A bérgyilkos szerelme

1. rész A bevetés

Na szóval igen, mint ahogy a leírásból is olvashatátok bérgyilkos vagyok. Samuel Merling, de szólítsatok csak Samnak. Hogy hol élek, hát ez jó kérdés. Éppen hol. Los Angelesben születtem, azt is tartom főbb otthonomnak. Az ottani mafiának dolgozom. Emiatt nem egy helyen jártam. Sok az elenség Amerika falain belül, de sajnos azon kivül is. Sosem kötelezödtem el senki iránt. A munka mindig is fontosabb volt, mint a szerelmi ügyek. Bizonyára érdekel titeket az elvem is. Hát az pedig nem más, minthogy nem ölök gyerekeket. Sosem, azt inkább a többi bérgyilkosra hagyom. 

Április eleje van, gyönyörű tavaszi idő itt Los Angelesben. Ha nincs munka mindig itt töltöm az időm. De a munka csak jön és jön. 5 percig sem tudtam gyönyörködni a városban, ahogy rásüt a felkelő nap, már jött az sms. 

Sam azonnal gyere be. Fontos megbeszélésem van veled. Új megbízást kapsz.

A főnök 

Igen szokása így hívatni magát. A főnök. Valójában nem is tudom a valódi nevét. De hát tessék egy újabb feladat, újabb gyilkolás. A főnök rejtekhelyét csak az tudja megtalálni, aki tudja hol van. Aki csak sejti az sosem. Szerencsére, ezért még sosem kapták el a rendőrök. Na de indulás, mert a végén ő nyír ki engem.

Fél óra múlva meg is érkeztem. Amikor beléptem a házba, az ott lévő tagok tapsolni kezdtek. Ez egy szokás, ha egy bérgyilkos új feladatot kap, akkor azt megdicsérik. Nehéz egy meló ez, volt hogy majdnem ott hagytam a fogam munka közbe. 

Beléptem a főnök irodájába. A forgó székében ült az asztala mellet, háttal az ajtónak.

- Jó napot főnök - köszöntöttem miközben egy kicsit meghajoltam. Ne kérdezzétek ez is egy fajta szokás. - Hívatott, hogy új munka van.

- Jó reggelt Sam - köszönt vissza miközben megfordult a székkel, hogy rámnézzen. Megint rajta volt az az idióta fekete napszemüveg. Olyan, mint a Men in black-ban. Ja hát persze azt se felejtsük el, hogy a szőrtelen macskája megint az ölében van. - Ne olyan hevesen, foglalj helyet. - Folytatta, mire én visszazökkentem gondolataimból és helyet foglaltam előtte.

Egy ideig simogatta a macskát és kereste a gépén a fájlt, amin megbízás volt. Ki akarta nyomtatni nekem.

- Szóval Sam - kezdte el közben a mondandóját - emlékszel van az suli, amit mi építettünk. Ami Magyarországon található.

- Az ahol a kémeinket, meg bérgyilkosainkat képezik?

- Meg minden mást is.

- Mi van vele főnök? 

- Van ott egy házaspár. A férfi kémeket tanít, míg a nő programozást. Fülest kaptunk, hogy árulásra készülnek.

- Milyen árulásra? - Aki árulásra készül a mafiánk ellen az nagyon hülye. Így természetesen tudni akartam bővebben róla.

- Mint tudod ott olyan gyerekek vannak, akinek a szülei már rég meghaltak. Árvaházakból kerültek ki. Persze a mi embereink gyerekei is ott vannak, de az most nem lényeg. Az embereink szerint ez a házaspár szökést tervezz. Ki akarja vinni onnan a szülőtlen gyerekeket, hogy ne keljen így élniük.

- De főnök én ... - folytatni akartam, hogy nem ölök gyereket, de a szavamba vágott.

- Tudom nem ölsz gyereket. Nem is kell csak a házaspárt kiiktatnod. Nincs gyerekük így megnyugodhatsz.

- Rendben főnök - tényleg egy kicsit megynyugtató volt ezt hallani - mikor induljak?

- Most azonnal itt vannak a papírok - a kezembe nyomot egy dossziét, pontosabban a feljegyzést róluk. - Indulj el Magyarországra és öld meg őket.

- Igen is főnök - ezután felálltam és ki sétáltam a szobából.

Minő meglepetésemre már a ház előtt volt a repülő, ami oda visz. Mint mindig most sem tétlenkedünk. Oda megyek megölöm őket és már jövök is vissza.

Bizonyára amúgy kiváncsiak vagytok, miért Magyarországon van a suli. Na hát, mert ott nincs mafia, tehát nincs ellenség. A suli speciálisnak van beállítva, így a rendőrök sem zaklatják őket. A gyerekek, amint ott befejezik a tanulmányokat jönnek ide Los Angelesbe. 

***

Hát ez aztán hosszú út volt. Miután leszálltam gépről egy nagyot nyújtoztam. 14 óra, ennyibe tellet ide repülni. Kétség kivül az egyik leghosszabb utazásom. Mire ide értem már sötétedett. Egy kocsi állt a reptéren, ami egyenesen a házhoz vitt ahol szállás kapok. Pár kigyúrt makrancos pali lakott ott. Mind a segítségemre voltak. 

Mivel tényleg kezdett nagyon sötétedni, megnéztem a címet a papírokon. Meg is van, már biztos, hogy otthon vannak. Felkaptam két puskát, pár tőrt és gondoltam egy kis altató sem árt. Be ültem az egyik autóba, ami a ház előtt volt. Gyönyörű fekete BMW. Tiszta új kocsi szaga van. Lehet most vették csak nekem. 

A lakás 10 percre volt és jól gondoltam otthon voltak. Éppen a konyhában beszélgettek. A férfi az újságot olvasta, a nő pedig főzött. Hátra sétáltam a hátsó ajtóhoz. Szerencsémre nyitva volt. Óvatosan próbáltam bemenni, de mi az isten. Az ajtó úgy nyikorgott, amikor kinyitottam, hogy azt hittem kiesik a helyéről. 

Egyből felfigyeltek a hangra, szóval mással kell próbálkoznom. Találtam egy nyitott ablakot, ami egy szobában volt. Háló szobának tűnt. Bementem, de az eszem eldobom a parketta is nyikorgott. Hallottam, hogy megindult a férfi afelé a szoba felé, ahol voltam. Oké mindegy, elbújtam az ajtó mögött. Így mikor kinyitotta azt pont takart engem. Amint belépett fejbe lőttem.

Még szerencse, hogy hangtompítót raktam rá. A nő a nappaliba állt, a férjére várt. Oda sétáltam hozzá.

- Ki maga? - kérdezte a nő rémülten. - Hol van a férjem?

- A férje halott - válaszoltam, mire a nőben egy világ tört össze. Nem nagyon tudnak meghatni ezek a tekintetek. - A főnök küldött, rajta kapta magukat az áruláson. Ezért most meg kell halniuk.

A nő könyörgött, hogy hagyjam életben. Térdre ereszkedett és esküdőzött, hogy többé nem árt a szervnek. Nem nagyon érdekelt, a fejébe repítettem neki is egy golyót. Gyors munka, nagy takarítás. Elkezdtem hulla zsákba rakni a testeket, hogy majd elégessem őket. Persze előtte egy fotó a főnöknek, hogy kész a munka. 

Amikor beraktam őket egy zsákba zörgést hallottam. Valaki a bejárati ajtó előtt állt és próbált bejönni. A francba nem kéne több embernek itt laknia. 

Gondoltam elkezdek egy ilyen sztorit, mert most nagyon megihletett ez a téma. Remélem tetszeni fog nektek ez is.