A bérgyilkos szerelme

12.rész Ébredés

Szóval itt van egy kis ismertető az elöző részről azoknak, aki átugrották. Kiderült, hogy Samat elrabolták egy másik mafia szervezetet emberei, azok akik Lillát is magukkal vitték. Hetekig kínozták őt, míg ki volt kötözve egy cellába. Végül Lilla rátalált, megölt minden embert és megmentette. Ekkor jelent meg Sam főnöke is, aki rögtön kérdőre vonta Lillát.

Lilla szemszöge

Visszatekintve örülök, hogy megjelent Sam főnöke. Nem tudom mit csináltam volna ott egyedül. Még csak arrébb vinni se tudtam volna. Mentőt meg nem hívhattam, mert hát tele volt hullákkal a hely. Egy teljesen új házba mentünk utána. Így, hogy lebuktunk nem lett volna biztonságos oda visszamenni, ahol Sam lakott. Most ebben az új irodában ülök. Várom a főnököt, aki épp azt intézi, hogy minden rendben legyen Sammal.

- Szóval - jött be hirtelen az ajtón és már le is ült az asztala mögé - jól értelmezem, hogy te annak a házaspárnak a gyereke vagy akiket Sam megölt.

- Igen - feleltem. 

- Nem tudtunk róla, hogy van egy lányuk. Hány éves vagy? - nem tetszik neki, hogy a szüleim ennyi ideig titkoloztak, látszik rajta.

- 18, de már lassan 19 - válaszoltam. - A szüleim nem akarták, hogy tudjon rólam. Nem tudom miért, én még csak azt sem tudtam, hogy nem átlagos tanárok.

- Szóval nem csak előttünk tartottak titokban, hanem még neked sem mondták el az igazat - állapította meg a tényt, amire csak bólintottam. - Most az egyik bérgyilkosomnak meg kéne, hogy öljön téged.

- Samnak? - kérdeztem aggódva, valamiért hirtelen nem izgatott, hogy azt mondta meg kéne ölnie. Csak az hogyha Sam teszi meg abba bele rokkan.

- Természetesen nem - rázta meg a fejét. - Sam nem öl gyerekeket, lehet hogy maga már nem teljesen az, de én mindig is tiszteletben tartottam az embereim elveit. Egy másiknak kéne megölni téged.

- Ha nem tud rólam, akkor nem is kapta meg Sam leveleit sem igaz? - jutott eszembe ez a kérdés.

- Levelek, milyen levelek? - húzta fel a szemöldökét.

- Sam írt magának nem is egy levelet - magyaráztam. - Nem tudom, hogy hova lettek végül, ha nem érkeztek meg vagy van-e róla valami másolat.

- Mindig készít másolat a fontosabb dokumentumokról - elkezdett kutatni, úgy tűnik mindent áthoztak a másik helyről. - Meg is van.

Elkezdte olvasni a leveleket. Az útolsónál tágra nyílt a szeme. Tekintetét hol rám, hol pedig a kezében tartott papírra vette. Miután elolvasta letette maga elé az asztalra, én pedig kérdően néztem rá.

- Erre később vissza térünk, kérem távozzon - szólalt meg végül, anélkül hogy pillantását felemelte volna a levélről.

Nem szóltam semmit csak felálltam és kimentem, ahogy kérte. Mivel még nem ismertem ezt az új házat megkértem az egyik őrt mutassa meg merre van a szobám. El is vezetett oda, majd pedig az ajtó előtt maradt. Talán még mindig egy fajta rab vagyok itt. Ez az új szoba viszont sokkal normálisabb volt, mint az eddigi. Egy pillanatra úgy éreztem, hogy nem egy cellában vagyok. A fal gyönyörű szép lila volt, és tele volt dekorálva. A bútorok nagyon modernek, a szekrnény pedig kivételesen tényleg menő cuccokkal volt tele. Besüppedtem az ágyba, egy pillanatra mindenről megfeledkeztem. Aztán amint lecsuktam a szemem minden borzalmas dolog a felszínre jött. Azonnal felálltam, az őrhöz rohantam, hogy vigyen el Samhez.

A saját szobájába feküdt, de azóta még nem ébredt fel. Szinte az egész teste be van kötözve a vágások miatt. Szörnyű volt így látni. Viszont észre vette, hogy még mindig vérzik, a kötés is olyan lett.