𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐗𝐢𝐚𝐨 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

kixx__ kérésére, remélem tetszik!!:3

"Rémálom"

-[Név]...[Név]...

Xiao halk hangjára nyitottad ki a szemeidet. Nem tudtad, pontosan mennyi lehetett az idő, azonban az, hogy amint kinéztél az ablakon láthattad, hogy az égbolt még bőven fekete volt elég információt adott számodra ahhoz hogy tudd, még bőven éjszaka volt. Átvezetted tekintetedet a vállad felett, hogy megnézd, a fiú ébren van-e, s mikor a beszűrődő holdfény miatt megláthattad lecsukott szemeit, melyeket néha összehúz, rögtön sejtetted, hogy bizony Xiaonak rémálma van.

-Xiao...-Suttogod, majd óvatosan odafordulsz hozzá, azonban a fiú továbbra sem ébred fel, hiába szólítod őt a nevén. Látod, hogy a fejét ide-oda rántja, mintha csak valami szörnyűség történne az álmában, amit semmiképpen nem akar átélni- Xiao...Kelj fel...!

-Ne...Ne menj el...-Suttogja, a hangja olyan elhaló, olyan sebezhető, amilyennek még talán sosem mutatta magát a valóságban. A szíved összeszorul, ahogy meghallod, megpillantod Xiao ezen oldalát.

-Xiao, kelj fel.-Szinte nem is gondolkozol, amikor az arcához teszed a kezedet, és végigsimítasz bőrén. Azonban ekkor kipattannak a szemei, és rögtön a kezedhez kapja sajátját- Semmi baj. Én vagyok.

Aranysárga szemei ijedten villannak meg a holdfényben. Mikor feléd pillant, egy másodperc erejéig élesen szívja be a levegőt, majd mintha csak megnyugodna valami miatt, lassan kifújja azt, de kezedről továbbra sem veszi le a sajátját, sőt, mintha csak jobban rászorítana, mintha csak egy biztos pontot keresne, mintha csak teljesen meg akarna győződni arról, hogy itt vagy, vele. 

-Rossz álom? -Suttogod, úgy döntve hogy nem szólalsz meg ahhoz kapcsolódóan, hogy milyen erősen szorítja a kezedet. Mielőtt válaszolna, mintha csak észbe kapna, leveszi ujjait kezedről. 

Csak bólint, nem szól egyetlen egy szót sem, neked pedig nem is kell több. Közelebb kúszol hozzá, majd halkan megszólalsz.: 

-Tudod, hogy előttem nem kell mutatnod folyamatosan az erős oldaladat. Gyere ide.-Mosolyodsz el halványan, együtt érzően, Xiao pedig néhány másodperc erejéig csak szótlanul mered bele a szemeidbe, miközben a mellkasában hevesen dobogó szívét próbálja lenyugtatni. 

A következő pillanatban óvatosan derekadra helyezi egyik kezét, majd a hátadra simít, s így közelebb húz magához téged, egészen addig, ameddig fejed nem találkozik a mellkasával. Az állát fejed búbjára helyezi, s bár te nem láthatod, de íriszei lassan csillogni kezdenek.

-Köszönöm.-Suttogja -Soha...Nem akarlak elveszíteni.-Ahogy kimondja ezt a négy szót, egy könnycsepp jelenik meg egyik szeme sarkában, s mivel nem látod az arcát jelen pillanatban,  meg van könnyebbülve.

-Nem fogsz.-Válaszolsz, miközben viszonozod az ölelését- Mindig itt leszek, veled. Rendben? 

Már tudtad, hogy valószínűleg miről álmodott, ezért is nem is kérdeztél rá az álmára. Másrészről viszont nem is akartad őt faggatni, hiszen úgyis elmondja, hogyha szeretné.

-Szeretlek...-Szorít jobban magához, miközben érzed, ahogy a lélegzetvétele egyre lassul, mígnem el nem éri a nyugodtságot. Ekkor mélyen beszívod az illatát, s már megszólalnál, amikor meghallod, hogy még egy utolsó "Szeretlek"-et elmotyog, immár valószínűleg félálomban.

-Én is szeretlek.-Suttogod vissza, s megvárod, amíg a fiú mély álomba szenderül, ezúttal rémek nélkül. Ezután pedig te is lehunyod a szemeidet, és csatlakozol hozzá.