𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐊𝐚𝐞𝐲𝐚 𝐱 𝐑𝐞𝐚𝐝𝐞𝐫 ||

AitanaCloudwood kérésére, remélem tetszik! ^^

"Tiltott pillantás"

-Ezelőtt sosem láttalak még itt.

Az ismeretlen hangra azonnal felkapod a fejedet. Azonban amikor a tekinteted találkozik egy világos szempárral, s annak tulajdonosa elmosolyodva mér végig téged, te csupán csak megforgatod a szemeidet, és odébb állsz.

Nem olyan régen költöztél Mondstandba, így még nemigen ismertél meg senkit sem, s ők sem téged. Vagyis, volt egy ember, egy nagyon-nagyon régi barátod, aki mikor megtudta, hogy a közelében leszel mostantól, azonnal állást ajánlott neked, hogy ki tudd fizetni a házat, amit kibéreltél magadnak, s majd hogy talán egyszer meg is tudd venni.

-Ah...Diluc bátyja...-Motyogod leginkább magadnak, remélve azt, hogy senki sem hallotta, pláne nem a szóban járó férfi. Legnagyobb szerencsétlenségedre azonban halk kuncogást vélsz hallani magad mögül.

-Szóval mesélt rólam neked? Remélem csupa jót mondott.-Vigyorodik el féloldalasan, szemét egy pillanatra le sem véve rólad. Mivel Diluc konkrétan megtiltotta számodra, hogy társalogj Kaeyaval, próbáltad minél előbb lerázni őt, ezért elővetted a híres "megsemmisítő" tekintetedet.

-Pont ellenkezőleg. És ha most megbocsátasz, épp dolgoznék.-Azzal elkezdtél egy teljesen véletlenszerű asztalhoz menetelni. Kaeya, bár nem láthattad, de egy félmosoly kíséretében figyelte, ahogy egyre távolodsz tőle.

-Eszedbe ne jusson.-Morogja Diluc, aki éppen a bájcsevej végére ért vissza, s most éppen egy poharat törölgetett.

-Szóval hozzám tudsz szólni.-Neveti el magát Kaeya, továbbra is téged figyelve- Mi a neve?

-Nem hallottad amit az előbb mondtam?-Ráncolja össze szemöldökét a vörös hajú-Eszedbe ne jusson megközelíteni őt. Már attól, hogy ránéztél is legszívesebben pofán vernélek.

A kékes hajú nem tudott mit mondani. Végül bátyja felé fordult, és egyik kezével megtámasztotta az állát, mosolyogva figyelte Dilucot.

-Drága testvérem~. Nem tilthatod meg nekem, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. De várjunk~. Mi ez a nagy gondoskodás felé?-Mosolyodik el pimaszul- Csak nem a barátnőd?

-Nem.-Morogja vissza- Nagyon jó barátom. Pont ezért védem a magadfajtától.

-A magamfajtától? Miért?-Kuncogja el magát, és felemelkedik eddigi pozíciójából- Milyen fajtába tartozok, mondd, Diluc?

-Olyanba aki kihasználná őt. Ezért is fogom megvédeni tőled.-Vet testvérére egy gyilkos pillantást- Jól ismerlek, csak összetörnéd őt.

-Wow, ennyit még sosem beszéltél hozzám. Új rekord, büszke lehetsz magadra, Diluc.-Ám Kaeya vigyora hamar lefagyott az arcáról, amikor érzékelte, hogy az előtte levő pohár nagy lendülettel felborul. A következő pillanatban Diluc sötét, halálos pillantásával találta magát szembe. A két férfi arca csupán pár centire volt egymástól, így a két testvéren kívül senki sem hallhatta, hogy ki mit mondott a másiknak.

-Figyelmeztetlek. Ne közelítsd meg.-Suttogja Diluc, Kaeya szája szélére pedig felkúszik a tipikus, huncut mosolya.

-Persze, Diluc.

Természetesen esze ágában sem volt betartani ezt az "ígéretet." S minden akció, reakciót követ.

///

"Végre...A mai napnak is vége."

Fáradtan pislogva lépsz ki a kocsma ajtaján, hogy végre hazafelé vehesd az irányt. Ma túlságosan is sokan voltak, s a nagy hajtás miatt egyáltalán nem lepődtél meg azon, hogy ma a megszokottnál is sokkal fáradtabbá váltál, a nap végére. Már alig vártad, hogy végre hazamehess, amikor is...

-Hazakísérjelek?-Hallod meg Kaeya hangját. Egyből felé fordulsz, és elhúzod a szádat.

-Nem. Kösz.

-Ugyan~. Egy magadfajta hölgynek igazán nem kellene ilyen sötétben egyedül csatangolnia.

-Két percre van a házam. Nem lesz semmi bajom, elhiheted. -Morgod, már toporogva, hiszen tényleg minél előbb haza szeretnél érni. Azonban valamiért nem vitt rá a lélek arra, hogy ilyen bunkón itt hagyd a férfit. Lehet azért, mert titkon tetszett számodra, ahogy a holdfényben a szemei megcsillantak? Vagy a hangja megnyugtató volt? Ki tudja, hiszen utóbbin rendesen meglepődtél, tekintettel arra, hogy alig váltottatok egymással két mondatnál többet.

-Azért csak elkísérnélek, a biztonság kedvéért.- Lépett oda melléd hirtelen. Úgy a válláig érhettél fel, s még így is le kellett hajtania a fejét ahhoz, hogy meglegyen köztetek a szemkontaktus. Ami, természetesen a te oldaladról csupán csak a véletlen műve volt. Ahogy az is, hogy a szíved kihagyott egy ütemet, mikor íriszeitek találkoztak. Mikor eléd lépett, és feléd nyújtotta a karját, nem szóltál semmit sem. -Kaeya vagyok, kapitány a-

-Tudom, hogy ki vagy. Mint azt már lehallgattad, Diluc mondott rólad PÁR szót. 

-Szóval, most, hogy bemutatkoztam, úgy illik, hogy te is bemutatkozz.-Teljesen lepergett róla az előbbi beszólásod. Bosszúsan kifújtad a levegőt, majd a kezébe raktad a sajátodat, lehetőleg úgy, hogy próbáltad közben visszatartani a vörösségedet, mely meglátszódott volna az arcodon.

-[Teljes Név].

Az előbbi terved akkor fulladt kudarcba, mikor a férfi ahelyett, hogy szimplán megrázta volna a kezedet, feljebb emelte, és adott rá egy pihekönnyű csókot. 

-Örülök, hogy végre elmondtad a nevedet. Akkor hát, mutasd az utat.-Mosolyodik el a szemeidbe nézve, miközben ajkai még mindig a bőrödet súrolják, lehelete pedig csiklandoz- Közben pedig kicsit megismerkedhetünk.

-Álmodozz csak..-Húzod el a kezedet, piros arccal- Örülj, hogy legalább azt megengedem, hogy hazakísérj.

Csak elnevette magát. Természetesen egész úton beszélt hozzád, így neked muszáj volt néha a kérdéseire válaszolnod, hiszen mégsem akartál teljesen bunkónak tűnni a szemében. Az út végére már megejtettél egy halvány mosolyt is, amit a férfi is észrevett.

-Úgy látom, végre meg tudtalak mosolyogtatni. Remélem ez többször lesz így.

-Pff...-Próbálod játszani még mindig az elérhetetlent, habár a szíved őrült tempóban dobog a mellkasodban.

-Holnap is mész dolgozni? 

Csak bólintasz, Kaeya pedig elmosolyodik.

-Akkor mindenképpen betérek.

-De Diluc-

-Ne foglalkozz azzal, amit mondott. Ismerj meg TE engem.-Hajol hozzád közelebb- Nem fogok csalódást okozni.

-V-Viszlát holnap, Kaeya.-Hajolsz el tőle torkodban dobogó szívvel, s meg sem várva a válaszát, intesz egyet, majd belépdelsz a házadba, amilyen gyorsan csak tudsz, viszont úgy, hogy ne legyen feltűnő a sietésed. 

Előre aggódtál azon, hogy mit fog hozni a holnapi nap. Azonban a hasadban levő görcs mellett, a szíved boldogan dobogott. Évek óta, először.