Alvilág

11.rész

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Úgy éreztem, ha csak megmoccanok ketté szakad a fejem. Óvatosan nyitottam ki a szemeim és néztem körül, nem az én szobámban voltam, sőt mi több, fogalmam sincs hol voltam. Nyöszörögve felültem és jobban körül néztem, Jiyongot pillantottam meg magam mellett. A hasán feküdt, takarója csak a derekáig volt felhúzva, így látni engedte a hatalmas sárkányt ami a hátán díszelgett. Arca békés volt és kisimult, még soha nem láttam őt ilyen nyugodtnak, akár egy kisbaba. Ahogy néztem őt, akkor csapott fejbe a felismerés, hogy én nagyon nem kéne vele egy ágyban lennem, óvatosan benéztem a takaróm alá. Teljesen meztelen voltam. Akkora erővel csaptam Jiyong, hátára, hogy teljesen ívbe feszült a teste a hirtelen érkező fájdalomtól.

-Mi a franc bajod van már kora reggel?- nyöszörögte dühösen, miközben felült ő is az ágyban.

-Mi történt tegnap este?- igazából halvány lila dunsztom nem volt arról mi történt. A vacsora után minden emlékkép kiesett. De mi a jó ég történt, hogy nem emlékszem? Ennyire hülye azért nem lehetek. Láttam Jiyong arcán, hogy ő is erősen gondolkodik a tegnap este eseményeiről, de neki sem jut eszébe semmi. Ez csak még jobban megrémísztett és annál is jobban kezdtem el aggódni.

-Fogalmam sincs- fújta ki a levegőt és még mindig álmos hangján dünnyögött nekem- Annyira emlékszem, hogy a szülők leléptek valami dolgot elintézni, aztán csak mi maradtunk és én.... -elhalgatott és a szája elé kapta a kezét. Szemei elkerekedtek és az arca elfehéredett, én is megijedtem, mert fogalmam sem volt mi jutott eszébe- És én megcsókoltalak.-nyögte ki végül.

-Mi?!- sipákoltam neki. Nem hiszem el, hogy ez történt. Oké, megcsókolt, de ez még mindig nem magyarázat, arra hogy lettünk mi meztelenek és hogy kerültünk a hálóba. És egy csók még önmagában nem is lenne baj, ha nem történt utána más is.- Na jó, akkor mi most lefeküdtünk?

Ez tűnt a legésszerűbb magyarázatnak arra, hogy miért is vagyunk meztelenek ráadásul egy ágyban. Persze kivéve ha nagyon melegünk lett a kinti mínusz tíz foktól és le kellett, hogy dobjuk a ruháinkat emiatt, aztán a nagy ruhadobálásban beestünk a hozzánk legközelebb eső szobába, mert olyan fáradtak lettünk és elaludtunk. Persze, ez teljesen logikus, biztos ez történhetett.

-Hát-vont vállat- Nagyon úgy néz ki.

★★★

Egész héten ideges voltam és feszült. Még mindig nem rémlett egyikünknek sem semmi emlékkép, azzal a bizonyos estével kapcsolatban. A nyakamat merném rá tenni, hogy a szülők keze van a dologban és még ha meg is szeretném ezt kérdezni tőlük nem lehet, mert minek is vegyék fel azt a rohadt telefont? Dísznek tartják maguknál. Igazából ezzel árulták el magukat a legjobban, hogy így viselkednek. Undorító amit tettek, eddig sem éreztem irántuk sokat, talán a tisztelet vegyült a félelemmel és még ha meg is próbáltam szeretni 9ket mindig volt valami amivel ezt sikeresen elfolytották, ahogy most is tettek. Hogy képesek ilyenre? Nem kéne meglepődnöm, hisz már ismerem őket, milyen aljasak, de azért ezt nem feltételeztem róluk. Ismét csalódnom kellett bennük, ahogy eddig mindig...
Ami pedig ennél is bosszantóbb, az Jiyong viselkedése. Nem is érdekli ez az egész, sőt szerintem örül is neki, hogy végre lefeküdt valakivel. Ha hisztériát csapok neki a történtekért csak rám csapja az ajtót vagy épp elmegy itthonról, ha próbálok belenyugodni, akkor jön nekem a beképzelt dumáival és, hogy biztos azért nyugodtam bele, mert emlékszem milyen jó volt. Pedig ha akarnék se tudnék rá emlékezni, nem is akarok mondjuk. Undorító és egyben dühítő is. Ez az egész házasság az. Az elejétől az volt. Ha nem változnak a dolgok, majd én teszek róla, hogy változás következzen mindenki életébe.

Hellóka mindenkinek, aki olvassa ezt a könyvet. Először is szeretném megköszönni, hogy olvassátok ezt az akármit xd. Másodszor pedig bocsánat, hogy csak most hoztam részt. Írói válságban szenvedtem😅😅😅.
Mindenesetre, most indulnak be az események a mi kis párosunknál és most jönnek csak ám az igazán meglepő fordulatok!😏💞