𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐊𝐚𝐞𝐲𝐚 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

alexandra19990645 kérésére, remélem tetszik!:)

"Jeges kaland"

-Kaeya, biztosan megbírkózól ezzel a feladattal, egyedül?

Jean óvatos tekintettel emelte fel a férfi felé a fejét, miközben a kezében levő tollhegy pillanatra megállt a hófehér lap felett. A szobába, csak ketten voltak, ő illetve a helyettese, a sötét hajú férfi, aki ebben a pillanatban elmosolyodott a nő kérdésén, és állához meleve egyik kezét, bólintott válaszként.

-Ez csak természetes. Indulok is akkor.

-Rendben, sok szerencsét.

Az út Dragonspineba hosszú volt, de erre fel volt készülve. Ahogy egyre közelebb ért a fagyos területhez, egyre nagyobb és hűvösebb szélhullámok ölelték körbe a testét, melynek következtében, a hideg tél határán állva, mielőtt bement volna, gondosan megdörzsölte karjait.

"Szóval erre van a dolog, amit Jean mondott..."-Gondolta, ahogy felpillantott az égre, és a hegy tetején levő ködös, feketés-szürkés felhőt észrevette. Mondjuk, nem volt nehéz nem észrevenni, tekintettel arra, hogy majdnem az egész környéket beárnyékolta- "Akkor minden bizonnyal erre kell mennem."

-Ah~. Jól hiszem, hogy nem fogtok átengedni, igaz?-Billentette oldalra a fejét, mikor a lassan felszálló köd mögül észrevett két ellenséges alakot. Amikor azok hörögni kezdtek, s támadó pozíciót vettek fel, a férfi egy laza, lassú mozdulattal előhúzta, az oldalon levő tartójából a kardját -Gyertek, táncoljunk~-Mosolyodott el.

Ahogy nekiiramodtak, Kaeya egy egyszerű mozdulattal vetett véget először egy íjasnak, majd egy varázslónak, akik elégedetlen hörgéssel és morgással estek össze, a szinte frissen esett hó tömegébe. Ezután pedig a megmaradt, "fegyvertelen" társaikra ment, akik szinte semmit sem tudtak csinálni, most, hogy a támaszaik elhunytak. Egy sóhaj kíséretében elrakta a kardot, majd tovább is ment, azon az ösvényen, melyet kinézett magának. Egy szó nélkül folytatta a küldetését.

Alig telhetett el fél óra, amikor a háta mögül újból hörgésekre lett figyelmes. Azonban most, ahogy hátrafordult, egyből ki is kellett térnie, egy hatalmas Hilichurl elől, akinek sziklaszilárd pajzsa szinte áttörhetetlennek tűnt. Újból az előző taktikáját vetette be; először a támaszokat vadászta le, habár az most nehezebben ment, tekintettel arra, hogy minden második másodpercben rá kellett tekintenie a "Nagyvadra", hogy kitérhessen előle. Ő maradt utoljára, a pajzsát pedig sikerült végül megolvasztania, úgy, hogy a közelben levő tábortűz egyik ágát rádobta, s ennek következtében a Hilichurl egyből képtelen volt megvédeni magát. Kaeya pedig nem sokat habozott.

Újból tovább ment. Ahogy viszont egyre közelebb ért a hegy bejáratához, a kardját szinte el sem lehetett tennie. Szinte a szörnyek már körbeállták, ezúttal azonban nem csak Hilichurlok voltak. Egy jégvirág, és egy varázsló-nő is csatlakozott ahhoz, hogy megállítsák a férfit. Kaeya nem tudott volna hazudni magának; a hideg egyre mélyebbre és mélyebbre mászott a bőrébe, a lehelete már egy ideje tisztán kirajzolódott a mínuszokban, lábai pedig remegni kezdtek, nemcsak a hidegtől, de a kimerülés szélén állásától egyaránt.

-Mhm~. Mire vártok? -Emelte égbe kihívóan a kardját, hiszen tudta, hogy harc nélkül úgysem fogják őt elengedni sehová. Az életét akarják kiontani, ő viszont ezt nem fogja hagyni.

Valószínűleg egy, vagy akár több óra is eltelhetett, mire mindegyik ellenfelével végzett. Amint pedig realizálta, hogy a legutolsó is holtan esett össze, zihálva rogyott térdre. Érezte a testének minden részletében, ahogy a fagy körbejárja őt. Szinte belemar a bőrébe, a húsába.