Két ember, két külön világból. A szülők döntése miatt megpecsélődik sorsuk. Rengeteg mindenen kell keresztül menniük, de a kölcsönös utálat csak megnehezíti a fiatalok dolgát. Élet és halál között örlődnek a nap minden percében.
"-Válassz hát. Vagy...
Már éjfél is elmúlt mire hazaértünk. Holnap nagyon mozgalmas napunk lesz. Be kell mutatnom a klánnak Liyut és a család többi részének is, valamint megkell beszéljek vele valamit. Jobban mondva elkell mondjak neki valamit, amiről nem tud de ha már a feleségem szükséges lesz, hogy együtt tudjon működni velem. Van négy srác, akiket pólyás korom óta ismerek és mára már családtagokká nőtték ki magukat. Egy kis bandát alkotunk és amikor együtt vagyunk végre azt csinálhatjuk amit valóban szeretünk, egyikünk sem akart a maffiába tartozni, de beleszülettünk és innen már nincs kiút, ha egyszer beszippantott. Elkell Liyunak mondanom, hogy számítson arra, hogy négy srác napi szinten itt fog tengni a házunkban. Rutinos mozdulatokkal nyitottam ki az ajtót és léptem be a kis előtérbe, levettem a cipőm és a kabátom aztán a nappaliba lépkedtem. A lány lassú, fáradt léptekkel követett engem és megállt mellettem. A kanapéra tévedt a szemem, ahol a cicám aludta az igazak álmát. Máris mosolyognom kellett ahogy megláttam őt. Liyu is kiszemelte az állatot, először döbbenet ült ki az arcára de gyorsan rendezte vonásait, hogy újra a kemény és jeges maszkja legyen rajta, szemében viszont láttam a gyermeki csillogást és a kíváncsiságot. Kezeit összekulcsolta maga előtt és igyekezett nem lerohanni szegény macskát. Belül mosolyogtam a lány viselkedésén, kívül viszont én is tartottam a jeges ábrázatom.
-Nézz körül ha szeretnél, de ha fáradt vagy maradhat holnapra is- fordultam a lány felé.
-Majd holnap felfedezem, most túl fáradt vagyok.-dörzsölte meg szemeit.
Biccentettem és azzal el is indultam a hálószobák felé. Az emeleten három szoba volt, abból egyet apámék a közös hálónknak szántak, anya még be is rendezte nekünk mindenféle marhasággal. Viszont én biztos voltam benne, hogy a lány nem akar velem egy szobában aludni, pláne nem egy ágyban, ezért találtam ki, hogy akkor aludjunk külön szobákban.
-A te szobád ez lesz-mutattam rá az ajtóra- Ha bármire szükséged van, a melletted lévő szobában vagyok.- biccentettem egyet neki majd bementem a szobába.
*LIYU POV*
Kicsit megdöbbenve néztem a férfi ajtaját, nem hittem el amit mondott, vagyis inkább képtelen voltam felfogni. Szóval neki sem füllik a foga ehhez az egész házassághoz. Azért belül örültem, hogy nem kell vele egy ágyban aludnom és legalább éjszaka nem kell látnom a képét. Inkább csak sóhajtottam és betolva a bőröndöm bementem a szobába. Az ágyon ülve egy vendég fogadott. Kíváncsi szemekkel nézett rám ahogy kényelmesen ült az ágyon. Akár egy király a trónján.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hát te ki vagy szépségem?-vettem ölbe a cicát és az ágyra huppantam- Milyen gyönyörű vagy!- vakargattam meg a fülénél. Simogatásaimra a cicus dorombolni kezdett és teljesen belebújt érintésembe jelezve, hogy tetszik neki amit csinálok és folytassam még- Szeretnél velem aludni?
Letettem őt a kezemből és a bőröndhöz lépve előhalásztam a ma éjszakára szükséges dolgaim. Igazából olyan fáradt voltam, hogy lassan azt is kezdtem elfelejteni ki vagyok. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem és bebújtam, az amúgy nagyon is kényelmes, ágyamba. A cica hamar megtalálta a számára tökéletes helyet, ami a nyakamnál volt. Konkrétan rám tekerte magát mint egy sál, csak nevettem egyet rajta és hagytam, hadd élvezze legalább most a helyzetet. Másnap reggel hétkor csörgött az ébresztőm, kikergetve az álmaimból. Hangosan káromkodtam egyet majd ledobva magamról a takarót a fürdő felé vettem az irányt. Cicus hangos nyávogással jelezte nekem, hogy ő is ébren van és a lábaimhoz dörgölőzve köszöntött. Zombiként battyogtam le a lépcsőn, kezemben Cicussal. Tegnap este, amikor megérkeztünk láttam hol a konyha ezért tudtam hova kell menni. A hajam úgy állt akár egy szénaboglya, az arcom nyúzott volt és a szemeim egy rizsszemnél is kisebbek voltak. Hm, igen, vadítóan néztem ki, de pont leszartam. Jiyongon kívül úgyse lát senki, és az ő véleménye az én szememben valahol a nulla és a leszarom között stagnál. Egyenesen a hűtőhöz lépkedtem és kivettem belőle a narancslevet. Megfordultam, fenekem a konyhapultnak támasztottam és nagyokat kortyolva inni kezdtem. Csak akkor vettem észre, hogy bizony nem vagyok egyedül. Két szempár szegeződött rám, tátott szájjal nézve engem. Ijedtemben és meglepődöttségemben kiköptem az éppen számban lévő folyadékot, szegény cicus is megijedt és kiugrodt a kezemből. Lefagyva álltam a két férfi előtt.
