Alvilág

2.rész

-Apám, kérlek! Ki és mi ő? Még csak nem is egy Triád! Őt ezer százalékban te választottad nekem?-ültem továbbra is a fotelben és belülről ezernyi és ezernyi kérdés mardosta a lelkem-

-LiYu. Ne a látszat alapján ítéljük meg őt! Azt hiszed nem néztem utána jobban? A családja szintén a maffia tagja. Mi több, az apja Korea maffiafőnöke!- nyugtatott meg apám, felállva székéből-
Végülis, apa biztos jól utána nézett, ha a házasságra adta a fejét. Sőt, szerintem apa több mindet tud róla, mint a fiú saját magáról.

-Még csak egyetlen kérdés apám. Tud kínaiul?-összeráncoltam szemöldököm a válaszra várva. Apa szája egy féloldalas mosolyt villantott, ez bajt jelent.-

-Te megfogsz tanulni az ő nyelvén, ő pedig a tiéden. -felkuncogott- Olyan tökéletesen kiterveltük anyáddal.
Aha, anyával mi? Szerintem anyának ebbe nem igen volt beleszólása, max rábólintott, hogy megfelelő lesz.
Továbbra is látatta a fél mosolyát, ezek szerint nagyon boldog volt. Mi tagadás szeretem ha boldog az apám, viszont egyáltalán nem akarom, hogy ilyen okok miatt és egyáltalán nem akarok férjhez menni. Koreaiul meg végképp nem akarok megtanulni!

~Yong Klán POV~

-Szóval ő lenne az?-kérdeztem, miközben minden egyes adatot, képet átnyálaztam, ami csak fel volt tüntetve a lapon.
-Igen, a menyasszonyod.-közölte velem semleges hangon-

-A me.... Mi? Édesapám, ön máris képes volt eljegyezni a tudtom nélkül? És ha nem egyesztem volna bele?- hátradőltem a kanapén, mintha nem is érdekelne ez a dolog, de belülről nagyon is érdekelt. Mégis ki ő?-

-Nem és nincs is más választásod! Ez a Kínai maffia! Maga az "Alvilág", nem ellenkezhetsz!-arca másnak közönyösnek és semmit mondónak tűnhetett, viszont én túl jól ismertem ahhoz, hogy leolvassam róla a rémültséget. Életemben először láttam apám félni valamitől, és ez engem is megijesztett-Jiyong-folytatta egy sóhaj kíséretében- Tudom, hogy nem volt szép tőlünk, tudom, hogy nagy terhet helyeztem rád, de nem volt választásom. A Triád vezér kinézett magának, mint vő. Ha elmenekülsz, meghalsz!

Tekintetéből sugárzott az aggódás és a félelem. Nem akartam neki sem rosszat sem csalódást, ezért bele egyeztem, feleségül veszem a Triádok lányát. Persze egyáltalán nem repesek a boldogságtól, sőt mi több. Egyenesen undorodom az ötlettől.

-Csak még egy kérdést engedjen meg apám! Beszéli a nyelvünk? -apám szája egy féloldalas mosolyt villantott, ebből tudtam, hogy a válasz biztos nem lesz kielégítő számomra-

-Te fogsz megtanulni kínaiul édes fiam. Ő pedig a te nyelveden!-elnvette magát- Olyan tökéletesen kiterveltük anyáddal!
Tökéletesen? A tököm, tökéletesen. És én hol vagyok a tervezésben? Az én véleményem hol maradt?