A bérgyilkos szerelme

4. rész Az igazság

Lilla szemszöge

Jelenleg ebben a komor szobában ülök. Alig van itt pár dolog, csak a legfontosabbak. Van ablak, de nem lehet kinyitni. Amúgy sem akartam volna megszökni. Értelmetlen lenne. Hova mehetnék? A szüleim meghaltak, mert ő megölte őket. Újabb sírógörcs fogott el. Az este alatt ez nagyon sokszor megtörtént, aludni sem tudtam.

Az egész estét azzal töltöttem, hogy gondolkodtam. Valamit ki kell találnom. Ez a férfi, akiről semmit nem tudok csak annyit, hogy bérgyilkos. Azt mondta a főnökére vagyok bízva. Egy ismeretlen alak dönt a sorsomról. Mi lesz, ha úgy dönt, hogy meg kell ölni engem? Egyre idegesebb lettem és egyre jobban féltem. 

Mire feleszméltem a gondolataimból, már hajnalodott. Ekkor vettem észre, hogy nem aludtam. Viszont van egy szekrény a szobába, felálltam, hogy megnézzem. Meglepetésre tele volt jobbnál jobb ruhákkal. És újnak tűntek. Kellemes illatuk volt, levendula és citrus. Kiválasztottam egyet, amibe átöltözök. Egy sötét kék farmer nadrága esett a választásom, és egy pólóra, ami rögtön megtetszett ugyanis farkas volt rajta. Letettem a ruhákat az ágyra egymás mellé. Találtam még egy kék csipkés fehérneműt, illetve egy fekete sport cipőt is.

Bementem a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Bele gondolva egy teljes napon át nem fürödtem. Fúj. Nem volt még rossz szagom, de nem szeretem a hanyagságot. Megfürödtem, megmostam a hajam. Gondoltam, ha már nem csinálhatok semmit, akkor erre fordítom az időmet. Nem siettem, a lehető legjobban kihasználtam az időmet. Szerintem vagy két órát eltölthettem bent. Miután pedig végre kijöttem felkaptam magamra a kikészített ruhát.

Pár percig ültem az ágyon, bámultam az ajtót. Éhes voltam, de hogy jellezem, ha be vagyok zárva. Délelőtt 11 óra volt. Nem láttam más módot, mint sem, hogy kikopogtam az ajtón. Hátráltam és benyitott egy pali.

- Mi az? - kérdezte lekezelően.

- Éhes vagyok - válaszoltam. Ne ítéljetek el, de szerintem kiskutya szemet is vágtám mellé.

- Oh rendben - forgatta meg a szemét. - Maradj itt mindjárt hozzunk neked enni.

Azzal visszazárta az ajtót. De jó még csak ki sem választhatom mit akarok enni. Visszaültem az ágyra és vártam. Fél óra múlva visszatért a pali egy tálca kajával  kezében. Letette a szobában lávő asztalra, majd kiment. Igazi 3 fogásos ebédet kaptam. Levesnek volt egy tál sima húsleves. Igazából nem vagyok leveses, de ez az egyetlen, amit meg tudnék enni. Másodikra kukoricás, borsós rizs és mellé 2 szelet rántott csirkemell. Nem valami egyedi, de nem is vártam többet. Deszertre kaptam egy lekváros palacsintát, ami meglehetősen finom volt. Pedig lekvár terén még válogatósabb vagyok.

Az ebéd nagyon laktató volt. Lefeküdtem az ágyra, hogy leülepedjen a kaja. Aztán rájöttem, hogy megint nem tudok mit csinálni. Odasétáltam az ablakhoz és kinéztem. Tegnap már este volt mire idejöttünk. Nem láttam semmit. De hát most se nagyon. Mármint a ház egy erdő közepén van. Az erdő meg olyan nagy, hogy nem látom a várost, még csak a horizonton sem. A szoba ablaka a lakás elejére nyílt. Így pont láttam, ahogy egy kocsi megérkezett. A bejárti ajtó előtt egy nagyon hosszú kocsi beálló volt. Több autót is láttam, mind márkás. Túl magasan voltunk, ezért nem tudtam kivenni kiment ki köszönteni a jövevényt. Ahogy számoltam körülbelül a harmadik vagy negyedik emeleten lehet a szobám. Még láttam az idegen vendéget mielőtt bejöttek volna és eltűntek előlem.

Sam szemszöge

Egész este forgolódtam, csak ezen a helyzeten járt a fejem. Nem nyugtatott meg a tény, hogy még nem kaptam választ a főnöktől. Az asztalomnál ülve, cigaretát szívva és sört szürcsölve merültem el gondolataimban. Mindig készítek jegyzőkönyvet a bevetéseimről, de ez most sokkal nehezebb. Nem tudom, hogyan is kezdjek neki. Kopogás ébresztett fel elmerülésemből.