𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐙𝐡𝐨𝐧𝐠𝐥𝐢 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

Melanie266 kérésére. Elnézést, ha eltér kicsit a karaktere...^^' Azért remélem tetszeni fog!

"Megölelsz?"

Minden ember életében előfordul, hogy egy nap sokkal húzósabbá válik, mint azt tervezte az ember, ha egyáltalán tervezte. A mai napon Ambernek és Chongyunnak is segítettél, utóbbi barátoddal azonban egy kincsvadászok által felállított csapdába léptetek. Mire feleszméltetek, már körbe voltatok kerítve, minden irányból, s mivel már mindketten a határaitokat súroltátok, fogalmatok sem volt, hogy mit tegyetek most.

Eközben a barátod, akivel ugyan csak néhány hónapja jöttetek össze, a lakásában üldögélt. Nem tagadhatta, hogy olyan tízpercenként mindig megnézte a falon levő, pontos időt mutató órát, ugyanis megbeszéltétek, hogy ma te mész át hozzá, mivel legutóbb ő volt nálad. Délután háromkor kellett volna megjelenj az ajtaja előtt, a szokásos mosolyoddal, amit annyira szeret benned, s a vidám hangoddal, ami mindig képes lenyugtatni őt, azonban amikor már négy órát mutatott az óra, s Zhongli elképzelni sem tudta, hogy hol vagy, úgy döntött, elindul hozzád.

Út közben viszont felfigyelt valamire, ez pedig nem volt más, mint a szeme sarkában felvillanó, hatalmas kard. Mikor a fegyver elérhette volna őt, ezzel akár súlyos kárt is téve benne, megfordult, s egy lazább csapással a földre terítette a fiút, akin nagyon úgy látszott, mintha kincsvadász lenne. A férfi agyában egyből átsuhant a legrosszabb dolog, ami miatt nem jöhettél hozzá, s ennek következményeképpen a legközelebbi falhoz szorította a fiút, aki addigra éppen hogy csak magához tért az előző ütés után.

-Hol van?-Csupán ennyit mondott. A fiú, akit nyakánál fogva tartott a szilárdan álló falhoz, kinyöszörgött egy "M-Miről beszélsz...?"-et, mire a férfi összeráncolta a szemöldökét. Közelebb hajolt a vele szemben levőhöz- Nem kérdezem meg még egyszer.

-A...Arr...A szikla...-Mutatott jobb oldalra erőtlenül, mire Zhongli egyből elengedte őt. Egy utolsó, lesújtó pillantás után rögtön útnak eredt. Tudta, hogy a kincsvadászok nem véletlenül küldték érte az egyik emberüket, s nem volt titok a kapcsolatuk sem [Név]-vel. Gondolta, hogy a tervük az volt, hogy a lányt fogják csalinak használni, de ez ebben a pillanatban nemigen érdekelte.

S úgy is volt, ahogyan ő azt a fejében is megjósolta. Elrejtőzött az egyik nagyobb szikla mögött, és kilesett mögüle. Bár kívülről nem látszódott, de ereiben mérhetetlen harag gyűlt össze, ahogy sajnálatos módon bebizonyosodott, hogy tényleg elkaptak téged. Jobb oldaladon, ugyanúgy mint te, megkötözve ült a kékes hajú fiú, akinek egyik szemén éktelenkedett egy lila folt, s ruhája itt-ott meg volt tépve. Nem tagadhatta, hogy rendesen ellátták a baját, de veled sem bántak kegyesebben. Fel akarták dühíteni Zhonglit, ezért szinte mindent megtettek, s ennek következményeképpen ültél remegve a földön, alig bírva megmozdulni a fájdalomtól, ami átjárta az egész testedet.

-[Név]...Sajnálom, hogy...N-Nem tudtalak meg...védeni...-Motyogta Chongyun- Te sok-kal több ütést kaptál mint én..

-Ne mondj ilyet, nem tehetsz róla...-Suttogtad vissza.

A következő pillanatban hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, s mire kettőt pisloghattál volna, a levegőből egy hatalmas kőtorony ereszkedett le, pontosan az ellenség fejére, akik őrjöngve kezdtek el menekülni, de már túl későn. Egész Mostandt beleremegett az ütközésbe, s míg ez a támadás leterítette a vadászok háromnegyedét, addig Zhongli fénysebességgel győzte le a többieket közelharcban.

-Z-Zhongli...-Suttogtad, miközben érezted, hogy a látásod egyre homályosabbá válik. A fájdalom össze-vissza cikázott az egész testedben, és már alig bírtad nyitva tartani a szemeidet, ez pedig azonban a férfit is megrémítette. Nem gondolta volna, hogy ennyire mély sebeket s ilyen fájdalmas zúzódásokat szereztél, s azonnal eléd is sietett, hogy megnézzen.

-[Név]...-Mondta úgy, hogy csak te halld meg-Nem lesz semmi bajod. Chongyun?-Nézett a fiúra, aki ekkor vette le a szoros kötelét, amit a férfi segítsége miatt tudott csak megtenni.

-Vidd, gyorsan.-Biccentett- Én megleszek.

Csak bólintott, majd felállt, téged pedig menyasszonyi pózban felemelve rohant a városba, hogy ellássa a sérüléseidet. Bár tudta, hogy sérüléseid nem halálosak, a szíve őrülten dobogott a mellkasában, azon imádkozva, hogy bárcsak máshogy történtek volna a dolgok. Hogyha nem mentél volna el arra a küldetésre, akkor biztos, hogy nem estetek volna csapdába, és most együtt csinálhatnátok akármit, amit csak szeretnél, az ő házában. De nem így történt...

///

-Felébredtél?-Hallottad meg Zhongli hangját, aki egyből észrevette, mikor végre kinyitottad a szemeidet. Már javában sötétedett, az utcák pedig némaságba burkolóztak, mindenki az ágyában pihent, és nyugovóra tért, azonban a férfi nem tudott. Nem, amíg nem tudott téged tényleges biztonságban, márpedig ezt nem tudta addig meg, ameddig fel nem keltél.

-Zhongli...-Mosolyodsz el halványan- Sajnálom...

-Ne foglalkozz vele. Nem tehetsz róla. -Rázza meg halványan a fejét, majd feláll, és közelebb hajol hozzád- Örülök, hogy jól vagy már.

-Figyelj...

-Hm?

-Tudom, hogy nem igazán szereted, de...-Nézel bele mélyen a szemébe, már annak a gondolatától is elvörösödtél, amit kérni fogsz tőle- M-megölelhetlek? Hosszú volt a mai nap...

-Az biztos. -Sóhajtja, a szemeiben egy pillanat erejéig meglepődést fedezhetsz fel, de ez rögtön el is száll. Minden további szó nélkül befekszik melléd az ágyba, és feléd fordul. Óvatosan hozzád ér, s húz közelebb magához, így arcod mellkasába fúródik, s megérzed csábító, nyugtató illatát. Karjait hátadra teszi, míg arcát nyakadba fúrja, levegővételétől libabőrössé válsz. Jelenléte miatt teljesen megnyugszol, teste melege miatt pedig egyre nehezebbnek érzed a szemhéjadat, aminek következtében pedig pár pillanat múlva álomra hajtod a fejedet.

-Köszönöm...-Suttogod még utoljára, mielőtt teljesen el nem érne téged az álom. S bár Zhongli is tudja, hogy ezt már nem hallhatod, ajkai közül önkéntesen távoznak gondolatai.

-Itt vagyok. Itt leszek, örökké.