OCEAN EYES|[𝐦𝐢𝐜𝐤 𝐬𝐜𝐡𝐮𝐦𝐚𝐜𝐡𝐞𝐫]|

OCEAN EYES

2019 nyár

          A SÖTÉT EGET csupán a Hold ragyogó fénye és a csillagok halvány pislákolása világítja meg. A levegő friss a fel-fel támadó lágy szellőtől ami lassan ér el hozzám. A tekintetemet lustán szakítom el a csillagokkal díszített égről majd vezetem azt a mellettem ülő fiú irányába.

A fekete póló körbeöleli a kidolgozott mellkasát, azonban a sapkája - ami szinte mindig a fején van - most kettőnk között pihen a frissen szerzett trófea - élete első F2-es futamgyőzelmének a gyümölcse - tetején. Ahogy a fiú lassan felém pillant egy nagyot sóhajtva szakítom el az íriszeimet a fiú alakjáról majd vezetem azokat vissza a sötét égre.

"Gratulálok." A szó halkan hagyja el az ajkaimat ami után azok egy vékony vonallá préselődnek össze. Érzem ahogy a forróság lassan kúszik fel a mellkasomon, elvörösítve az arcomat. Zavartan túrok a szél által összekócolt tincseim közé miközben lágyan mélyesztem a fogaimat az alsóajkamba.

"Köszönöm." Mick hangja lágyan ér el hozzám amitől a végtagjaim azonnal libabőrösek lesznek míg a szívem egyre hevesebb ütemben kezd pulzálni a mellkasomban. "Hogyhogy nem mentél a buliba?"

A fiú kérdése váratlanul ér. Egy nagyot sóhajtva hajtom le a fejemet az íriszeimet az ölemben összekulcsolt ujjaimra vezetve. A fiú tekintetét érzem a profilomra siklani amitől még így is kiráz a hideg. "Úgy éreztem, hogy az ünnepelt nélkül nem lenne az igazi." Egy aprót rázva a fejemen, halkan felnevetve mormolom a szavakat próbálva figyelmen kívül hagyni a késztetést, hogy a fiú irányába pillantsak. "Te miért nem mentél el a buliba?" Ezúttal a fiú irányába pillantok ahol azonnal összeakad a tekintetem Mick óceán kék párjaival.

"Nincs sok kedvem ünnepelni." A vállát megvonva válaszol a tekintetét egy pillanatra sem elszakítva az enyémről. "Szívesebben töltöm az időt veled." A levegő a tüdőmben reked ahogy a fiú szavai eljutnak hozzám. Az ajkaim halványan elnyílnak egymástól a fiú vallomása hallatán. Noha nem ismerem Micket olyan rég óta de ha mást nem is azt megtanultam vele kapcsolatban, hogy ilyen könnyedén nem nyílik meg bárkinek, s szívesebben tölti az ideje nagy részét egyedül ha nem lehet a közeli ismerősei gyűrűjében. "Természetesen ha nem gond."

"Nem." Halvány mosollyal az ajkaim körül válaszolok. "Egyáltalán nem." Az orrom alatt mormolom a szavakat rettegve attól, hogy a fiú meghallja azokat.

Nagyon sokáig magamnak sem mertem bevallani, hogy hogyan is érzek valójában a balomon ülő fiú iránt. Elnyomtam magamban minden érzést és figyelmen kívül hagytam a nyilvánvaló jeleket. Nem foglalkoztam a szívem hevesebb dobogásával akárhányszor a fiú közelébe kerültem. Nem foglalkoztam a zavart viselkedésemmel. Az érzéssel amikor hozzám ért. Az izgatottsággal amikor felhívott vagy hazavitt.

Mindent figyelmen kívül hagytam, de egy idő után be kellett látnom, hogy igenis vannak érzéseim a fiú iránt.

"Mikor utazol haza?" Mick kérdése váratlanul ér, hirtelen kiszakítva a gondolataim kavargó menetéből.

"Egy, legkésőbb két hét múlva."

Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy mire vállalkoztam amikor május végén átléptem a csapat küszöbét. Már előre megkaptam a napirendemet így egyáltalán nem ért meglepetésként a sok-sok program ami minden nap rám várt. De a legnagyobb felkészültségem ellenéri is felért egy hideg zuhannyal a rám nehezedő nyomás súlya. Egyedül élni egy teljesen idegen országban már eleve nagyon kimerítő, de a folytonos utazás és a bizonytalanság sokkal nehezebb mint gondoltam volna.