A bérgyilkos szerelme

11.rész Kínzások közepette

Ebben a részben kicsit sok lesz a 18+ dolog. Így ha úgy érzed nem állsz rá készen nyugottan átlépheted. A következő rész elején lesz egy rövid összefoglaló erről.

Sam szemszöge

Azon a napon mikor Lilla elment.

Amint Lilla eltűnt a látóhatárról vissza mentem a házba. Bezártam az ajtót, majd neki döltem háttal. 

- Jól érzi magát főnök ?- kérdezte az egyik emberem.

- Igen jól vagyok - feleltem. - Elmehettek.

Dühös vagyok és szomorú is egyben. Mi van, ha többé nem látom őt. Felmentem az irodámban és teljesen befejeztem az ügyemről a jegyzőkönyv írását. Közben csak rá tudtam gondolni. Elképzeltem milyen lesz, ha visszatér.

***

Már esteledett mikor lövéseket hallotam a földszintről. Rögtön felálltam és abban a pillanatban valaki betörte az ajtóm. Az egész olyan gyorsan történt, hogy még feleszmélni sem tudtam mi történik itt hirtelen. Aztán pedig elájultam. 

Egy cellában ébredtem, kikötözve. A kezeim és lábaim is a falhoz voltak szögelve. Nem értem mi folyik itt és hol vagyok.

- Végre felébredtél - jött be egy alak a cellába. Először nem ismertem fel, de aztán sikerült. Ő is ott volt a megbeszélésen a közvetítővel.

- Te? - kérdeztem kiakadva. - Mégis mi folyik itt? Hol van Lilla?

- Lilla ott van ahol lennie kell - felelte. - Ott ahol mindig is akartuk.

- Mit tettetek vele? - próbáltam elszakítani a kötelet, de lehetetlen volt.

- Végig velünk levelezgetettek - egy őrűlt vigyort villantott az arcán. - Már nagyon régóta követjük nyomon a maguk munkáját. Persze a főnökének fel sem tűnt, hogy alakult itt egy másik mafia szervezet. 

- Mi nem ez lehetetlen - nem hittem a fülemnek.

- Pedig igaz - a vigyora még nagyobbra húzodott. -  A lány most már nálunk van és nekünk fog majd dolgozni anélkül, hogy tudná mit is tesz valójában.

- Nem, nem - még jobban erősködtem. - Engedj el, de rögtön. - Dühös voltam.

- Már nem parancsolsz - kivett a zsebéből egy tört és megindult felém. - Senki nem fog egyikötökért sem eljönni. Nálunk maradsz és addig kínzunk amíg már kívánni fogod a halált. 

Az arcomhoz szorította a tőrt és megvágott vele. Fájt, de alig éreztem a dühtől és a gondolattól, hogy nem tudom mi van Lillával. Aztán elvette a tőrt és kiment.

Órák teltek el, hiába próbáltam szökni nem tudtam. Míg nem újra megjelent, de jött vele még pár ember. 

- Remélem jót pihentél, mert még nem fejeztük be az előbbi játékot - újabb vigyor.

- Ezt nevezed te játéknak? - kérdeztem tőle a szememet forgatva.

Újra elővette a tőrt és a másik két ember is. Mind ketten közelebb jöttek hozzám és az egyik letépte a felsőmet. Ezután a másik elkezdte vágdosni a testemet. A hasamat, a kezemet. A fájdalom elviselhetetlen volt, ordítottam. Ők pedig nevettek rajta. A vér patakokban folyt le rajtam. Bár csak kisebb vágásokat ejtettek a bőrömön mégis olyan mély volt, hogy a türhetetlen volt. Percekig kínoztak mire végre abba hagyták és kimentek.

Hetek teltek el. Minden nap egyre több ideig kínoztak. De muszály volt kibírnom, hogy egy nap újra láthassam Lillát. Ő volt a egyetlen, aki életben tartott. Tudnom kellett mi van vele, de ezek a görények nem mondanak semmit. Hiába kérdezem őket, hogy legalább jól van-e és nem bántják. Semmi válasz sőt olyankor még nagyobb fájdalmat okoznak. A testem tele van sebekkel. Pár napja már csak egy alsó gatyában vagyok ebben a célában. A fájdalom mellett még meg is fagyok. Áldom a szerencsém, hogy a nemi szervem még nem vágták le. Minden alkalommal mikor jönnek elgondolkodom hol akarnak még vágást ejteni rajtam, mert már hely sincsen. Alattam hatalmas vér tócsa, a kötelet pedig szintén átitta már a vér. 

Az éjszaka kelős közepe volt mikor újból megjelentek.

- Remélem készen állsz az újabb élvezetre - szólt gúnyosan.

- Miért is lenne ez élvezet? - kérdeztem elhaló hangon. A torkomon is ejtettek egy pár vágást így alig bírok már beszélni.

- Nekünk az, csak ez számít - mondta még gúnyosabban, majd a torkomhoz helyzete a kést. - De vigyázz a beszéddel úgy látom már nem igazán műnködnek a hangszálaid. - Vigyorra húzta a száját és éreztem, hogy a nyakamon folyik le a vér. Csak azt remélem legalább láthatom még egyszer Lillát halálom előtt.

Lilla szemszöge

Hol lehet? Hova tűnhetett Sam? Csak ezek a kérdések jártak a fejemben miután megláttam, hogy mindenki hallott. Azóta eltelt két nap. Találtam pár jegyzetett Sam irodájában, amiből megtudtam hol találkozott azzal a bizonyos összekötővel. Valamiért az a sejtésem, hogy ő áll a dolgok mögött. Viszont annak idején Sam tényleg igazat mondott, rohadt messze van az a hely. Vittem magammal pár fegyvert, meg kardot is találtam. 

Sokáig tartott mire végre oda értem. Kicsit el is szállt akkor a bátorságom, mert rengetegen voltak. Megálltam egy fa mögött, hogy ne vegyenek észre. Három őr állt a bejárt előtt, három pedig a ház mögött. Találtam egy hangtompítót is, ami most remekül fog jönni. Sosem hittem, hogy bárkit is meg fogok ölni, de úgy tűnik eljött ez a pillanat.

Mély levegőt vettem és neki indultam. Mindkét kezemben egy pisztoly így még azalatt lelőttem a három őrt, hogy észre vettek volna. A ház mögé mentem, de úgy, hogy ne legyek látókörben. Pillanatok alatt lelőttem a hátsó őröket is. Miután már kint nem volt több őr körbe jártam a házat és óvatosan bekukantottam az összes ablakon. Tudnom kell hányan vannak bent mielőtt berontok. Elég sokan vannak bent, többen, mint vártam. Találtam egy nyitott ablakot, ami egy üres szobába vezetett így azon bemásztam. A szoba pont a fő nappali mellett volt és ott voltak eddig legtöbben. Megvártam míg elég sokan elmentek onnan, majd kimentem az ajtón. A pisztoly helyett most a kardokat használtam es villán gyorsan az ott maradtakba szúrtam.

Fél órába telt mire a ház minden őret megöltem. Utána neki álltam megkeresni Samat. Egy cella szerű szobában találtam meg őt két pszichopatával, akik épp kínozták. Berontottam és fejbe lőttem azt a két patkány, akik egyből a földre zuhantak. Odarohantam Samhez, aki ki volt kötözve. Nem volt rajta csak egy alsónadrág és tiszta vér volt. A teste tele volt vágásokkal és már alig élt.

- Sam - próbáltam valahogy észhez téríteni. - Én vagyok az Lilla. Itt vagyok már minden rendben.

- Lilla - nagy nehezen felelmelte a fejét. Rám nézett, majd elmosolyodott. - Hát csak láthatlak, legalább utoljára. - Ezután ismét lehajtotta fejét és becsukta a szemét.

- Dehogyis utoljára - elkezdtem kioldani a kötelet. - Ne hogy nekem meghalj hallod. Nem hagyhatsz itt.

Már majdnem sírtam, mert nem tért magához. Kirohantam és kötszert kerestem az egész házban. Mikor végre találtam vissza futottam hozzá és elkezdtem bekötni a sebét. Hirtelen fegyveresek törtek be a házba és jöttek oda, ahol mi voltunk.

- Fel a kezekkel - mondta az egyik es rám szegezte a fegyverét. Azonnal felálltam és felemeltem a kezem a magasba.

- Ki vagy te? - kérdezte egy öltönyös alak, aki akkor lépett be.

- Lilla vagyok - feleltem.

- Mit tettél? - Samre nézett közben.

- Nem én tettem ezt vele - védekeztem. - Azért jöttem ide, hogy megmentsem.

- Akkor ezeket az őröket te ölted meg? - kérdezte szemöldökét felhúzva mire én csak bólintottam.

- De ki maga? - kérdeztem tőle végül.

- Sam főnöke - vágta rá, majd intett az embereinek, hogy azonnal lássák el.

Nem tudtam mit mondani. Ő a mafia főnök.