Alvilág

1.rész

-Ugyan mi értelme van annak, hogy könyörögsz? -egy gúnyos mosollyal emeltem ocsmány képére a hideg semmit mondó  tekintetem-

-De... A családom....- hangosan felnevettem, de egyáltalán nem a jókedvből, inkább az idegességtől-

-A családod? Te nyomorult! Elárultad Xiōng Dì-t (ejtsd: siong dí) és még képes vagy értük könyörögni? Szánalmas patkány!-homloka közepére helyeztem a csinos kis fekete fémcsövet és a ravaszra helyeztem mutató ujjam- Azzal, hogy térden csúszva könyörögsz az életedetért, csak még nagyobb féreggé válsz!-ezzel a mondattal lezártam a bájcsevejgést és egy könnyed mozdulattal kioltottam az előttem térdelő -szinte már hason csúszó- férfi életét.

    Nem ez az első alkalom, hogy fegyvert ragadva embert ölök. Sőt, mondhatni ez az én családomban egy minden napos dolog. Számomra ez olyan természetes, mint a levegő vétel. Na de kezdjük az elejéről a dolgokat. Ki is vagyok? Miért beszélek ilyen könnyedén a gyilkolásról? Erre igen egyszerűek a válaszok. A nevem Hu LiYu, a "Hū klán" vezetőjének a lánya volnék. Édesapám a Triádok fejese, ami annyit tesz, hogy ő irányítja az egész maffia szervezetet Kínában. Számunkra  ez egy szent dolog, és erős kötelék, ezért aki elárulja az életével fizet érte. Aki Xiōng Dì ellen fordul, csakis a pokol kapuja tárulhat elé. Xiōng Dì jelentése "testvér" egy szent kötelék, nem szeretjük magunkat szervezetnek, bandának vagy éppenséggel szektának nevezni, ezért született meg ez a név.

10 éves voltam amikor először vettem el egy ember életét. Persze akkoriban ez nagyon is megrázott, hisz alig 10 voltam. A szüleim melle csak úgy dagadt a büszkeségtől. Mi mást várhattam volna, a nagyfőnök egyetlen lánykája megölte élete első emberét. Attól a naptól kezdve karolt fel engem is Xiōng Dì. Attól a pillanattól fogva, mikor meghúztam a ravaszt a Hū klán hivatalos tagja lettem. Akkoriban furcsán éreztem magam, de apámnak "hála" minden ilyen érzést sikerült kiölnie belőlem. Csupán fel akart készíteni arra, ami attól a naptól kezdve várt rám.

_____________________________

-Ez mi?-böktem a fejemmel az elém csúsztatott fekete boríték felé-

-Csak nyisd ki és meglátod-mondta apám közönyös arckifejezéssel. Felpattintottam az apró fehér pöcköt, majd egy gyors mozdulattal kirántottam a papír tartalmát. Meglepő módon, egy halom dokumentum és képek sorozata tárult elém.

-Ki a fene ez?-kérdeztem teljes nyugodtsággal-

-A vőlegényed- olyan nyugodt hanggal közölte ezt velem, mintha csak azt mondaná el, hogy ma süt a nap.-

Belülről fortam a dühtől és legszívesebben fejbe vágtam volna a hozzám legközelebb eső tárgyal, viszont az arcomon egy rezzenést sem tüntethettem fel, különben azonnal az előttem ülő férfi intézkedett volna. Egy Triád vezér lányának ez nem megengedett dolog. Apám haláli nyugodtságban ült a bőr fotelében, közben bal kezében a cigarettája füstölgött.

-A vőlegényem?- úgy tettem mintha nem hallottam volna jól, pedig nagyon is érthető volt a kijelentése számomra- Úgy érted, a jövendőbeli férjem?-biztosra mentem a dologban, hogy egyre gondoltunk-e, de sajnos nagyon is jól tudtam, hogy igen-

-Mondd csak édes lányom, neked a vőlegény szó mást jelent? Persze, hogy az! Mit gondoltál, a csicskád lesz?- szájához emelte a füstölgő rudat és mondata végén kieresztette a -már beszívott- füstjét.

Szuper. Tehát így kell megtudnom, hogy férjhez megyek. Még csak nem is én választhattam ki magamnak, sőt még nem is találkozhattam vele. De ami mindennél több, nem is egy Triád! De hát minek is kérdezzük meg az én véleményem,hisz én csak a feleség leszek, ugyan minek azt?Úgy érzem ez egy borzasztóan szar kezdete az új életemnek.