A bérgyilkos szerelme

14.rész Nem megyek sehova

Lilla szemszöge

Én nem is értem mi jött rám tegnap este. Hogy keveredhettem egy ilyen szituációba? Korán reggel előbb felkeltem, mint Sam és csak azon tudtam gondolkodni, ami a fürdésnél történt. Más is kínosnak érezné most magát? Egyátalán, hogy jutott eszembe ez az ötlet. Egyáltalán nem tartom most jó ötletnek, hogy megvárjam még felébred. Nem tudnék vele beszélgetni. Óvatosan kiszálltam az ágyból, hogy ne ébresszem fel. Átmentem a szobámba, ahol kiválasztottam magamnak egy ruhát. Egy farmer nadrág, fehér rövid poló, szinte már has poló. Megigazítottam a hajam és fújtam magamra egy kis levendula illatú parfümöt. Egy áfonyás szájfényt finoman felkentem az ajkamra és kihúztam a szempillám. 

Miután végre elkészültem elindultam a kert felé. Ebben az új házban még egyátalán nem voltam odakint. És örültem is, hogy így döntöttem. A kert gyönyörű volt, szebb, mint a másik. A különböző virágok illata szállt a levegőben és keveredett egymással, ami egy egészen varázslatos illatot hagyott maga után. Szerencsére magammal hoztam egy könyvet így leültem a kertben lévő egyik padra.

Annyira belemerültem az olvasásba, hogy órák teltek el. A nap már magasan járt, dél is elmúlhatott. A hasam pedig kezd ételért könyörögni. Már csak pár oldal volt abból a fejeztből, amit olvastam ezért úgy döntöttem mielőtt elmegyek ebédelni még befejezem. Az utolsó soroknál jártam, de hirtelen cipő kopogást hallottam. Felemeltem a tekintettem a könyvből és megláttam a főnököt.

- Szervusz - köszöntött - igazán szép napunk van nem, de bár?

- Igen nagyon szép - mondtam mosolyogva - kellemes a kint létre.

- Nem zavarj, ha leülök? - kérdezte mire én megráztam a fejem. Leült mellém a padra és szippantott egy mély levegőt a friss virágok illatából. - Szóval úgy láttom, hogy elég közel kerültetek Sammal.

- Igen, ami azt illeti - feleltem. - Talán valami gond van vele?

- Nem dehogyis - védekezett - csak nem akarom, hogy fájdalom érje. Tudod régen mielőtt főnök lettem én i bérgyilkosként kezdtem. Volt egy gyönyörű barátnőm, nála jobban senkit nem szerettem. Tudta, hogy mit dolgozom viszont ő ki akart belőle maradni így sosem jött velem a bevetésekre. Egyszer aztán több héten keresztül oda voltam egy ilyen ügy miatt. Mire haza értem ő már nem élt. Megölték miattam és nem voltam ott, hogy megmenthessem.

- Nagyon sajnálom - lesütöttem a tekintettem - nem lehetett könnyű.

- Borzalmas érzés volt - mintha egy elfolyott könnycseppet láttam volna a szemében, szerintem sose látta őt így még senki. - A szívem darabokra tört a fájdalomtól és képtelen vagyok már bárkit is szeretni. Nem akarom, hogy Sam is így érezzen amiatt, mert elveszít téged.

- Nem fog elveszíteni - a főnök a vállamra tette a kezét és belém folytotta a szót.

- Sok ellenségünk van Lilla - egyenesen a szemembe nézett, hogy tudatosítsa velem mondanivalóját. - Sam nem fog tudni mindenkitől megvédeni, lesz egy pillanat amikor csak nem figyeltek és vége lehet az életednek.

- Igazán megnyugtató, hogy Sam érzései miatt aggódik azért pedig nem, hogy meghalhatok - kicsit felhúztam magam rajta és lelöktem a vállamról a kezét.

- Természetesen a te életedért is aggódok - mondta a szemét forgatva - épp ezért lenne jobb, ha tovább állnál és nem maradnál itt.

- Tessék?! - dühönben felpattantam a padról. 

- Mindketőttöknek jobb lenne - mondta miközben ő is felállt. - Sam nem szenvedné még annyit, ha most elmennél és te is életben maradnál.