𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐂𝐡𝐢𝐥𝐝𝐞 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

AitanaCloudwood kérésére, remélem tetszik!

"Sebek"

-Hol van már ez az idióta...?-Motyogod magadban, a hűvös szél bele-bele kap a hajadba, ezzel táncra hívva tincseidet. [Sz/Szín] színű szemeid irritáltan néznek lefelé, a hatalmas hegyről, mely találkozóhelyként szolgál számodra és egy bizonyos fiú számára. Aki amúgy már késik. Nem is kicsit. Már vagy háromnegyed órája vársz rá. És ezért meg fogja kapni a büntetését.

De először is, ahhoz végre meg kéne érkeznie. 

-Nem érek rá egész nap.-Mellkasod előtt összefonod karjaidat, íriszeid megvillannak, amikor megpillantasz a hegyre vezető úton felbukkanni egy ismerős alkatot- CHILDE, VONSZOLD MÁR FEL A SEGGEDET, NEM ÉREK RÁ!-Kiáltasz rá, mire a fiú csak elneveti magát. Nem hallod, illetve alig látod az arcát, de tudod, hogy nevet, mivel tarkójához tette a kezét. Mindig ezt csinálja, és ezt de pontosan tudod.

Tikkel a szemed, miközben végignézed, ahogy Tartaglia végre felkászálódik a tetőre.

-Ajánlom, hogy jó ürügyed legyen arra, amiért ennyire megvárat- Nem mondod végig a mondatot, mivel meglátod a karjain húzódó sebeket, amiken látszik, hogy még frissek. Mikor arcára pillantasz, lilás foltok köszönnek vissza, a szokásos mosolya mellett- Idióta...-Motyogod- Mi történt veled?

-Ugyan, csak elbántam azokkal, akik rosszat mondtak az én [Név]-emre.-Neveti el magát újból, azonban mikor meghallod, alig hallható szisszenését, megfogod az ujjai végét -ugyanis csak ott ép a bőr- majd lehúzod a legközelebbi, nagyobb kődarabra, hogy oda üljön le. Szerencséjére gyógyító vagy, szóval azt aktiválva, elkezded ellátni a sebeit. Mellé ülsz, majd kezelésbe is veszed.

-Olyan hülye vagy. Mondtam már, hogy nem kell azokkal foglalkozni.-Morgod, szemmel láthatóan a fiút nem nagyon érdekli a beszólásod, inkább foglalkozik azzal, hogy mit csinálsz vele. Ugyanis eddig még nem volt rá alkalom, hogy a sebeit elláttad volna, mindig arra hivatkoztál, hogy "Ha voltál olyan hülye, hogy verekedésbe keveredj, akkor vállald a következményeit is." Ugyanis egyáltalán nem szeretted, hogyha a körülötted levők harcba keverednek. Nem akartad, nem tudtad volna elviselni, hogyha valakinek baja esik. Főleg annak, akit szeretsz.

Ahogy Childe végignézett rajtad, most az egyszer teljesen komoly tekintettel, megpillantotta azt, hogy összepréselted az ajkaidat, és hogy valójában mennyi aggódás is van a szemeidben.

-[Név]-chan, csak nem aggódsz értem?~-Jelenik meg halvány mosoly az arcán, azonban te nem szólsz egy szót sem- Mi a baj?- Hajol picit közelebb.

-Kész vagy. Miért akartál találkozni velem?-Váltasz témát fejedet egyszer megrázva, majd felállnál a helyedről, azonban mikor ezt a fiú meglátja, a csuklódra helyezi kezeit, majd lehúz magához. 

Csak annyit érzékelsz, hogy a kellemes illata már sokkal, de sokkal közelebb van, s mikor fejed mellkasának ütközik, meghallod a szíve nyugtató dobogását. Azonnal pír szökik az arcodra. 

-[Név]-chan, mi a baj? -Szorít jobban magához téged, karjaival teljesen átölel -Valaki bántott?- Remeg meg kicsit, azonban te megrázod a fejedet.

Mély levegőt veszel, majd kiereszted azt, olyan lassan, amennyire csak lehet, hogy ezzel is időt nyerhess magadnak. 

-Tudom, hogy mindig fejlődni akarsz...De nem bírom nézni, ahogy ártasz magadnak.-Motyogod, a fiú szemei elkerekednek -Nem tudok végignézni a sebeiden. Nem akarom, hogy fájjon...Sajnálom, hogy eddig nem segítettem...De nem bírom, amikor azzal jössz hozzám, hogy sebes vagy...

-[Név]...

-Tudom, hogy ez ezzel jár...Hogy az erődnek számos hátránya van. Tudom, hogy téged ez éltet igazán. Tudom, hogy minél erősebb akarsz lenni. És, hogy ez sebekkel jár. Szerinted miért nem akartam eddig begyógyítani őket?-Pillantasz a teljesen lesokkolt arcára- Azt hittem, hogy egyszer megelégeled azt, hogy minél több karcolás van rajtad. Hogy befejezed, legalább egy időre.

-Hé,hé, hé...-Szólalt fel halkan, majd némi tétovázás után, a fejed tetejére rakta a sajátját. Mindkettőtök szíve ezerrel dobogott, és leírhatatlan melegséget éreztetek egymás közelségétől. A fiú halványan elmosolyodott, amit természetesen te így nem láthattál, attól pedig, hogy nem mondott semmit sem, azt hitted, hogy megharagudott rád.

-Sajnálom, nem...Nem akarlak megfosztani semmitől...Tényleg, csak...-Childe lassú mozdulattal a nyakadhoz hajol, majd lágy puszit nyom az ottani bőrre. Eláll a szavad, főleg, mikor legközelebb két tenyere közé fogja az arcodat, így megláthatod csillogó szemeit.

-Én sajnálom, hogy aggódnod kell miattam.-Suttogja -Ezentúl jobban fogok vigyázni magamra, rendben?

Észre sem vetted, hogy könnyezni kezdtél, csak, amikor elhomályosodott a tekinteted, a fiú pedig eltörölte ujjaival a lefolyó, sós cseppeket. 

-Jó...-Csak ennyit bírsz kinyögni.

-Sajnálom. Tényleg.-Összeilleszti az orrotokat, hüvelyujjával lágyan simogatja arcodat- Nagyon szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek...-Motyogod, belevörösödve mondandóba, ami kicsal a fiúból egy lágy kuncogást, majd ajkait a tiedre nyomja. Mikor észreveszi, hogy viszonoztad csókját, csak jobban elmerül ajkaidban, és egyik kezével tarkódnál fogva húz közelebb magához. 

Azon a napon, a hegytetőn ülve csattant el mindkettőtök első csókja.