Alvilág

6.rész

Az egész szoba úgy nézett ki, mint ahol most robbant ki a harmadik világháború. Körülöttem ruhák hada volt kupacokba hajigálva, vagy épp dobozok sokasága töltötte meg az üres helyet. Igyekeztem szelektálni, hogy amit nem szeretek vagy nem hordok azt feleslegesen ne vigyem magammal. Ezenkívül ki kellett választanom azokat az elengedhetetlen dolgokat is amik nélkül nem tudok meglenni egy két hétig, ugyanis mire minden cuccom megérkezik belefog telni egy kis időbe. A szekrényem legmélyén matattam épp, amikor hallottam az ajtóm nyílni. Nem nagyon foglalkoztam vele ki az, nem volt rá időm.

-Te jó ég.- hallottam meg Jiyong mély hangját- Itt meg mi történt? Végig söpört a hurrikán? Vagy itt a világvége?- nem láttam az arcát de hangjából kihallatszott, hogy bizony most megleptem őt.

-Egyik sem. Csak egy lány nekifogott a szekrényéből kipakolni- másztam elő rejtekemből- Mit szeretnél?

-Végül, csak holnap délután indulunk, változott a program-mondta jeges tekintettel és legalább ugyanilyen rideg hangon.

-Ez szuper- örültem meg, legalább ennyivel is többet lehetek itthon.

-Ne örülj ennyire! Azért változott mert ma este jelentésünk van a maffia előtt.-mondta szárazon. A maffia szó hallatára az én arcom is elkomorult és válasz helyett csak bólintottam, hogy megértettem. Jiyong zsebre vágta kezeit, majd kikerülve a káoszt kilépett a szobából.

Érzem, hogy baj lesz, csak úgy bármilyen ok nélkül nem hívják össze a gyűlést. Bizonyára Jiyong miatt van, apám megakarja mutatni mit szerzett a lányának és gondolom a fiút is beakarja avatni a klánunkhoz. Ezzel csak egy a bökkenő, mégpedig az, hogy a fiúnak ez pokolian fog fájni. Persze biztos vagyok benne, hogy volt már ehhez hasonlókban része, de apám ha ilyenekről van szó, olyan mint a sátán. Nem ismer könyörületet és csak akkor hagyja abba a dolgát, ha véghez vitte vagy épp nem bírta az áldozat és belehalt. Na de, hogy tisztázzuk ezt a beavatás dolgot. Ez lényegében egy rituálé, amit akkor végzünk el, ha új tagot veszünk fel magunk közé. Ha végig visszük ezt a szertartást, az azt szimbolizálja mennyire komolyan vesszük a Triádok hagyományait és eszméit és, hogy készek vagyunk bármit elszenvedni a Xiong Dī érdekében. Évezredes hagyomány ez már nálunk, ami abból áll, hogy legelsőnek felvarrják rád a klán címerét. Jiyong esetében ő tigrist fog kapni, mivel a mi családunk szimbóluma ez. Aztán láncra vernek és hét vágást ejtenek a testeden, a legfájdalmasabb helyeken kapjuk ezeket, de ügyelve arra nehogy elvérezzünk. Ezt követően valami borzasztóan rossz ízű italt kell meginni, amitől egyből rosszul leszel és még az is kijön belőled amit meg sem ettél. Ha már eddig eljutottál és nem haltál meg, utána könnyű dolgod lesz, ugyanis az a borzasztóan rossz ital a gyomrod kezdi mardosni és egy órán keresztül szenvedsz miatta. Ennek segítségével tanulunk meg tűrni. A következő lépésnél rengeteg ember belehal a fájdalomba, két lövést kapsz a testedbe, egyet a bal karodba és egyet a jobb lábadba. Ez az élet nehézségeit szimbolizálja amin felül kell, hogy kerekedjünk, egy Triádot csak az idő győzhet le, semmi más nem ölheti meg! És a lövésekkel befejeződik minden kínzás, a többi már rajtunk múlik. Tilos segítséget kérni és ellátni a sebeket, egy teljes éjszakán keresztül, ezért is veszélyes. Nekem is elkellett szenvednem ezt a rituálét, méghozzá tizenegy évesen. Életem legrosszabb éve volt és ahhoz képest, hogy még csak egy gyerek voltam ráadásul apám lánya, egyáltalán nem bánt velem kíméletesen. Sőt! Szerintem élvezte is ahogy látott ott szenvedni. Az volt a baj, hogy én ennek később is csúnyán megittam a levét. Másnapra belázasodtam, a sebek nehezen akartak gyógyulni és nagyon sokszor volt, hogy elájultam. De túltettem magam rajta és most itt állok makk egészségesen és acél erős lélekkel. Az biztos, hogy egy Triád vezér mellett nem tudsz gyenge maradni, apám igyekezett minden érzelmet kipréselni belőlem, mondhatnám úgy is, hogy igyekezett kisúlykolni belőlem a lelket, nem hiába ő az Alvilág ura.