A bérgyilkos szerelme

5. rész Mindent érte

Lilla szemszöge

Majd megfagytam, ezért hallgattam Samra. Kerestem egy kényelmes ruhát, amit a fürdés után felvehetek. Az eddigi ruhám nagyon hideg és nem is szeretem, ha kétszer van rajtam egy darab. 

Az új ruhát kikészítettem az ágyra, mint az előbb. Majd bementem a fürdőbe és engedtem egy kád forró vízet. Mikor beszálltam először beleborzongtam a melegségbe. Órákat töltöttem benne, jól esett. A víz felmelegített kivülről és belülről is. 

Miután végeztem magamra, illetve a hajamra csavartam egy törölközőt. Kimentem a ruhámét, de iszonyatosan megilyedtem. Az a férfi állt a szobám közepén, akivel legelöszőr is találkoztam. Ösztönből a törölközőhöz nyúltam, mintha leakart volna esni. 

- Na mi az cica - szólalt meg és közben elindult hozzám. - Csak nem szégyenlős vagy? - kérdezte gúnyos mosollyal. Hátrébb léptem, de rögtön a falba ütköztem. Nem tudtam tovább hátrálni.

- NE gyere közelebb - kiabáltam rá. - Egyszer már mondtam, ez nem változott. - Nem foglalkozott vele, csak közeledett még jobban hozzám.

- Majd változni fog - a mosolya még gúnyosabb volt. 

Már egész közel jött hozzám. Az egyikkel kezével lefogta a szabad kezem. Próbáltam kiszabadítani, de esélytelen volt. A másik kezemmel még mindig törölközőmet szorítottam, így mivel egyik kezemmel sem tudtam védekezni ő szinte azt tudta tenni, amit akart. A szabad kezével megragadta a torkom, szorította, de csak pont annyira, hogy amiatt ne tudjak szabadulni. Miközben egyre erősebben nyomott a falnak a száját az enyémre tette, ellenkeztem. 

Szenvedésem közepette csak egy lövést hallottam. Éreztem ahogy az előttem álló férfi enged a szórításából majd a földre zuhan. A hátán egy hatalmas vérfolt volt. Felnéztem és az ajtóban ott állt Sam, a kezébe fegyvert tartott, aminek végéből még füst szállt ki. Leeresztette a pisztolyt és elindult a férfihez. Felemelte és kivitte a szobából. Visszazárta az ajtót.

Sírva zuhantam a földre, még sosem láttam senkit halottan, de ha ő nincs itt ki tudja mi lett volna ennek a vége. Elengedtem a törölközőmet, már úgy is sincs senki. A két kezembe temettem az arcomat és csak sírtam. Mikor végre sikerült összeszednem magam felöltözem és lefeküdtem aludni. 

Sam szemszöge

Az erdő egy távoli részén égettem el a hullát. Nem tudom mit gondoljak, mit érezzek. Tombol bennem a harag, a megbánás, a szomorúság, a csalódottság. 

Percekig néztem a tűzet, egészen addig amíg el nem aludt. Gondoltam rá, hogy fel kéne mennem Lillához, hogy megnézzem, hogy van. De aztán rájöttem a legkevésbé sem kiváncsi rám. A hold már magasan járt az égen így felmentem aludni.

*Másnap*

Késő délelőttre megbeszélést hívtam össze. Amint pedig mindenki megjött elkezdtem a beszédet. 

- Nem véletlenül hívtalak ma össze titeket - kezdtem bele. - Tegnap belekényszerültem egy kényelmetlen helyzetbe. Tudnotok kell a saját emberimet nem szoktam meggyilkolni. De figyelmeztetek közületek mindenkit. Ha még egyszer valaki hozzá ér a lányhoz, vagy csak rá mer nézni,rá mer gondolni, akkor úgy jár, mint az az őr. 

Láttam mindenkinek a szemében a meglepedtségett és a félelmet. De legalább megérették. Aztán megláttam őt, mindent hallott abból, amit mondtam. Nem tudom mit keresett kint a szobából, de legalább egy őrrel volt és most el is indult vissza. Utána mentem és követtem a szobájába.

- Lilla - szóltam hozzá, ő pedig az ablaka mellett állt meg, de nem nézett rám. - Hogy érzed magad?

- Értékelem, hogy megvédtél, de... - megállt, majdnem sírva fakadt.

- Bizonyára nem volt könnyű látni egy halott embert. Még sosem volt ilyenben részed igaz? - Megrázta fejét és kicsordult egy csepp könnye. Közelebb sétáltam hozzá. - Tudom, hogy nem lehetett könnyű végig nézni egy ember halálát. De muszály volt. Bántani akart téged.

Nem tudom mi futhatott végig az agyán, talán az, hogy mit is akart tőle az őr, de végül sírva fakadt. Magamhoz öleltem és próbáltam nyugtatni. Elöszőr nem engedett nekem, de végül megnyugodott és az ölemben álomra hajtotta a fejét. Bizonyitott tény, ha az ember sír könnyen elalszik még akkor, ha nem fáradt. Beraktam az ágyba és egy ideig néztem ahogy alszik. Olyan békés és kellemes, még mindig nem értem mi ez az érzés. De tudom, hogy nem esne jól neki, ha megtudná bámulom őt. Így hát kijöttem. 

Visszamentem az irodába és dolgoztam tovább a feljegyzésemen. Még mindig nem tudtam mit irni, de most végre el tudtam kezdeni. Már esteledett, de még nem fejeztem be. Elmentem és lezuhanyoztam. Miután végeztem kopogtak az ajtón.

- Ki az? - ordítottam ki az ajtón.

- Lilla vagyok - amint meghallottam gyöngéd hangját már nyitottam is az ajtót. Mögötte ott állt az őr, aki idekisírte. Intettem neki, hogy elmehet.

- Gyere be - betért majd leült az ágyra. - Minden rendben? - Amint megkérdeztem meg is bántam, mert lehajtotta a fejét. - Sajnálom, nem gondoltam komolyan. Nyilván semmi sincs rendben.

- Nem nincs - mondta és láttam, hogy megint a könnyeivel küszködik. Leültem mellé az ágyra. - Nem bírom, túl sok ez nekem. Én erre nem készültem fel. 

- Erre nem lehet felkészülni Lilla - az álla alá tettem az ujjam, hogy felemeljem a tekintét és végül a szemébe nézzek. - Lilla én ígérem neked nem hagyom, hogy többé bárki is bántson. - Letöröltem az arcáról a könnycseppeket.

- Kérhetnék tőled valamit? - a szeme olyan volt, mint egy aranyos kölyök kutyáé.

- Persze - mondtam és mosolyra húztam számat.

- Ne ölj meg több embert miattam - meglepett, amit mondott.

- Nem miattad tettem - értetlen fejet vágtam.

- De, de miattam - lehajotta a fejét, nem akart a szembe nézni. - Megölted, hogy engem megments. - Nem tudom meg magyarázni, de dühös lettem. Hogy mondhat ilyet. Elvettem róla a kezem és felálltam.

- Nem értem - mondtam és feléfordultam. - Ha bajba kerülsz igenis teszek ellene. - A kezébe temette a fejét. Rossz érzés volt így látni. Visszasétáltam hozzá és leguggoltam elé. A kezemet pedig a lábára tettem. - Ha ez neked ennyire fontos, akkor figyelek rá. 

Megöleltem, ő pedig a nyakamba hajtotta fejét. Ezután két kezembe vettem szép kis arcát és a szemébe néztem. Az arca még mindig könnyes volt. Olyan rossz így látni. És végül olyat tettem, amire még én sem számítottam. Megcsókoltam. Ekkor jöttem rá mi is történik éppen. 

Beleszerettem.