OCEAN EYES|[𝐦𝐢𝐜𝐤 𝐬𝐜𝐡𝐮𝐦𝐚𝐜𝐡𝐞𝐫]|

1|

2020 december

AZ UJJAIM NAGY ERŐVEL RAGADJÁK meg a pult szélét miközben a tekintetem lassan váltakozik a nagy kivetítő és a célegyenes hossza között. A szívem heves ütemben pulzál míg a gyomrom fájdalmas görcsbe ugrik, akárhányszor a tekintetem a barátom névre siklik. Az izgatottság és az idegesség különös kettőse pillanatok alatt lesz úrrá rajtam amikor a húszas rajtszámmal ellátott versenyautó a célegyenesre fordulva megkezdi a szezon utolsó körét. Ha lehetséges a pulzusom még jobban felgyorsul miközben az ujjaim meg-meg remegnek a pult szélén. Szorosan hunyom le a pilláimat amikor a mezőnyből az utolsó autó is elszáguld előttem, magamban imádkozva azért, hogy a fennmaradó fél körben semmi probléma ne történjen.

Az ajkaimra egy halvány mosoly kúszik ahogy a gondolataim közé kúszik a barátom izgatott tekintete mielőtt beszállt a versenyautóba. Az elmémet ellepő rózsaszín köd egyre sűrűbb lesz, ahogy magam elé képzelem a fiú boldog mosolyát és a büszkeségtől csillogó íriszeit a futamot követően. Már alig várom, hogy magamhoz ölelhessem a barátomat és gratulálhassak neki a világbajnoki címhez. Noha tudom, hogy Mick borzasztóan boldog lesz, egy apró részem mégis tart attól, hogy mindazok ellenére amit elért ebben a szezonban nem lesz teljesen elégedett a teljesítményével.

Boldogan nyitom fel a pilláimat amikor a hangosbemondón keresztül meghallom, hogy a barátom átszelve a célegyenest valóban megnyerte a világbajnokságot. Érzem ahogy a fiú mérnöke boldogan ölel magához, majd valaki más megragadva a kezemet a célegyenes vége felé húz a Parc Fermé irányába. Izgatottan lassítok le a kordon előtt, az ujjaimat összefonva magam előtt. Nagy szemekkel pillantok körbe magam körül, boldogan konstatálva, hogy milyen rövid idő alatt milyen sokan - noha csak a csapattagok - gyűltek a dobogó alá. A szívem egyszerre több ütemet is kihagy, ahogy a barátom lassan kormányozza be az autóját az első három helyezett mögé felállított bajnoki tábla elé. Az íriszeimet marni kezdik a kikívánkozó könnyeim, amikor Mick kiszállva a kocsiból, a bal első kerék mellé guggolva a szemeimre szorítja az ujjait. A fiú iránt érzett szeretet és a büszkeség óriási nyomást helyez a mellkasomra, s ez csak fokozódik ahogy Mick nagy lendülettel veti magát a mérnökök és a szerelők közé.

Boldogan figyelem ahogy mindenki gratulál a fiúnak, aki büszkén fogadja a kedves szavakat, miközben a sisakját levéve elém lép. Egy árva könnycsepp végiggördül az arcomon amikor a tekintetem összeakad a barátom óceán kék íriszeivel.

"Gratulálok." A hangom elhal a körülöttem lévő zajban, de ahogy a barátom arcára pillantok tudom, hogy tisztán hallotta a szavamat. A tenyerem szinte viszket, hogy még mindig nem ölelhettem magamhoz, s mintha Mick érezné, hogy mennyire is szenvedek az egyik karjával átkarolva a vállamat magához von.

Az ujjaim azonnal az overálljába marnak miközben szorosan magamhoz ölelem a fiút, aki egy lágy csókot hintve a hajamba egy apró mosolyt intézve az irányomba ellép tőlem, hogy lemérve magát, egy interjút adhasson.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzív érzés végignézni egy futamot, arra meg végképp nem számítottam, hogy az érzelmeim tengere fog ellepni amikor a fiú megnyeri a bajnokságot. Hálát adok a fentieknek, amikor végül hosszas győzködés után elfogadtam a fiú meghívását a versenyhétvégére. Nem nagyon akartam eljönni de végül beláttam, hogy szívesebben lennék a barátom mellett bárhogy is történik a világbajnokság kimenetele.

Aprót rázva a fejemen sütöm le a pilláimat ahogy meghallom Mick lágy hangját a hangosbemondókból, ahogy megköszöni mindenkinek a kemény munkát és a legnagyobb riválisainak az ösztönzést az összeszedettebb és jobb versenyzésért.