𝐆𝐞𝐧𝐬𝐡𝐢𝐧 𝐈𝐦𝐩𝐚𝐜𝐭 𝐎𝐧𝐞𝐬𝐡𝐨𝐭𝐬 ||𝐇𝐔𝐍|| 𝐊𝐄́𝐑𝐄́𝐒𝐄𝐊 𝐙.

|| 𝐒𝐜𝐚𝐫𝐚𝐦𝐮𝐬𝐜𝐡𝐞 ||

Okéöhm elég nehéz volt írnom vele, ugyanis próbáltam kis romantikát is beleírni, de mégis úgy, hogy hű maradjon a karakteréhez. Nem tudom, ez mennyire sikerült, mindenesetre remélem, hogy sikerrel jártam.

Camiechann kérésére

Remélem tetszeni fog!

(＾∇＾)ﾉ

SCARAMUSCHE SCARAMUSCHE WILL U DO THE FANDANGO???-

"Biztonság"

-Hogy értitek azt... - Scaramusche haraggal a szemében fordult meg, miközben érezte, hogy az imént hallottak miatt a mellkasa teljesen összeszorul. Habár ezt nem mutatta ki, hiszen nem szabadott gyengének mutatnia magát, alárendeltjei előtt - Hogy még mindig nem tudjátok, hol van?!

A két ember rettegve, esetlenül figyelte a földet, várva főnökének az utasítását, egész testében remegve attól mérgétől, melyet az íriszein keresztül lehetett látni, már, hogyha felnéztek volna. De nem mertek.

-U-Uram mindenhol kerestük, de nem tudtuk megtalálni-

-AKKOR KERESSÉTEK JOBBAN! -  A férfi szikrázó tekintete szinte lyukat égetett a lelkükbe, miközben hangja villámcsapás dörgéseként visszhangzott a környék szikláiról vissza. Egyre több felhő keletkezett az eddig teljesen tiszta égbolton, mintha csak Scaramusche belső érzelmeit akarta volna megmutatni a külvilágnak - Olyan hasznavehetetlenek vagytok mindannyian, egy átlagos lányt nem tudtok visszaszerezni hozzánk!

"Hozzám."

-Mindent meg fogunk tenni a jövőben, hogy [Név] épségben visszakerüljön a mi birtokunka, Uram.

-Tch. - Nem tetszett neki az utóbbi kijelentés egy része, de ezt inkább nem tette szóvá. Miközben még mindig idegesen dobogott talpával, mely alig volt észrevehető, a távolba meredt. "Hol lehetsz most? Az isten szerelmére, miért nem tudtam rád jobban vigyázni?" - Már most nekiláttok a keresésnek. Mindent, ismétlem, MINDENT fésüljetek át HÁROMSZOR. Egy percig nem fogtok pihenni, ameddig meg nem találjátok őt!

-I-Igenis...

Abban a pillanatban, amikor már senki nem volt a közelében, a férfi hatalmasat sóhajtott. Ideges volt, és aggódott érted. Nem egészen két hete történt, hogy elraboltak téged, amikor egyetlen egy pillanatra nem tudott rád figyelni. A legutolsó dolog pedig, amire emlékezett, azok a könnyes íriszeid, melyek örökre belevésődtek az emlékezetébe. Hogyha vissza is szerez téged, sohasem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor a kétségbeesett szemeiddel kellett találkoznia.

///

-Uram, úgy hisszük megtaláltuk őt.

Azonnal  a hang irányába fordult, mikor meghallotta ezt az egyetlen mondatot.

-Mutassátok az utat, minél előbb!

A két alárendelt csak bólintott. Sok, sok ideig eltartott, míg végül Liyue közepére elérkeztek, ahol állítólag végre megtalálhattak téged. A férfi már maga mellett akart tudni téged, biztonságban, még hogyha ezt senkinek sem mutatta ki. Amikor pedig megérkeztek a hatalmas barlang elé, sötét íriszei egyből körbe-s körbe kémleltek a helyszínen, idegesen morogva.

-Nos? Hol van?

Azonban válasz gyanánt egy kés repült el a feje mellett, melyet pont, hogy ki tudott kerülni. Mikor megfordult, kezei ökölbe szorultak, és kisebb-nagyobb villámok keletkeztek ujjai körül. Tekintete akárkit megölt volna, hogyha ez lehetséges lett volna, ahogy pedig teljes némaságban, egyre közelebb kezdtett lépkedni a féfihez, aki az előbb meg akarta sebezni őt, a feszültség egyre nagyobb lett.

Akkor lett tetőfokán, amikor Scaramusche meglátott téged, abban a pillanatban, mikor átnézett az ismeretlen férfi válla fellett.

-Szóval te voltál az, aki elvette őt, hah?- Vonja fel irritáltan egyik szemöldökét, miközben halálfélelem nélkül még közelebb lép a személyhez, aki ugyancsak nem mutat pánikot, a Fatui egyik emberét látva - Ajánlom, hogy egy haja szála sem görbült meg. Bár neked már akkor mindegy volt... - Felemeli jobb kezét, melyben ekkor hatalmas töltöttségű elektromosság keletkezik - Ne hidd, hogy egy egyszerű halállal megúszod ezt. Aki csak hozzá mer éri ahhoz, ami az enyém, azt saját kézzel kínzom meg.

-Scaramusche... - Az alig hallható, teljesen gyenge hangod egy pillanatra kibillenti őt szerepéből. Tekintete néhány másodpercre visszaváltozik, mintha csak azt mondtad volna neki, hogy "Szeretlek", olyan nyugodttá válik. Azonban rögtön vissza is kapcsol.

-Ti ketten - Szól az embereinek - Vigyétek a házamba [Név]-et, és vigyázzatok rá, amíg vissza nem térek. Még van egy kis elintéznivalóm...

///

-Scaramu'...

Ahogy megpillantod az ajtóban álló férfit, rögtön fel akarsz kellni az ágyról, hogy odafutva hozzá, végre átölelhesd, azonban amikor felállva meg szeretnél tenni egy lépést előre, elszédülve majdnem elesel.

Azonban Scaramusche idegesen elkap téged. Rögtön visszanyom az ágyba, miközben fogait összekoccantja.

-Te idióta! Hogy lehettél ilyen felelőtlen, hm?! - Hajol hozzád közelebb, miközben próbál mérgesen nézni a szemeidbe, melyek még mindig gyengén csillognak. Mikor ezt realizálja, sóhajt egyet. A következő pillanatban olyan mozdulatot tesz, amely bár teljesen meglep téged, mégis melegséggel tölt el.

Leül melléd az ágy szélére, majd olyan szorosan húz magához, amennyire csak tud. Scaramusche sosem volt híres arról, hogy testi kontaktust kezdeményezzen, ezért is lepett meg téged annyira most ez. Azonban nem szóltál egy szót sem. Nem, csupán lassan viszonoztad ölelését. Arcát belefúrja nyakadba, miközben érzed, hogy hevesen veszi a levegőt.

-Mostmár itt vagyok...Semmi bajom.-Próbálod nyugtatgatni.

-De volt bajod. Sebeid vannak, hülye. -Morogja.

-Begyógyúlnak.

-Soha többet nem fogom levenni a szememet rólad.

-Scaramusche...

-Kurvára szeretlek. Még hogyha ezt furán is fejezem ki.

-Tudom...- Mosolyodsz el halványan - Én is szeretlek téged.

Nem tudjátok, pontosan meddig maradtatok ebben a pozicíóban. A férfi egyre szorosabb ölelése az idő múlásával kezdett megenyhülni, mintha csak realizálta volna magában, hogy végre, ténylegesen itt vagy mellette. Az este hátralevő részében pedig, mikor már elaludtál, csak halkan befeküdt melléd az ágyba, majd némán figyelt téged. Néha-néha egyik kezét felemelve megcírógatta az arcodat, amikor nem tudta megmondani száz százalékra, hogy ténylegesen itt vagy-e. Hiszen mikor elraboltak, minden egyes éjszaka veled álmodott, és minden reggel azt hitte, hogy ott vagy mellette. Ezért most nem mert hinni a szemeinek.

Mielőtt álomra hunyta volna a szemeit, egy utolsó csókot nyomott a homlokodra, mintegy utolsó bizonyítékként saját magának, hogy igazi vagy. Ezután már nyugodt szívvel, a kezedet fogva aludt el, hajnalok hajnalán.