A bérgyilkos szerelme

9.rész Utazás az új helyre

Lilla szemszöge

Beszálltam a kocsi hátsó ülésére. A pasi, aki értem jött pedig az anyós ülésre. Integettem Samnak és egyszerűen borzalmas érzés volt itt hagyni. Tudom, annyi rossz dolgot tett, de én mégis bele szerettem és már nem tudom visszafordítani. A sofőr olyan volt, mint nálunk az őrők. Fekete szemüveg volt rajta és semmit nem lehetett látni az arcából. Sokszor hátra fordultam a ház irányába, amíg láttam. Sam végig ott állt és nézte, ahogy távolodok. Csak akkor ment be a házba mikor már eltűntem a látóhatárból. Az út viszont annyira unalmas, egy erdőben megyünk és még csak zenét sem hallgatunk. Mialatt a tájat néztem körülbelül 10 perc alatt el is aludtam.

***

Arra ébredtem, hogy megálltunk. A pasi már kinyitotta nekem az ajtót mire feleszméltem.

- Megjöttünk kisasszony - szólt nekem miután kiszálltam.

- Tessék máris? - értetlenkedtem. - Nem Amerikába visznek?

- De, de - furán nézett - itt csak megállunk úgy értettem. Eltöltünk itt pár napot, mielőtt tovább megyünk Amerikába.

- Miért kell itt maradnunk? - tovább kérdezősködtem, mert még mindig nem értek semmit.

- Mert egyenlőre nem biztonságos repülőre szállnuk - felelte. Már nyitottam volna ki a szám egy újjabb kérdésre, de lecsítitott. - Elég a kérdésekből. Indulás befele.

Bekísért és körbe vezetett, de nem mindenhol, csak azokon a helyeken, amiket szerinte ismernem kell. Majd végül az új szobámba fejeztük be a túrát. Ez a szoba sokkal sívárabb volt, mint az előző. A fal piszkos szürke és ugyanúgy nincs több egy ágynál, egy szekrénynél és egy asztalnál a szobában. A fürdőszoba hasonlóan van megoldva, viszont az is szürke színű és iszonyatosan poros. Az ablakhoz menve elhúztam a sötétítő függönyt. Nem lett sokkal világosabb miatta a szobába, de megteszi. Az ablak előtt ugyanis egy hatalmas fa áll, ami takarja a kilátást. De azt is észre vettem, hogy kivülről egy rács van az ablakon és nem lehet még csak kinyitni se. Bizonyára nem szeretnek szellőztetni. Az asztal fölött van egy tükör, amit csak most vettem észre. Mivel annyi por van rajta, hogy bele olvadt a falba. Najo ezek után már nem várok semmit a szekrénytől. Kinyitottam és ruha az szinte alig volt benne. Ami volt az is szürke egyszerű. Bedöltem az ágyba, mert azt hittem, hogy hirtelen összeesek. Na, de inkább estem volna össze. Amint lehuppantam az ágyra akkora por felhő repült az égbe. Az egész szobát beterítette.

***

A következő jó pár órát azzal töltöttem, hogy takarítottam. Nem bírtam ezt a koszt, ezt a port. Mivel ablakot nem lehetett nyitni így az ajtót nyitottam ki, hogy kimenjen a sok por. Egyszer csak bejött a pali a nyitott ajtón.

- Talán valami baj van, hogy nyitva van az ajtó? - nézett rám furán, amint épp a fürdőkádat takarítottam.

- Nem csak nagy volt a por bent - mutattam a levegőre - és az ablakot nem lehet kinyitni.

- Ja igen ez biztonsági előírás - magyarázta. - Volt már egy pár baleset a nyitott ablak miatt. Mintha máshogy nézne ki a szoba? - körbe fordult és jobban szemügyre vett mindent.

- Nem néz ki máshogy - mosolyogtam. - Csak kitakarítottam. Akkora por réteg volt mindehol, hogy lassan fürödni lehetett volna benne.

- Hát sajnálom -  húzta oldalra a száját. - Nincs sok takarítonk, aki ezzel tud foglalkozni, én meg nem gondoltam, hogy ennyire szarul néz ki a szoba.

- Semmi baj megoldottam - mosolyogtam ismét, majd visszatértem a takarításhoz.

Még egy óra volt mire teljesen kész lettem. Lementem a konyhába, hogy vacsorázzak valamit. Hamar rájöttem itt nincsenek olyan emberek, mint Samnél, akik kaját készítenek nekem. De nem baj ugyanis remek szakács vagyok. Gyorsan összedobtam egy kis tojásrántottát és leültem az étkezőbe megenni.

Miután végeztem elmosogattam magam után és visszamentem a szobámba. Sokkal jobb volt egy tiszta szobába belépni, mint egy porosba. Gyorsan lezuhanyoztam egy levendula illatú tusfürdővel és mivel nagyon elfáradtam a takarításba rögtön le is feküdtem aludni.

***

Már reggeli közben vagyok. Az éjszaka villám gyorsan eltelt. Az ébresztő kávé után felmentem a pali irodájába. Tudom zavaró, hogy nem ismerem a nevét, de nem is érdekel. Marad a pali, illetve pasi megnevezés, mert leszarom a nevét. Már bocs, ha titeket érdekelne. Bekopogtam az ajtaján.

- Ki az? - üvőltötte ki.

- Lilla vagyok - válaszoltam.

- Gyere be - üvőltött ismét, bementem és ő épp a gépét nyomkodta, jelezte üljek le. - Mit szeretnél? 

- Öhm érdekelne meddig maradunk itt - mondtam miközben leültem.

- Nem tudom - felelte tömören.

- Oké - húztam oldalra a számat, kicsit bővebb infora számítottam. - És mégis mit fogok tanulni?

- Tessék? - értetlenül nézett rám.

- Hát a levélben az volt, hogy egy iskolába küldenek - magyaráztam a kérdésem mi voltát. - Szóval mit fogok ott tanulni?

- Ja így már világos - fura volt mintha nem is tudott volna erről. - Olyan óráid lesznek, mint amit a szüleid tanítottak.

- Vagyis? - húztam fel a szemöldököm.

- Vagyis programozást, nyomozást és ehhez hasonló dolgokat - látszik rajta, hogy nem igazán akar ezzel foglalkozni. - Persze ezen kivűl, majd önvédelemre is tanítunk. - Azta az elég hasznos.

- Köszönöm -  mosolyogtam, majd kimentem.

***

Eltelt pár nap, ami alatt önvédelmet tanultam. Leginkább egyedül. Majd egyszer csak megjelent a pali a szobám előtt, hogy készülődjek, mert tovább megyünk. Kimentünk a hátsó udvarra, ahol egy helikopter várt ránk. 

Az egész út egyszerűen hihetetlen volt, soha nem utaztam még repülve. Az óceán pedig egyszerűen varázslatos volt. Rengeteg időbe telt mire megérkeztünk, több órába. Amikor végre leszálltunk azonnal elindultam befelé és rögtön két dologra lettem figyelmes. Egy volt egy hatalmas ajtó a folyosó végén, amire felhívták a figyelmem, hogy tilos bemennem. A másik pedig, hogy nem voltak diákok.

- Hol vannak a diákok? - néztem rá furán. - Ez nem egy iskola?

- De csak itt máshogy van a tanév - magyarázta. - Senki sincs bent mivel ilyenkor nincs tanítás. Mindenki otthon van a családjával, ez mindig így van a melegebb hónapokban. Te neked is csak azért kell itt lenned, mert nem tudunk máshol szállást adni neked.

- Értem - bólintottam, majd felmentem az új szobámba.

Ez már valamivel jobban nézett ki és világosabb is volt. De csak, mert fehér volt a fal. Az ablak el volt homályosítva nem lehetett kilátni rajta, és persze ezt sem lehetett kinyitni. Na de egy ilyen hosszú út után muszály aludnom.