A bérgyilkos szerelme

10.rész Szökés

Lilla szemszöge

Két hete, hogy itt vagyok ebben az "iskolában". Még mindig nincs itt egy diák sem, ami a pali szerint normális ugyanis most kezdődik a nyár. Nálunk ilyenkor kezdődik az évvégi hajtás, utána pedig a nyári szünet. Végülis amúgy ezalatt az idő alatt azt tanultam, amit ő mondott. Önvédelmet, hackelesét és kémkedést. A baj csak az, hogy nem volt tanárom. Azt állítja a tanárok szabadságon vannak, mivel hogy alapból nincs tanítás. Így egy csomó digitális anyagból kell magamat tanítsam. 

Kicsit sem unalamas az egész. Felkelek, reggelizek, tanulok, ebédelek, tanulok, olvasok, vacsorázom, majd zuhanyzom és lefekszem. Igen ez az én napi rendem. Semmi érdekes. És az egészet egyedül csinálom, ugyanis amióta itt vagyok egy lélekkel sem találkoztam az őrőkön kívűl, meg persze a pasin kívűl. 

Már láttam, hogy a mai nap sem lesz jobb. Éppen ebédelni tartottam, mikor meglepettségemre megláttam egy nőt, aki ezelőtt még egyszer sem volt itt. Azt hiszem takarítónő, végre valaki.

- Jó napot - mentem oda hozzá köszöni.

- Jó napot - köszönt vissza, majd végig mért. - Végre felvettek még egy takarítót el sem tudja képzelni milyen egyedül kitakarítani ezt a hatalmas házat. Na, de gyerünk dologra.

- Öhm én nem... - nem tudtam befejezni, mert a kezembe nyomta a felmosót.

- Nincs duma álljon neki felmosni a folyosókat - adta ki parancsba - én addig megcsinálom a konyhát és az étkezdét.

Nem akartam lelombozni szegényt, mert annyira lelkes volt, hogy végre nem egyedül kell dolgoznia. Meg hát mit veszitek, legalább van egy kis új dolog a napi rendemben. Bele telt egy pár órába mire az összes folyosót sikerült feltakarítanom. Így sokkal többnek tűnt, mint mikor átsuhanok rajtuk. 

- Végeztem - visszavittem a cuccokat a takarítónőnek. 

- Rendben édesem, akkor mára ennyi - kicsit meglepett, amit mondott. Mára. - Holnap folytatjuk, várom itt ugyanekkor. - És igen jól értettem, de nem zavart csak bólintottam és tovább mentem.

***

Így telt el még egy jó pár hét. Sokat beszélgettünk együtt, ezért is szerettem vele takarítani. Egyáltalán nem zavart, hogy amúgy nem az én dolgom lenne. Ez volt a napjaim felszabadultsága. Mikor a sok tanulás után végre kikapcsolódhatok valaki mellett. Igaz, hogy a takarítás nem igazán egy kikapcsolodó szórakozási tevékenység, de akkor is.

Ismét a folyosókat takarítottam, amikor a pali irodája előtt haladtam el és hallottam, hogy telefonál. 

- Ne aggadjón nincs semmi probléma - nem értem talán rólam beszélne valakivel. - Nem, nem sejt semmit. - Mit nem sejtek? - Úgy bevette ezt az egész óceánon átutazás dolgot, hogy öröm volt nézni. - Mi van? Hallottam, hogy mosolyog közbe. A hülye magyar lányt jól átverték. - Mire észbe kapnak, hogy nálunk van késő lesz. - Ezek szerint nem nekik kellett volna elhozniuk? - Igen, ő lesz a legjobb katona, akit valaha kiképeztek.

Hirtelen arrébb ugrottam az ajtó melöl. Katona? Mi a fasz folyik itt? Valamit gyorsan ki kell találnom, utána kell járnom. Meg van kimegyek arra térre, ahol leszált a helikopter. Pontosan emlékszem hol van az az ajtó, amin akkor bejöttünk, ugyanis a hatalmas lezárt ajtó mellett van. 

Amint beléptem lesokkolódtam. Azt hittem majd egy kert szerűséget látok, ahol ott lesz a helikopter, vagy legalábbis a leszálló pálya. De nem, nagyon átvertek. EZ EGY KURVA SZOBA! Az egész fal zöld, tudjátok olyan, amire kivetítenek. Ezek szerint talán nem is utaztuk át az óceánt. Az egész csak ki volt vetítve. 

Ekkor határoztam el, hogy átmegyek a lezárt ajtón. És hát, ami akkor fogadott az még egy sokk. Ugyanaz a hely, ahol "megálltunk". Nem mentünk mi sehova. Nem utaztunk sehova. Nem véletlenül lepödött meg mikor rákérdeztem, hogy nem Amerikába akarunk menni. Sosem akart oda vinni. Engem ők elraboltak, úgy mintha ez teljesen normális lenne. Ki kell jutnom innen.

***

Beletelt egy kis időbe mire megtaláltam a kivezető utat. Szerencsém, hogy alig volt ott ember, aki észre vegye, hogy szökni próbálok. Mint Sam házát ezt is egy hatalmas erdő veszi körbe. Most éppen ebben sétálok és próbálok kitalálni belőle, de fogalmam sincs merre lehet a város. 

Nem viccelek majd egy órát sétáltam, mire végre megláttam a várost. Azonnal rohanni kezdtem. Végre emberekkel teli helyen vagyok, így nem eshet bajom. Aztán vettem csak észre ez a város ismerős. Hát persze, mert még mindig Magyaroszágon vagyok. Így könnyen visszatalálok Samhez, mert megjegyeztem az útat mikor kijöttünk.

Hirtelen pár rendőr jelent meg melletem.

- Hé kisasszony minden rendben - kérdezte az egyik.

- Rosszul nézz ki - mondta a másik.

- Jól vagyok, nincs semmi bajom - valaki mondjuk ezt a külsömnek is elmondhatná, mert az nem ezt sugallja.

- Hé, te, nem az a lány, aki eltűnt? - súttogva kérdezte az egyik rendőr a társától.

- De meg lehet - bólogatott. -Kisasszony most be kell jönnie velünk az  örsre.

Bevittek és egyből azonosítottak, hogy én vagyok az elveszett lány. 

- Kisasszony a neve Lilla igaz? - kérdezte kedvesen, mire csak bólintottam. - Nem kell félned segíteni akarunk. Tudod hol vannak a szüleid? Ők is eltűntek.

- Megölték őket - mondtam miközben lehajtottam a fejem. De ne kérdezzétek miért mondtam, csak kicsúszott a számon.

- Tudod kik ölték meg? - folytatta a kérdezősködést. - El tudod mondani hol tartottak fogva? - Oh istenem most fogom lebukatatni Sam-t. De várjunk csak van egy ötletem.

- Igen - emeltem fel a tekintettem. Egy térképet rakott elém a városról és bejelölte hol vagyunk most és hogy hol találtak meg. Nincs más dolgom, mint bemártani a palit, aki átvert. Rámutattam arra az erdőre ahova vitt.

- Itt van a férfi? - bólintottam. Így nem kell nekünk foglalkoznunk vele és Sam nem lesz gyanúsított.

- De vigyázzanak - figyelmeztettem. - Egy mafia tagjai, ha jól értettem. Jelenleg nem lehetenek sokan ott, legalábbis mikor eljöttem nem voltak. De pár őr azért van.

- Rendben kisasszony ennyi bőven elég - rámosolyogott. - Elkapjuk őket.

- Most már elmehetek? - kérdeztem.

- Van hova menned? - érdeklődött.

- Igen - feleltem. - Van egy barátom, ahol biztonságban leszek. - Igen van, Sam. Elmosolyodtam mikor rá gondoltam és arra, hogy hamarosan újra látom.

- Ez esetben igen elmehet - bólintott közben. - Esetleg elkísérjen valaki?

- Nem egyedül is oda találok - ráztam meg a fejem. - Nincs messze.

Azzal mindeketten elmentünk a saját dolgunkra. A rendőrök felfegyverkezve elindultak oda ahova mondtam. Elfogják azt a rohadékot. Én pedig felidéztem merre van Sam lakása és elindultam felé.

***

Sokkal nehezebb volt oda eljutni, mint gondoltam. De olyan boldog voltam mikor végre megláttam a ház tetejét. Rohantam, hogy végre vele legyek. Ám ez az öröm hamar elszállt. Amint a bejárati ajtó elé értem hullák tömkelegével találtam szemben magam. Nagyon rosszul lettem a látványtól. Berohantam és ott ugyan ez volt a helyzet. Körbe jártam az egészet Sam hullája után keresve. Mindekit megtaláltam, aki segített nekem míg itt voltam, de őt nem. Hol lehet Sam?