OCEAN EYES|[𝐦𝐢𝐜𝐤 𝐬𝐜𝐡𝐮𝐦𝐚𝐜𝐡𝐞𝐫]|

12|

2021 július

M I C K

A kockás zászlót megpillantva a megfeszült izmaim lassan lazulnak el, miközben az ujjam lenyomja a rádió gombját, megköszönve a csapatnak az egész hétvégei kemény munkát. S noha saját magunkhoz képes talán ezen a hétvégén voltunk a legjobbak; most sem sikerült egyetlen pontot sem szereznünk. A levezető kört követően lassan gurulok be a boxutcába, leállítva a versenyautómat az egyik Ferrari mögött. A motort lekapcsolva veszem ki a kormányt a helyéről majd szállok ki a versenyautóból. Egy halvány mosollyal az ajkaim körül pacsizok le a mellettem elhaladó pilótákkal, majd teszem vissza a kormányt a helyére. A győztes pilótának egy pacsival gratulálok majd a mérlegelés után, a sisakommal a kezemben lépek a Haas logóval ellátott pólóban várakozó csapathoz. A szemem sarkából megpillantom Olivia alakját, aki Marcus mellett siet végig a Paddockon. A szívem kihagy egy ütemet amikor egy rövid pillanatra összeakad a tekintetem a lány boldogságtól szikrázó íriszeivel. Marcus egy aprót intve az irányomba engedi be maga előtt a lányt a Ferrari MotorHome-ba, amivel a lány által okozott varázs azonnal megszűnik.

Péntek délelőtt óta egyszer sem volt alkalmam beszélni Oliviával, de talán így volt a legjobb. Megbeszéltük, hogy a futam után leülünk és átbeszéljük a dolgokat, de mindezek ellenére nagyon sértette az egómat az, hogy Olivia egész hétvégén nagy ívben próbált elkerülni. Néhány üzenetet váltottunk egymással, de azok sem voltak többek annál, hogy a lány sok sikert kívánt az időmérő és a futam előtt, amire egy-egy köszönömmel reagáltam. Konkrétan úgy viselkedtünk mintha idegenek lennénk, akik csak egy közös barát miatt viselkednek normálisan a másikkal.

A karjaimat kibújtatom a vastag tűzálló overáll ujjaiból, majd iszok egy kortyot a felém nyújtott hideg vízből. Figyelmesen hallgatom a PR-es mondandóját ahogy elindulunk az interjúzóna irányába, miközben abban reménykedek, hogy minél hamarabb elszabadulhatok innen. S noha tudom, hogy egy óra múlva lesz egy megbeszélésem a csapattal ami nem öt percet fog igénybe venni, de alig várom már, hogy végre beszélhessek Oliviával. Jelenleg már azon a szinten vagyok, hogy nem érdekel, hogyan alakul a kapcsolatunk csak ne veszítsem el őt. Elég volt ebben a hat hónapban nélküle élnem, hogy tudjam szükségem van rá. Ha szerencsém van akkor újra a barátnőm lesz, de azért is nagyon hálás leszek ha csak egy szimpla barátként lesz újra jelen a mindennapjaimban.

A már előre betanult módon válaszolok minden felém intézett kérdésre, külön odafigyelve arra, hogy ne mutassak fölösleges érzelmeket a felém irányuló kamerák irányába. A sok-sok év alatt nagyon sok mindent megtanultam de talán a legfontosabb az összes közül az volt, hogy maradjak minél közömbösebb. Ha bármiféle érzelmet felfedeznek rajtam akkor fel kell készülnöm arra, hogy hetekig csámcsognak majd rajta az újságírók. Így is elég sok dolgot írnak össze rólam, nincs szükségem még több hülyeségre.

Egy aprót bólintva lépek el az utolsó mikrofon elől is, egy hálás mosolyt küldve az edzőm irányába aki átnyújtja az üvegemet. Nagyot kortyolva a hűs italból indulok el a Haas garázs irányába próbálva visszaintegetni az engem észrevevő alakoknak. A tekintetem pillanatok alatt siklik a velem szemben álldogáló hármasra. Callum és Marcus mutogatva beszélnek valamit, míg Olivia a Ferrari garázs oldalának dőlve fürkészi a mellette elhaladó embereket. Callum felém pillantva vigyorogva int, hogy menjek oda hozzájuk. Egy beleegyező biccentést kapva a mellettem haladóktól lépek a társasághoz, akik egy-egy ökölpacsit követően gratulálnak nekem. Bár nem csináltam olyan sok mindent amiért megérdemelném a gratulációt.