezett, minden nekünk kedvezett ezen a napon. Mintha tényleg olyan boldog nap lett volna, ez csupán a látszat volt. Lassan lépkedtünk a virágszirmokkal teleszórt füvön. Aztán beléptem a násznép látóterébe és felcsendült a zene is. Mindenki felállt, megtisztelve ezzel a menyasszonyt. Lassan felemeltem a fejem és a díszes pavilonra pillantottam. Jiyong ott várt rám, kezeit összekulcsolta maga előtt és halványan rám mosolygott amint találkozott tekintetünk. Bekell vallanom, ez a fekete öltöny piszok jól állt rajta, a csokornyakkendővel meg egyenesen lélegzetelállító volt. Ében fekete haja elegánsan volt fésültve, szemei csillogtak ahogy elé értem és ajkai még szélesebbre húzódtak. Kinyújtotta felém a kezét, apám pedig minden búcsú nélkül átadott neki. Kicsit fájt, hogy még ilyenkor is a kemény legényt játszotta, de nem tehettem ellene semmit. Jiyong szorosan fogta kezem felsegítve az állványra. Egész végig az ő arcát néztem és minden kis részletét megfigyeltem. Elismerem, szívdöglesztően jól nézett ki ez az ember.
-Hū LiYu. Fogadod-e hites férjedül az itt megjelent Kwon Jiyong-ot?- vajon ha most nemet mondanék, apám csak jól megverne vagy minden további nélkül lepuffantana? Inkább nem kockáztattam és nem játszottam az oroszlán bajszával.
-Igen-mondtam végül ki, mostmár nincs visszaút.
-Kwon Jiyong. Fogadod-e hites feleségedül az itt megjelent Hū LiYut?
-Igen- vágta rá gondolkodás nélkül.
-A törvény nevében és a rám ruházott hatalomnál fogva ezennel házastársakká nyílvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt!
Ijedten kaptam a fejem a polgármester felé, amint ezt a pár szót kiejtette. De rémültségem csak fokozódott amint újdonsült férjem egy lépéssel közelebb jött és egyik kezét arcomra tette. A szívem őrült tempóban kalapált, szédülni kezdtem és úgy éreztem az összes vérem a fülemben csobog. Még közelebb jött, másik kezét a derekamra helyezte és alig érezhetően maga felé rántott. Minden egy szempillantás alatt történt, a másodperc töredéke alatt hajolt előre és tapasztotta száját az enyémre. Annyira meglepődtem, hogy azt is elfelejtettem ki vagyok. Puha ajkai viszont megbabonáztak és engedve az ösztönöknek lehunytam szemeim, két kezem pedig derekát fogta. Bizsergett a szám és az egész testem, ugyanakkor belülről fogalmam sem volt hogy mit éreztem. Pár másodperc után elvált tőlem és hüvelykujjával megcirógatta bőrömet, miközben szélesen mosolygott. Nem tudtam hova tenni ezt a nagy örömöt. Talán ő boldog mert elvesz egy idegen nőt? Életünkbe ha tíz mondatot váltottunk és most itt állunk egymással szemben, mint férj és feleség. A szertartást követően bevonultak a vendégek a terembe, mi pedig kint maradtunk képeket készíteni a családdal és miután végeztünk velük is már csak mi ketten maradtunk.
-Szia- köszöntem neki halkan
-Szia- válaszolt ő is ugyanolyan csendesen
-Milyen érzés házas embernek lenni?- bármennyire is utáltam ezt a helyzetet, ő nem tehetett semmiről, hisz őt is ugyanúgy belekényszerítették mint engem.- Boldog vagy?
-Lehetek őszinte?- nézett rám, válaszul csak bólintottam.- Nem vagyok boldog. Én egyáltalán nem akartalak elvenni! Te és az apád teljesen felkavartátok a nyugodt életem!- fakadt ki, amit én elkerekedett szemekkel hallgattam végig.- Nagyon örültem volna, ha az oltárnál nemet mondasz- mosolygott gúnyosan.
-Mi? Te komolyan azt hiszed, hogy ezt az egészet én akartam?- akadtam ki én is- Tájékoztatlak, hogy nekem ehhez a "házasodjunk össze, mert olyan jó idegenekhez hozzámenni" nincs közöm. Ugyanúgy nem tehettem semmit, ahogy te sem.- puffogtam
-Hah, ne sajnáltasd már magad!- állt fel mellőlem- Kína bűnszervezetének leendő főnöke így picsog egy elrendezett házasság miatt? Ugyan mi vagy te, barbie baba?- fonta karba kezeit, arcára egy arrogáns mosoly ült ki. És bizony nálam most telt be az a bizonyos pohár. Vonásaim megkeményedtek, kezem ökölbe szorult és szemeim izzottak a dühtől. Lassan, kimérten felálltam és az én ajkaim is egy gúnyoros mosolyra húzódtak
-Hamarabb tudtam fegyvert használni mint járni és te azt hiszed, hogy emiatt fogok összetörni vagy depressziós lenni?- nevettem fel hitetlenül- Attól még, hogy panaszkodok nem picsogok. Ha nem tetszik valami elhúzhatsz, de tájékoztatlak! Amint átléped ennek az épületnek a küszöbét nélkülem, halott ember vagy.- mondtam halkan de annál mélyebb hangon. Jiyong látszólag megszeppent és befogta a száját.
És én még kezdtem azt hinni, hogy elfogadható lesz ez a házasság. Azt hiszem erre mondják, hogy ne ítélj a könyvborítóról.
-Khm, elnézést- köszörűlte meg a torkát valaki mellettünk- Folytathatnánk a fotózást?
